Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.

Ülésnapok - 1906-325

ií25. országos ülés 1908 májas 16-án, szombaton. 369 Azt pedig itt tudjuk legjobban eldönteni, ha semmi más elv alapján nem, annak az egyszerű igazságnak alapján, hogy több szem többet lát. (Zaj.) Mihelyt többet tudunk hozzászólni, mihelyt egy ilyen nagyobb összeg felett a képviselőház is az Ítélet jogával lenne felruházva, azt hiszem, ez az ipar fejlődésére csak jótékony hatással lenne. Nem fogadhatom el azt az ellenérvelést, hogy akkor a konkurrenczia bénittatnék meg, mert ha nyilvánosságra kerülnének az egyes megjutalmazott vagy egyes segélyben részesített gyáriparosok nevei, akkor ezek restéinek ezt, a mi az egész üzletüket befolyásolná. Azt hiszem, hogy az államtól elfogadni igazságos segélyt, már ilyen gyári ipari kérdésben, mikor azt maga a törvényhozás állapítja meg, senkinek sem sérti az önérzetét. Elfogadhatják nyugodtan. Ez az argumentum, ez az érv tehát elesik. Annál világosabb a törvényhozásnak az a joga, hogy egyes ilyen nagyobb segélyekhez hozzászólhasson. Én nem azt akarom, hogy minden százkoronás tételt ide hozzon a kereskedelemügyi kormány és minden százkoronás tételt vita tárgyává tegyünk. Vanvak százezer koronás, sőt milliós tételek is. Épen a múlt esztendőben az áüamtitkár úrtól hallottam, ha jól emlékszem, hogy a Mauthnerfóle textilipari vállalat több mint 1 millió korona segélyt kapott; mondom, az államtitkár urnak a beszédjéből hallottam az adatokat. Tehát érdemes, hogy ilyen nagy összeg felett a parlament határozzon, legalább meg lehet vitatni, tanácskozás tárgyává lehet tenni, a mi csak magának az iparfejlesztésnek válik előnyére, mert ha az egyes gyárosok azt látják, hogy szeretettel foglalkozunk ezekkel a kérdésekkel, ha tudják azt, hogy ha igazságos kéréssel jönnek a parlament elé, a magyar törvényhozás nem fog elzárkózni jogos kéréseik teljesítése elől, akkor nő, erősbödik bennük az a bizalom, a mely szükséges hogy meglegyen a gyárosoknak szivében, de minden állampolgárnak szivében is a törvényhozó testülettel szemben. Ez a bizalom csak az iparfejlesztés javára szolgál. Beszélt azután az igen t. kereskedelemügyi miniszter ur arról az üdvös hatásról, a, melyet a munkásbiztositás törvénye gyakorolt. Én megengedem, hogy sokféle kör van, és hogy ahány kör, annyiféle vélemény van ebben a kérdésben, egyben azonban, a kikkel érintkeztem, megegyezett a vélemény, hogy a kiadások, a melyeket a munkásbiztositás érdekében áldoztak, tulmagasak. Méltóztassanak elképzelni, a költségvetés szerint kiadunk a munkásbiztositás czimén 1,027.200 K-t. Pető Sándor: Százmilliókat! Nagy György: Ez nem maga a munkásbiztositás költsége, a miről beszélek; Pető Sándor t. képviselőtársam engem félreért, ez csupán a KÉPVH. NAPLÓ. 1906 —1911. XVm. KÖTET. kezelési költség. Hiszen a munkásbiztositásra akármennyit áldoznánk is, annak én csak örvendek, a munkásoknak nálamnál hivebb, lelkesebb barátja nincs, de tiszteletdijakra 38.000 korona, napidijakra 30.000 korona, azután igazgatási költségekre 600.000 korona nagyon nagy összegek. (Zaj.) Nem mondom, hogy nem szükséges, de igen nagy. Én csak a.zt kívánom, hogy redukálják a kiadásokat, a hivatalnokoknak a kisebb számát kell megállapítani, mert az a fontos, hogy a munkás legyen biztosítva, nem pedig az, hogy egy csomó embernek dotáczió biztositassók. (Zaj.) Igazgatási költségekre 1,027.200 koronát kiadni mégis sok. A miniszter ur beszéde további részében a múltnak ismertetése folyamán a múltban elfogadott törvényjavaslatokra rámutatva fejtegette a ház előtt, hogy a jövőben milyen alkotásokkal szándékozik a ház elé jönni. Ezekről az alkotásokról még véleményt, bírálatot mondani nem lehet, már csak azért sem, mert az időpontot sem jelölte meg határozottan, hogy mikor hozza a ház elé; lehet hogy nem is ez elé a j>arlament elé kerülnek. Én időelőttinek tartom ezen alkotásokkal szemben helyeslésünket előre kifejezniMikor a miniszter ur azt mondotta, hogy a ház elé hozza azt a törvényjavaslatot, a mely a sztrájk kérdését megoldja, éljenzés volt. (Helyeslés.) De hiszen ón nem éljenezhetek addig, mig nem ismerem azt, a mig nem tudom, hogy azok az elvek le vannak-e benne fektetve, a melyeket szükségesnek tartok e kérdésnél a modern állam szempontjából. A jövőre tett ígéretet tudomásul veszem, de nem helyeselhetek előre olyan törvényjavaslatot, a melynek alapeszméjével sem lehetünk tisztában. Ép igy nem éljenezhetek előre, nem ajándékozhatok éljent annak a másik előterjesztendő törvényjavaslatnak sem, a mely a női és gyermekmunka védelmét igyekszik biztosítani. Az eszme, a czél maga nagyon üdvös, de nem tudom, hogy gyakorlatilag hogyan akarják megvalósítani, hogy tényleg az előterjesztendő törvényjavaslat szolgálja-e ezt a czélt, megvalósitja-e azt a követelményt, a melyet hozzáfűzünk, s addig parlamenti értelemben bizalmat nem szabad ajándékozni. Ép igy vagyunk a beruházási kölcsönnel is. Azt mondja a miniszter ur, hogy 237 millió korona van felvéve; azt mondja nagy összeg, de szükséges. Nem is akarunk elzárkózni az üdvös beruházások elől, de kérdés, mire fordittatik ez a beruházás? (Zaj.) Szterényi József államtitkár: Itt lesz a törvényjavaslat ! Nagy György: Épen azt mondom, hogy addig nem éljenezhetek. (Derültség. Felkiáltások: Hát ne éljenezz!) De miután a miniszter ur ezt mint vívmányt terjesztette elő, megjegyzéseimet meg kell hogy tegyem: nekem, 47