Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.

Ülésnapok - 1906-326

326. országos ülés 1908 május 18-án, hétfőn. 399 Elnök : Elfogadtatik. Vertán Endre jegyző (olvassa) : Renkivüü kiadások. Átmeneti kiadások. Kiegészítési és megújítási munkákra 50.000 K. Elnök : Elfogadtatik. Vertán Endre jegyző (olvassa) : Bevétel. Rendes bevételek 750.000 K. Elnök : Elfogadtatik. Vertán Endre jegyző (olvassa) : Magyar királyi államvasutak. Rendes kiadások: XIX. fejezet, 13. czim. Rendkívüli kiadások : Átmeneti kiadások : VIII. fejezet, 9. czim. Beruházások : IV. fejezet, 5. czim. Rendes bevételek: VII. fejezet. 12. czim. Jánoky-Madocsány Gyula! Jánoky-Madocsány Gyula: T. képviselőház! Jelen felszólalásomban — talán szükségtelen is kijelentenem — távol áll tőlem az a szándék, hogy a vitát nyújtsam, mert hiszen nagyon jól tudom, hogy számos vitáüs, rendkívüli fontossággal bíró javaslat vár megaUcotásra. Kötelességemnek tartom azonban rövid időre a t. ház figyelmét igénybe venni, mert azt hiszem, mindnyájan tudjuk, hogy az államvasutak közgazdasági életünknek egyik legfontosabb szerve. Magát a m. kir. államvasutaknak vagy a vasutaknak fontosságát általában fejtegetni szükségtelen dolog, mert közismert tény, hogy ezen intézmény a kultúrának a fokmérője ; rendkívül nagy fontosságot tulajdonítok annak, hogy külföldön államvasutaink jó hírnevét biztosítsuk, mert ha külföldi ember ez országba jön, a legelső dolog, a melylyel magyar földön találkozik, a vasút, és igen gyakran az átutazó közönség csakis a vasútról vonhat le következtetést annak az illető államnak, melynek területét érintette, művelődési és kulturális fokára. Boldog emlékű Baross Gábor volt Id államvasutainkat európai nivóra emelte. Azonban ezen 15 esztendő óta, hogy Baross Gábor lehunyta a szemét, ezen a téren, sajnos, stagnáczió következett be, sőt bizonyos fokig — merem mondani — visszaesés történt. Teljes lehetetlenség az idő rövidségénél fogva, hogy minden hiányra és bajra külön-külön rámutassak, annál inkább, mert hiszen minden faktor, a lát ez közelebbről érdekel, nyilatkozott már e tekintetben. Olvastunk czikkeket a sajtóban, melyek bőven taglalták a kérdést. Talán elégséges gr. Semsey László t. barátom és képviselőtársamnak egy előkelő napilapban e tárgyban megjelent érdekes és értékes fejtegetéseire utalnom. Tény az is, hogy maga a kereskedelemügyi miniszter ur és az államtitkár ur az előző évi költségvetési tárgyalások alkalmával több izben tárgyalták e kérdést. Egy dolgot azonban mégis szükségesnek tartok külön is szóba hozni és e tekintetben kérem a miniszterelnök ur szíves felvilágosítását és magyarázatát. Ez pedig nem más, mint a vonatok sebességének a legújabb menetrend szerint tapasztalt csökkenése. (Igaz! Ugy van!) A május 1-én kiadott menetrendből láthatjuk, hogy a budapest— marchegg—bécsi vonal, — erről a vonalról beszélek elsősorban, mert egyrészt ezt ismerem legjobban, másrészt ez egyik legfontosabb vonalunk . . . (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Jánoky- Madocsány Gyula: ... ezen a vonalon a hivatalos hirdetés szerint a vonatok most már csaknem fél óráig terjedő idővel hosszabb ideig közlekednek, mint eddig, a melyből, hogy a hivatalos hirdetést szó szerint idézzem, 19 perez esik a Marchegg—bécsi, 6—11 perez pedig a Marchegg—budapesti vonalra. Több, mint egy fél esztendeje, mondjuk a tél kezdetétől azt tapasztaltuk, hogy azon a vonalon, a hol eddig kifogástalan pontossághoz voltunk szokva, a gyorsvonatok napról-napra fél-háromnegyed órai késéssel közlekednek. (Igaz ! Ugy van !) így volt ez már a tél óta és a nyári menetrend nem csinált mást, mint véglegesítette azon állapotot, a melyről mi azt hittük és reméltük, hogy csak rendkívüli okok rövid átmeneti időre tették szükségessé, mely okok megszűntével a régi állapot csakhamar visszaállitatni fog. Azonban ezen nyári menetrend lerontotta reményeinket. A hivatalos hirdetmény magyarázata szerint ezt forgalombiztonsági okok tették szükségessé. Ez azonban engem nem nyugtat meg, sőt sok tekintetben e magyarázatot aggodalmasnak is találom. E magyarázat ugyanis nem tárja fel elég őszintén a menetsebesség csökkentésének okait, továbbá nem jelöli meg az időpontot, hogy tulaj donképen mikor remélhetjük, hogy a régi állapot ismét vissza fog térni. E nélkül a nagyközönség és a külföld nem ott keresvén a sebesség csökkentésének okait, a hol azok tényleg vannak, visszaesést, erőszakos hátramaradását fog látni a M. Á. V. fejlődésében. (Igaz! Ugy van !) örömmel tapasztaltuk az előbbi években a sebességnek fokozatos emelkedését, a melylyel eddig legalább azt hittük, hogy lépést tartott a vonalak teknikai berendezése is. Méltóztatnak tán emlékezni, hogy az osztrák államvasuttársaság államosítása előtt a vonatok mintegy hetven kilométernyi gyorsasággal jártak ; ezen sebesség évről-évre fokozódott, az utolsó öthat esztendőben pedig kilenczven kilométer volt óránkint az a sebesség, a melyet a gyorsvonatok megtettek. Midőn pedig nagy költséggel az I n typusu mozdonyokat beszerezték, ezek a pályának erre alkalmas részein száz kilométernyi sebességgel is vitték vonatainkat, a közbeeső pályaudvarokon pedig minden akadály és nehézség nélkül 80—90 kilométernyi sebességei robogtak keresztül. Nem tételezhetem fel, hogy a sebességnek ilyen fokozását csak ugy magától, minden czéltudatos munka nélkül eszközölték volna. Nem tételezhetem fel, hogy a magyar királyi államvasutak éveken keresztül koczkára tette volna az ezen vonalakon utazó nagyközönség életbiztonságát; nem tételezhetem fel mondom, hogy a vezetőség éveken át jóváhagyott volna olyan menetrendet, mely a gyorsvonatoknak ezt a sebességét előírja, ha nem szerzett volna arról meggyőzőzdést, hogy ezen sebes-