Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.

Ülésnapok - 1906-326

400 3t6. országos ülés 1908 májas í8-án, hétfőn. ségnek teknikai feltételei is megvannak. Mi lehet tehát a menetsebesség csökkentésének az oka ? Talán a pályafentartás hanyagoltatctt el annyira, hogy nem maradt más hátra üy radikális megoldásnál \ Csak mint laikus, de jó lélekkel mondhatom, hogy gyorsvonataink semmivel sem jártak egy évvel ezelőtt, mikor a rendes menetsebességet tartották meg, nyugtalanabbul, mint most, a mikor azt csökkentették. Azt hallottam emlegetni, hogy a csökkentés oka az, hogy a kisebb állomások nincsenek központi váltóállító-berendezéssel ellátva, ezért szükséges, hogy a vonatok midőn ezen pályaudvarokon áthaladnak, a rendesnél lassabban haladjanak. A nyilt vonalon pedig a 100 km. gyorsaság azért nem tartható meg, mert a pályatest közönséges kavicságyon nyugszik. Hihető-e, hogy a magyar államvasutak vezetősége megengedhetőnek tartotta azt, hogy éveken keresztül, mert 4—5 évről van szó, ilyen veszedelmes sebességgel rohanjanak keresztül a vonatok az egyes állomásokon, a nyilt pályán pedig 100 km. sebességgel ugyanazon a vonalon, a melyen ez ma lehetetlen. Buzáth Ferencz : Pedig a miniszterek is azon utaznak ! Jánoky-Madocsány Gyula: En kérem a t. miniszter urat, legyen oly szives minket és az egész ez iránt érdeklődő közvéleményt megnyugtatni. (Élénk helyeslés.) Méltóztassék megmondani, mik ennek a menetsebesség-csökkentésnek tulajdonképeni okai, és van-e remény és mikor, hogy a régi normális állapot ismét visszatér, mert nem szabad elfelejtenünk, hogy a visszaesés minden téren igen sajnálatos és szomorú dolog, különösen szomorú és sajnálatos pedig a közgazdasági téren, de leginkább a magyar királyi államvasutaknál, a melyek éveken keresztül hazánk egyik büszkeségét képezték. Én bizom abban, hogy az orvoslás nem is fog elmaradni; tudom és ismerem azt az odaadó buzgóságot, melylyel a miniszter ur tárczája ügyét kezeli és hiszem, hogy meg lesz benne az akarat és a képesség, hogy ezen a bajon segítsen. Fontos dolognak tartottam ezeket szóvá tenni, bár van baj e téren még ezen kivül is bőven. A m. kir. államvasutak számos sebtől vérzenek, a melyeket az idő rövidsége folytán nem akarok itt részletesen ismertetni. Itt van a vaggonhiány, a mely még mindig érezhető, itt van a viczinális vasutak vaggonjainak hihetetlenül rongált állapota, itt van az igazán nagyon gyenge lábon álló fűtés, a melynél mindenki meggyőződhetett arról, hogy még a legfontosabb internaczionális gyorsvonatoknak fűtése sem felel meg a legelemibb kívánalmaknak sem. Jól tudom, hogy ezek mind olyan dolgok, a melyeket máról holnapra megszüntetni, máról holnapra megjavítani teljes lehetetlenség, azonban igen is szükségesnek vélem felhívni a t. ház figyelmét arra és kérni a t. miniszter urat is, hogy itt gyökeres és radikális reformokra van szükség, ha azt akarjuk, hogy vasutaink akczióképessége a modern kor követelményeinek megfeleljen. Ismétlem, — megint csak min

t laikus — hogy bizonyos aggodalommal látom a vezetőségben az erők némi szétforgácsolását. Itt van a minisztérium, itt van az elnökigazgatóság, itt van a vasúti és hajózási főfelügyelőség, itt vannak az üzletvezetőségek, melyek sok esetben parallel működnek. Azért csak mint eszmét vagyok bátor felvetni a kérdést is, — méltóztassék a t. miniszter urnak ezt tanulmány tárgyává tenni — nem volna-e üdvös, mondjuk, egy önálló vasúti államtitkárságnak felállítása, ugy a mint ez pl. a m. kir. postánál van, a mely intézménynél ez nagyon szépen bevált. Még csak néhány szót vagyok bátor szólni. (Halljuk!) Itt van a tarifa kérdése. Erre nézve a legkevesebb lehet a panaszunk, mert nagyon jól tudjuk, hogy a m. kir. államvasutak egyike a legolcsóbb vasutaknak az egész kontinensen. Legfeljebb azt a kérdést vetem fel: nem lehetne-e a szegény munkásnép számára behozni — a mint ez Ausztriában és Németországban nagyon jól bevált — egyes városok központjai és azok falvai közt némileg mérsékelt áru tur-retur-jegyeket, legalább a III. osztályon. Végül még egy dologra vagyok bátor felhívni az igen t. miniszter ur figyelmét. A pályaudvarokon feltűnhetett mindenkinek, a Id utazik, hogy az a vállalat, a mely az njságok eladásával foglalkozik és a mely tulaj donképen a m. kir. államvasutaknak czégére alatt működik, nem egészen pártatlanul, nem egészen korrektül jár el. Elég röviden csak annyit megjegyeznem, hogy a míg egyrészt magam is és igen sokan ismerőseim és barátaim közül hiába keresünk egy vagy más különben igen elterjedt és kedvelt katholikus irányú lapot, sőt egyesek egyenesen panaszt tettek nálam, hogy kérték ezen katholikus lapok elárusithatását, de ezt megtagadták tőlük, ezzel szemben azonban — méltóztassék a miniszter urnak saját szemeivel meggyőződni róla — a pornografikus könyvek legselejtesebb, legaljasabb fajtái óriási számban találhatók, (ügy van l Ugy van !) magyar nyelven, német nyelven, még pedig nemcsak Budapest székesfőváros pályaudvarain, hanem az egyes kisebb városok pályaudvarain is. (ügy van! Ugy van!) Olyan könyveket, a melyeket Budapesten a Belvárosban nem mernek a kirakatokba kitenni, mert félnek, hogy a rendőrség közerkölcsiségbe ütköző dolgot látna benne, a pályaudvarokon a magyar államvasutak égisze alatt árulnak. (Felkiáltások balfdől: Vesznek is !) Ezért kérem a miniszter urat, méltóztassék, a mennyire lehetséges és a mennyire befolyása van erre, ezeknek az állapotoknak, a melyek a magyar államvasutaknak, sem pedig a magyar államnak nem szolgálnak dicsőségére, mielőbb véget vetni. T. képviselőház ! Befejezésül még csak annyit vagyok bátor megjegyezni, hogy ne méltóztassék azt gondolni, mintha azokért a hiányokért, azokért a bajokért, a melyeket bátor voltam itt felsorolni, a jelenlegi kereskedelmi kormányt akarnám felelősségre vonni, vagy okolni.