Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.

Ülésnapok - 1906-326

380 326. országos ülés 1908 május 18-án, hétfőn. sok, ez a kérdés is csak részben az állami munkásbiztositó hivatalra tartozik, mely a kormánytól független biróság, a melynek ügyrendje és eskü alatt szolgáló hivatalnokai kellene, hogy legyenek, a mint azt ki fogom mutatni. Az állami munkásbiztositási hivatal birói szervezet ; a törvénynek 170. §-a meghatározza, hogy ennek ügyviteli szabályait és fegyelmi szabályait a kereskedelemügyi miniszter az igazságügyi miniszterrel egyefcértőleg rendeleti utón állapit] a meg és a kéj)viselőháznak bemutat] a.Ez a bemutatás mindezideig nem történt meg. Most ezen szerv csonka és nem teljesiti kellő mértékben a maga feladatát. Hiszen egy birói testület, egy birói szerv, melynek nincsenek ügyviteli szabályai, melynek kinevezett birái még nem tettek esküt, képtelenség, hogy megfelelő határozatokat hozhasson. Maga ezen birói testület a legfélszegebb helyzetben van. Hoz határozatokat, némely határozatok elé oda van irva, hogy elvi határozat, holott az ügyviteli szabályok nem állapit] ák meg, hogy hozhat-e egyáltalában elvi határozatokat. Hogyan történik ez 1 A törvény általános útmutatást ad ezen a téren, de a legfőbb dolog, hogy esküt nem is tettek és tulaj donképen az eskü szentsége nem köti őket arra, hogy mint birói testület határozhassanak ezekben a kérdésekben. Az állami munkásbiztositó hivatal személyzetét és hivatalnokait én igazán érinteni nem akarom. Sőt épen az én tudomásom szerint ennek a testületnek kitűnő tagjai vannak, (ügy van!) Ott van Papp Géza osztálytanácsos, ki a büntetőtörvényszéknél biró volt, s egyike a legtudományosabb bíráknak, egyike a legjelesebb elméleti és gyakorlati jogászoknak ; de mégis képtelenségnek tartom, hogy mikor ezen birói testületnek tagjai nem tettek esküt, mikor nincsenek ügyviteli szabályaik, a munka pedig annyira felgyűlt és kellene irányadó zsinórmértékül szolgáló eljárást statuálni, akkor az állami munkásbiztositó hivatal szervezete nincs megalkotva és nincs kiépítve. Ha igy vagyunk az állami munkásbiztositó hivatallal, ugyanígy a papíron maradt idáig a választott biróság intézménye is. A törvény statuálja azt, hogy vitás esetekben, különös baleseti kérdésekben, hol a baleset mérve és a kártérítésnek mértéke a fontos, választott biróság működjék, a melynek tagjai a munkaadók és a munkások, elnöke pedig egy a birói testülettől kinevezett biró, egy birói testületnek tagja, a kinek azután elnöki minőségében kell ezt a szervezetet vezetnie. Mindezideig ennek a választott bíróságnak tagjait nem nevezték ki. Ez a választott biróság nem funkczionálhatott, nem működhetett, pedig igen fontos kérdések várnak megoldásra, mert ennek a választott bíróságnak kell döntenie épen a munkásokat érdeklő legfontosabb kérdésekben, a baleseti kérdésekben, a kártérítés mérvének megállapítása kérdésében. így történik azután az, hogy mikor a munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztárnak határozatával az a fél nincs megelégedve, a mely esetben csak ideiglenes járulékot kap, mondom igy történik meg az, hogy ideiglenes járulékot kaphat, addig a míg ez a választott biróság nem dönti el a kérdéseket. Ez a választott biróság azonban nem él, nem létezik és az a balesetet szenvedett munkás az ideiglenes járulékkal közben meghalhat, ugy hogy az ő ügye, esetleg akkor lesz elintézve, mikor már nem él. Én azt hiszem, hogy a mikor ilyen lényeges, ilyen elemi és ilyen fizikai kérdések forognak itt szóban és minden pillanatban nő az a veszély, hogy az érdekeltek nem megfelelő módon lesznek kielégítve és nem megfelelő módon történik velük szemben az, a mit a törvény statuál — feltétlenül szükséges lett volna, hogy a mint az országos betegsegélyző és balesetbiztosító pénztárnak életbe kellett volna lépnie juüus 1-én, ép ugy életbe kellett volna lépnie teljesen kiépítve az állami munkásbiztositó hivatalnak és ép ugy ki kellett volna nevezni a választott bíróságnak birói tagjait. Ezeknek az organizmusoknak 1907. évi Julius 1-én életbe kellett volna lépniök. Ez azonban nem történt meg és ennek folyománya az, hogy zavar, anarchia uralkodik ugy a pénztárnak ügykezelésében, működésében, mint maguknak az érdekelteknek, a biztosításra kötelezetteknek, a munkaadóknak körében, a kik az ő kérdéseikre nem kapnak felvilágosítást, és azt hiszem, elérkezett a legutolsó ideje annak, hogy ezek a bajok szanáltassanak. Ugy tudom, hogy pl. szintén igen nehéz és fontos kérdések szanáltattak már Budapesten az igen t. államtitkár urnak közbelépése folytán. Felemlítem csak az orvos-kérdést. Az orvos-kérdés a fővárosban is nagy hullámokat vert fel. Az orvoskérdés majdnem szakadásra késztette az orvosi testületeknek tagjait és akkor a legutolsó pillanatban közbelépett az igen t. államtitkár ur és az ő személyes intervencziójának volt köszönhető az, hogy ez a kérdés elpihent, megnyugodott. De ez az orvoskérdés sincsen ám rendezve az országban. Hallottunk és olvastunk olyan eseteket, a mire eddig még sohasem volt példa : orvosi sztrájkról hallottunk. Ezeknek a kérdéseknek ehntézése is fontos és sürgős feladat és a mint az igen t. államtitkár ur talált alkalmat és módot arra, hogy Budapesten ezt az orvosi kérdést megoldja, ép ugy, ha kézbeveszi a dolgot, találhat módot és alkalmat arra, hogy ez a kérdés az egész országra nézve rendeztessék. Én azt hiszem, hogy pl. egy orvosi kurzusnak felállítása szintén elsőrendű szükséglet, mert ez egy egészen specziális tér, a hol máskülönben kitűnő orvosok sem képesek a maguk hivatását kellően és helyeesen betölteni, mert oly specziális kérdések forognak itt szóban, hogy azokhoz specziális, külön tudományos készültség kell. (ügy van !) Szükséges tehát, hogy a vidéki orvosok is abba a helyzetbe hozassanak, hogy praktikusan, rögtön és hozzáértő szakértelemmel végezhessék el a maguk hivatását. (Helyeslés.) T. képviselőház ! Ezekben soroltam fel ész-