Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.

Ülésnapok - 1906-326

386 356. országos ülés 1908 május 18-án, hétfőn. jegyezni azt, hogy én semmiféle lapnak a tendencziáját a képviselőházban nem képviselem; az én felszólalásaimban kizárólag saját személyemnek, az általam helyesnek feüsmert iránynak és saját pártállásomnak tendeneziáit képviselem, és csak nagyon örülök annak, ha ezen tendeneziák sokszor találkoznak a szocziáldemokraták tendencziáival. Az államtitkár ur különben felszólalásában, azt hiszem, egy kissé csuszamlós területre akarta vinni a t. házat. Szterényi József államtitkár: Nem! Pető Sándor: Bocsánatot kérek, csuszamlós területre kívánta vinni, a midőn azt magyarázta, hogy neki igenis kifogása van az ellen, hogy az országos pénztár vezető állásába olyan ember választassék, a ki egy politikai pártnak, egy politikai pártszervezetnek tagja és ott exponens szerepet is visz. (Zaj. Közbeszólások.) Elsősorban is a törvényből megállapíthatom, hogy a kereskedelemügyi minisztériumnak abba, hogy az országos pénztár vezető állásaiba kit választanak be és kit nem, semmiféle beleszólása nincs. A törvény alapján a választás autonóm joga az országos pénztárnak és ebbe legfeljebb a munkásbiztosító hivatal avatkozhatnék bele olyképen, hogy megtagadja a megerősítést a törvény 111. §-ában megirt okokból. Azonban az államtitkár ur az én szerény véleményem szerint — bocsánatot kérek, ezzel bántani nem akarom — hibát követett el, és azért mondom, hogy a t. házat csuszamlós területre kívánta vinni, a midőn különösen itt a parlamentben, itt a képviselőházban nyílt beszédben avatkozik bele olyan közigazgatási teendőkbe, a mely teendők ellátása ezen autonóm pénztárnak joga és a melybe felügyeleti és megerősitési jog czimén is csak az országos nimikásbiztositó hivatalnak van joga beleavatkozni. Rakovszky Béla: Elég volt. Pető Sándor ; Méltóztassék megengedni, hogy azt majd én szabjam meg. Rakovszky Béla: Sajnálom. Pető Sándor : És mikoT ezt teszi az államtitkár ur, egy olyan tételt állit fel — eltekintve attól, hogy az a törvényes álláspontnak sem felel meg, — a mely tétel csodálom, hogy ebben a házban tetszéssel és nein általános és egyértelmű ellenmondással találkozott. Mert bocsánatot kérek, abba talán még sincs beleszólása semmiféle kormánynak sem, hogy a közigazgatás bármely tisztviselője — nemcsak autonóm közigazgatási tisztviselő, hanem még az állami közigazgatási tisztviselő is — ha különben becsületesen teljesiti feladatát, ha különben megfelel a hivatalos kötelességek teljesítésének, melyik párthoz tartozik ? Ha tehát az igen t. államtitkár urnak kifogása van az ellen, hogy ebben, a kormánytól és közigazgatástól független autonóm országos pénztárban munkaadók és munkások egyformán és egyhangúlag esetleg olyan embert kivannak a vezető állásra megnyerni, a kinek politikai pártállása nem tetszik az igen t. miniszter urnak vagy az államtitkár urnak, hát ez lehet az ő egyéni véleményük, de ezt a privátvéleményét a parlamentben hirdetni, e czimen megakasztani ezen autonóm testület választási jogát, e czimen beleavatkozni abba, hogy kit válaszszanak meg és kit ne válaszszanak meg, azt hiszem még sem szabad. Lázár Pál: Erről nem is volt szó. (Zaj. Elnök csenget). Pető Sándor: Mert ha az államtitkár ur ebbe beleavatkozik, akkor ő esik abba a hibába, a mit ellenkező oldalról kifogásol, t. i. hogy hatalmi kérdést csinál abból, hogy ki vezesse az országos pénztár ügyeit. (Zaj). Hódy Gyula : Ezt senki sem hiszi el. Pető Sándor : És, t.ház, legyen szabad még megjegyeznem, hogy én semmiképen sem csodálkozom azon, ha egyébként alkalmas és odavaló, hogy olyan embert akarnak egyik vezetői állásba bevinni, a ki a szocziáldemokraták politikai mozgalmaiban szerepet vitt. (Zaj.) Sőt örülnünk is kell, igen t. államtitkár ur, azon, ha egyébként erre képesített ilyen emberek oda bekerülnek és ott becsületesen teljesitik feladatukat, mert annak a harmóniának, a melyre súlyt helyezünk és a melyre az államtitkár ur is súlyt helyez, érdeke az, hogy ott a munkaadók és a munkások együtt, egy czélért, békességben működjenek ; hogy a törvényhozás, a kormányzat és ezen autonóm testület együtt és karöltve haladjanak a munkásjóléti intézmény fejlesztésének közös czélja felé. Ezen czél elérésének egyik eszköze az, hogy ott olyan hivatalnokok legyenek, a kik iránt a munkások bizalommal vannak, mert ilyen hivatalnokok vezetése mellett ez az összhang és harmónia sokkal könnyebben lesz elérhető, minthogyha a t. államtitkár ur intencziója szerint bele fognak avatkozni abba, hogy ők autonómiájuk körén belül kit válaszszanak vezető tisztviselőnek. Szterényi József államtitkár: Félremagyarázta szavaimat! Pető Sándor: Bocsánatot kérek, igy kellett ezt értelmeznem, mert ez volt az értelme. Egyébként csak ennyit kívántam megjegyezni. Magát a tételt elfogadom. Elnök : Kiván-e valaki szólni % (Senki sem I) Ha szólni s Endre jegyző (olvassa) : Kiadás. Rendes kiadásokenki sem kivan, a vitát berekesztem. Vertán. 1. Rovat. Állami munkásbiztositási hivatali kiadások 427.200 korona. Elnök: A tétel meg nem támadtatván, megszavaztatik. Vertán Endre jegyző (olvassa): 2. Rovat. Az Országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztosító pénztár igazgatási költségei 600.000 korona. Elnök: A tétel meg nem támadtatván, megszavaztatik.