Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.

Ülésnapok - 1906-326

326. országos ülés 1908 május 18-án, hétfőn. 381 revételeimet azokra nézve, a melyeket a munkássegélyezés életbeléptetése körül tapasztaltam. Azt hiszem, ennél a kérdésnél szünetelnie kell minden hatalmi és minden politikai kérdésnek. Azt hiszem, hogy mikor arról a kérdésről van szó, hogy ez az ország a maga munkásait betegségükben ápolja, nem lehet kérdés tárgya, hogy milyen hitvalláshoz vagy milyen politikai párthoz tartozik az illető. (Helyeslés.) Mert a mikor az igen t. képviselőház szocziális érzésű tagjai arról gondolkodnak és abban fő a fejük, hogy az egészséges embereket talpra és lábra állítsák, akkor azt hiszem, hogy a betegágynál minden politikai és minden hatalmi kérdés megszűnik. Ott az emberszeretet kérdése kell, hogy vezéreljen bennünket, ott az a szellem kell, hogy vezessen minket, hogy minden munkás, minden dolgozó ember, a mikor letörik, a mikor őt a betegség lesújtja, a maga kielégítését, a maga kártérítését megkapja. (Helyeslés.) Én nemcsak hogy nem sokalom azokat a költségeket, a melyeket e czélra a költségvetés felvesz, hanem ugy az ország, mint az érdekeltek szempontjából szeretném, ha minél több költség fordíttatnék erre a czélra, és épen azért ebből a szempontból is magát a tételt elfogadom. (Helyeslés.) Elnök : Kivan még valaki szólni ? (Szterényi József államtitkár szólásra jelentkezik.) Szterényi József államtitkár ur kivan szólni. Szterényi József államtitkár: T. képviselőház Bródy Ernő t. képviselő ur a munkásbiztositás kérdésével kapcsolatban szemrehányást tesz a kereskedelemügyi miniszter urnak azért, mert ezt a nagyfontosságú és körülbelül 2 millió embert érdeklő törvényt egy rövid fél év alatt, vagy tulaj donképen háromnegyed év alatt az egész vonalon nem léptette még életbe. A képviselő ur felsorol egy egész sorozat kifogást, természetesen abban a világításban, a melyből a t. képviselő ur adatait nyerte, és hogy ez a világítás szebben mutatkozzék be, a Gyáriparosok Országos Szövetségének a múlt évre vonatkozó, de természetesen csak az idén kiadott jelentésére is hivatkozik, a mely jelentésnek adatai — ismételten hangsúlyozom — nem erre az évre, hanem a múlt évre vonatkoznak, arra az időre, a mikor ez a törvény még életbe nem léptetett. Ez a jelentés vonatkozik az 1907. évre. Bródy Ernő: 1908 április 9-ikén volt az ülés ! Ez nem jelentés! Felszólalások voltak ! Szterényi József államtitkár: Már most t. képviselőház, az a czélzatosság és az a tendenczia, a melylyel ezek az ügyek a közönségnek és a munkásosztálynak beadatnak, megköveteli azt, hogy részletesen foglalkozzunk e kérdéssel, és ha a t. képviselő ur jónak látta a kritikának azt a szigorú mértékét alkalmazni, a melyet alkalmazott, én viszont kötelességet vélek teljesíteni, ha bizonyos, oly részleteket fogok a t. ház elé terjeszteni, a melyeket jobb szerettem volna az ügy érdekében elhallgatni. annak a törvénynek sima életbeléptetése érdekében. Mert tényleg nem az a czél, t. ház, hogy összeveszítsük a munkaadókat és a munkásokat, (Igaz ! ügy van !) hanem ellenkezőleg, az állam ezeket a nagy áldozatokat azért hozta meg és hozza meg ezen ügyekben, hogy a szocziális békét előmozdítsa. (Helyeslés). A t. képviselő urnak igaza van abban, hogy a törvény végrehajtása rendjén igen nagy nehézségek mutatkoznak. Nem azért, mintha a törvénynek a gyakorlatba való átültetése nem fedezné teljesen a törvény elméleti rendelkezéseit, mert arra nyugodtan merek hivatkozni, nem csak a hazai, hanem az azóta felhangzott és azóta nap-nap után ismétlődő külföldi kritikákra, a melyeknek egyikét a t. képviselő ur is volt szives idézni, hogy a munkásbiztosítás hazájában, a német birodalomban, most a reform alkalmával a magyar szocziális biztosítási törvény vétetik mintául, (Helyeslés.) és legutóbb a f. é. október hóban megtartandó római nemzetközi munkásbiztositó kongresszus rendezősége részéről külön felhívás jött hozzánk, hogy ott lehetőleg legrészletesebben ismertessük a magyar törvény rendelkezéseit, mert az Európa különböző államaiból ott összegyűlendő szakférfiaknak és kormányképviselőknek ezt a törvényt, mint ez idő szerint legjobbat, kívánják például bemutatni. Ily körülmények között egy ily törvény életbeléptetésének nehézségeiből oly nagy dolgot csinálni, mint a milyent tényleg nálunk csinálnak különböző oldalról, azt hiszem, nem lehet, (ügy van !) Mik a nehézségek ebben a kérdésben ? Bródy Ernő : Egy szerény felszólalás még nem olyan nagy dolog ! Szterényi József államtitkár: Rá fogok utalni a szerény felszólalás tendencziáira . . . Én nem Bródy képviselő urat vádolom evvel, hanem azt a tendencziát, a mely e felszólalás közt vau és a mely nap-naj) után ismétlődik a munkássajtóban, s a legerősebb támadásokban jut kifejezésre ; a Népszavára gondolok. Pető Sándor: Mi köze Bródynak a Népszavához ? (Zaj.) Szterényi József államtitkár: Engedjen meg a t. képviselő ur, a Népszava visszhangját mi mindig arról az oldalról kapjuk, más oldalról ebben a kérdésben még a Népszava visszhangját nem kaptuk. (Ugy van !) Pető Sándor : Majd engedélyt kérünk az államtitkár úrtól, hogy miről szabad beszélni ! (Nagy zaj. Elnök csenget.) Arról beszélek, a miről akarok ! (Nagy zaj.) Elnök (csenget) : A képviselő ur nem akkor beszél, a mikor akar, hanem akkor, a mikor soron van, a házszabályokat szem előtt tartva és ha még egyszer közbeszól, kénytelen volnék rendreutasítani. (Helyeslés.) Szterényi József államtitkár: Nekem Pető képviselő úrral szemben jogom van a Népszavára hivatkoznom, épen a szombati felszólalása alapján