Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.

Ülésnapok - 1906-325

370 3%5. országos ütés 1908 május 16-án, szombaton. a ki ellenzéki szempontból bírálom a kormány működését, kötelességem reflektálni arra, a mit a miniszter nr mondott; ő ezt, mint vívmányt emiitette meg, nekem kötelességem ezt a vivmányt a maga értékére leszállítani. Én, mikor egy tárcza költségvetését bírálom . . . (Zaj.) Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter: Bírálja ? Ez bírálat ? Nagy György: Azt csak nem lehet kívánni egy ellenzéktől, hogy mindjárt lelkesedjék, s bókoljon is. (Zaj.) Ne méltóztassék tehát rossz néven venni, ha igazságosan, tárgyilagosan reflektálok a kereskedelemügyi miniszter ur szavaira. (Zaj. Egy hang balfelöl: Kellemetlenkedik!) Ha kellemetlenkedni akarnék, akkor megkérdezném t. képviselőtársamat, mondja meg, járja-e a parlamentarizmus szerint, hogy a költségvetést folyton határozatképesség nélkül tárgyalják és egymás után ugy fogadnak el milliókat, hogy a ház nem határozatképes. (Zaj.) A többségnek kellene itt ülnie, hogy a határozatképességet megállapítsa. Mikor pedig mi a magunk kötelességét, az ellenőrzés kötelességét teljesítjük, mikor jogos kritikát gyakorolunk az egyes tárczák költségvetése fölött, akkor elismerés helyett támadással kell találkoznunk! E támadásokat vissza kell vernünk! (Zaj.) Méltóztassanak érvekkel harczolni érvek ellen. Méltóztassanak kimutatni a parlamentarizmus történetéből, hogy egy nemzeti ellenzéknek kötelessége bizalommal fogadni a még csak jövőben előterjesztendő törvényjavaslatokat. Ha pedig nem kötelessége és a miniszter a költségvetésben hozza azokat elő, akkor jogosítva vagyok a magam érszrevételét azokra is megtenni. (Ugy van! a szélsőhaloldalon. Zaj.) A miniszter ur beszédében azt is megemlítette, hogy a fiumei kikötőről is bőségesen van gondoskodva. Ezt már én is kérem nemzeti szempontból, azért, hogy érvényesüljön ott a magyar állameszme lehető teljességében. Azt hiszem, a kereskedelemügyi államtitkár ur tudja legjobban, hogy bizony ott a magyar állameszme mostoha gyermek, hogy bizony sok szenvedésnek van kitéve. Ha valakitől várta a nemzet, a nemzeti kormánytól várhatta jogosan, hogy ezeket a bajokat meggyógyítani igyekezik. Miután az igen t. elnök ur nem engedte volt meg, hogy az anyakönyvi tételnél szó tárgyává tegyem Piumével kapcsolatban azt az esetet, melynek kiindulási pontját a fiumei magyar hírlapban megjelent czikk képezte, épen itt a kereskedelmi tárcza általános vitájánál, a hol Fiume jövő kereskedelmi szempontjából ítéljük meg a kérdést, most nemcsak jogom, hanem kötelességem is kiterjeszkedni erre a kérdésre, és azért itt ragadom meg az alkalmat, hogy e kérdéssel is röviden foglalkozzam. A kereskedelemügyi miniszter ur Fiumét ugy állítja oda, legalább a jövő képében, mint egy hatalmas nagy magyar kikötőt, a mi mindannyiunk lelkében is igy él, mindannyian ezt akarjuk megvalósítani. De akkor igenis nekünk magyaroknak éber figyelemmel és őrködő gondossággal kell kisérnünk a fiumei eseményeket, minden eseményt gondos lelkiismeretességgel kell mérlegelnünk, vizsgálatunk és bírálatunk tárgyává tennünk. Fiúméban most a kedélyek hullámzanak. A szenvedély hangos vihara zug végig ottan. Tegnap Zanella Richárd t. képviselő ur reámutatott arra és Andrássy Gyula gróf belügyminiszter ur is érdemesnek tartotta kitérni ennek a kérdésnek a tárgyalására. Ugyanis a Fiúméban megjelenő a Tengerpart czimü napilap vasárnapi, 1908. május 10-iki számában a »Bünös város« czim alatt egy vezérczikk jelent meg; ennek a vezérczikknek az írója erkölcstelenséggel vádolja Fiume nőit és durván, kíméletlenül, a magyar lovagiassággal meg nem egyezőleg támadja meg a fiumei nép leányait! (Felkiáltások: Ez helytelen volt!) Tény az, t. képviselőház, hogy Fiume magyarsága egyhangúlag visszautasította azt a támadást és főleg a támadásnak ezt a módját és Fiume magyar fórfiai és női vállvetve igyekeznek utat és módot találni, hogy a megsértett fiumei nők becsületének elégtétel szolgáltassák. Én kérem a t. kereskedelemügyi miniszter urat, hogy Fiume kereskedelmi politikájánál elsősorban a magyarok érdekeit istápolja. Ezeket kell erőssé tenni, mert egy hatalmas és nagy Fiúménak csak egy erős és nagy magyarság képezheti a bázisát. A hol vitás kérdések merülnek fel olaszok és horvátok között, vitás kérdések politikai értelemben, olyan vitás kérdések, a melyekben az igazság labilis, ezeket a magyar nemzeti eszme szempontjából kell elbírálni. Méltóztassék figyelembe venni azt, hogy a horvátok ellenünk egy czóltudatos politikát folytatnak és hogy a Nagy-Horvátország álmának napról napra több hivet szereznek, míg olasz testvéreinkkel szemben, akik velünk együtt éreztek és velünk együtt ünnepeltek mindig, az eddigi kormányok azt a helytelen taktikát követték, hogy a magyarság és az olaszság rovására, jogtalanul mindig a horvátok érdekeit segítették elő. így volt ez a szabadelvű rendszer alatt. Ezeket a jogtalanságokat kívánnám én kiküszöbölni. Kontroverz kérdéseknél elsősorban az igazságnak kell érvényesülnie és politikai értelemben bűn volt az, hogy a horvátokat eddig mindig dédelgették és ennek a horvát dédelgetésnek a keserű gyümölcseit most a koalicziónak kell élveznie. Azt hiszem, hogy a t. miniszter ur által felvetett fontos kérdésekre ezekben megadtam a válaszomat. Én bizalmi kérdésnek is kell, hogy tekintsem a költségvetést és azért ellenzéki álláspontomhoz képest azt el nem fogadom. Én nagyon kérem a t. miniszter urat, hogy. azokat I az ígéreteket, a melyeket éljenzés és a törvény-