Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.

Ülésnapok - 1906-325

3á5. országos ülés 1Ó0S május 16-án, szombaton. 375 Sem a hatóságnak, sem- a- hentesiparosoknak ezzel a szakegylettel soha bajuk nem volt. Ez az egylet általában a munkaadók és munkások viszonyaiba bele nem avatkozott. Egyetlen beavatkozás történt és ez az volt, hogy rövid idó'vel ezelőtt a székesfővárosi tanácshoz fordultak azzal a kéréssel, hogy a tulnagy és emberi erőt meghaladó munkaidő röviditessék meg, hogy ezentúl csak reggeli 6 órától esti 6 óráig tartson a hen tesvágóhidon a munkaidő. Azt hiszem, mindenki egyetért abban, hogy ez nem túlságosan szerénytelen kívánság, hogy t. i. csak 12 óra legyen a munkaidő. A székesfővárosi tanács is indokoltnak találta a kérést és intézkedett, hogy a munkásoknak a szakegylet által közvetített ezen kérelme teljesíttessék. Most egyrészt ezen okból, másrészt, mert ezen hentesmunkások is a május elsei munkaszünetet megünnepelték, a miből senkinek kára nem volt, a mi senkinek üzemét nem zavarta — mert hiszen egész éven át előfordul, hogy kettős ünnepen az egyik napon mindig szünetelnek — május 2-án a városi sertésvágóhidon lévő, a melléktermékeket értékesítő szövetkezet az ő munkásait mégis arra kényszeritette, s erre vonatkozólag írásbeli nyilatkozatot is vett tőlük^ hogy lépjenek ki a szakegyletből. És ugyanekkor az összes hentes-iparosok az ipartestületben, tehát azon helyiségben, a mely nem arra szolgál, hogy ott csak a munkaadók érdekei legyenek képviselve, hanem arra, hogy a munkaadók és munkások hatósági ügyei intéztessenek el, gyűlést tartottak, melyen elhatározták, hogy munkásaikat kényszeritik a szakegyletből való kilépésre és a mennyiben ki nem lépnének, őket a munkából kizárják. De még tovább is mentek, mint a hír mondja, és minden hentesiparosnak egy 500 koronás váltó aláírásával kellett kötelezni magát arra, hogy ezen egyezményt betartja, vagyis 500 koronás váltó-összeget köteles birság fejében lefizetni akkor, ha ezen egyezmény daczára munkába fogad olyan munkást, aki a szakegyletből ki nem lépett. (Szterényi József államtitkár tagadólag int.) Azt hiszem, az igen t. államtitkár nr nem fogadhatja ezt olyan közömbösen, mert egyrészről tisztában vagyunk mindnyájan azzal, hogy testületi fellépéssel, ipartestületi asszisztenczia mellett teljes lehetetlenség megengedni azt. hogy munkaadók azon követelésekkel lépjenek fel munkásokkal szemben, hogy törvényes jogukról, az egyesülési jogról mondjanak le, mert különben tömegesen, ipartestületi asszistenczia mellett elvesztik munkájukat ... Kovács Ernő : Hát a munkásoknak megvan az ellenkező joguk? (Zaj. Elnök csenget.) Pető Sándor: Kérem, nem hogy megvolna a munkásoknak az ellenkező engedve, de léptennyomon, nap-nap után oszlatják fel a munkásszakegyleteket (Zaj a baloldalon.) és büntetik meg az egyes munkásokat akkor, ha ilyen lépésre szánják magukat. És méltóztatik bizonyára ismerni az ipartörvény 362. §-át is, a mely az ilyen kikötéseket, mint az itt szóban lévő 500 koronás váltóaláirás, nemcsak hogy tiltja, hanem egyenesen kihágásnak is kvalifikálja. Mert a munkások ezt a kikötést el nem fogadták, mert nem engedték meg, hogy munkaadójuk az ő egyesületi jogukba és egyesülési szabadságukba beleavatkozzék és mert semmiképen sem akartak kötelezettséget vállalni arra, hogy a törvényes alapon és a törvényes módon működő szakegyletből kilépjenek: ezért a hentesiparosok őket a munkából kizárták. Ennek folyománya volt azután az, hogy május 15-én a marhavágóhidi munkások támogatták őket a velük levő szolidaritás érzeténél fogva és sztrájkba léptek. Félő, t. ház, hogy ha nem magyarázzák meg ezeknek a munkaadóknak, hogy akkor, midőn munkásaikat a szakegyletből való kilépésre akarják kényszeríteni, törvénytelenül cselekednek, mert megtámadják a munkásokat is, mint állampolgárokat megillető egyesülési jogot, félő — mondom, — hogy akkor ez a sztrájk annyira el fog mérgesedni, hogy egész komolyan fogja érinteni Budapest élelmezési viszonyait és hus-szükséget és húsdrágulást fog okozni. Pedig, azt hiszem, ilyen abnormális körülmények nélkül is épen elég Budapestnek a ma fenforgó élelmezési drágaság. Már most is érezhető, t. ház, ezen állapotnak a hatása, a mennyiben ugy a sertésvágóhidon, mint a marhavágóhidon körülbelül csak egyharmadát vágják le az élő állatoknak és nagyon természetes, hogy egyrészről kevesebb husmennyiség áll Budapest fogyasztóközönségének rendelkezésére, másrészt a hus észrevehetőleg, úgyszólván óráról-órára drágul. Mi ezt természetesen nem érezzük, de érzik azok a kereskedők, a kik a hus vételével és elárusitásával foglalkoznak; érzik jDéldául a vásárcsarnokok. A belügyminiszter ur épen délelőtt hangoztatta, hogy ő a munkások terrorizmusa ellen megvédi a munka és a munkaadók szabadságát. Ez ellen senkinek sincs kifogása; sohasem helyeseltem olyan strájkot, a melynek oka a hatalmi kérdés; soha sem tudtam helyeseim. Pl. olyan munkássztrájkot, a mely azért üt ki, hogy a szakszervezet a maga erejével minél nagyobb mértékben érvényesüljön. Sohasem helyeseltem olyan munkásmozgalmat, a melynek az volt a czélja, hogy a munkás üldöztessék, vagy hogy a munkaadó kényszeríttessék arra, hogy csakis olyan munkást foglalkoztasson, a ki a szakegyletnek tagja. De ha a gazdasági élet ezen gyengébb tényezőjét: a munkásokat minden hatalmi erővel arra kényszeritik, hogy a törvényes korlátokat megtart-