Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.
Ülésnapok - 1906-325
368 355. országos ütés 1908 génységét, nem lett volna szabad alkotmányjogi és parlamenti szempontból. Én felszólalásomban követem a t. miniszter ur által elfogadott sorrendet és ezen sorrendnél maradok annál is inkább, mert a magam észrevételeit is igy a legjobban tebetem meg. A t. miniszter ur, miután a vám- és kereskedelmi szerződésnek nagyszerű előnyeit fejtegette és igyekezett, és ugy látszik sikerült is, a többséggel elfogadtatni azt, hogy a kétszázalékos kvótaemeléssel súlyosbított kiegyezés nagy nemzeti vívmány számba ment, áttért az iparoktatás kérdésére. Az iparoktatásnál azzal a múlttal szemben, mely 25 városban 89 iparostanfolyamot állított fel, arra a nagy eredményre hivatkozott, hogy az ő minisztersége alatt 63 városban 318 tanfolyam állíttatott fel. Ez igaz, ez szép, és mikor a kereskedelemügyi miniszter ur hangoztatja azt a mindnyájunk által elismert elvet, hogy egy j modern állam szükségleteit csak erős ipar mellett lehet kielégíteni, és a modern állam nagy követelményeit csak olyan állam tudja fedezni, melynek ipara és kereskedelme fejlett, virágzó ós gazdag, azt mindnyájan készséggel elismerjük és az ilyen örökigazságu tétellel, azt hiszem, nem is lehet vitatkozni. De igenis lehet vitatkozni afelett, hogy vájjon ezzel a czóllal arányban áll-e, ezt a czélt szolgálja-e az az iparfejlesztési politika, mely a gyáriparra mértéktelenül, aránytalanul többet áldoz, mint a kisipar fejlesztésére. A t. miniszter ur azzal igyekszik megindokolni a gyáripar fejlesztésére kiadott nagy összegek jogosultságát, hogy adó alakjában ezek az öszszegek csakhamar visszatérülnek a kincstárnak. De akkor azt kérdezem, vájjon az a segély, a mit a kisiparosnak adnak, nem térül-e vissza gyorsabban és biztosabban a fogyasztási adó alakjában, nem fizet-e aránylag tetemesen több adót a kisiparos, mint az a gazdagon megjutalmazott gyáros? Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter : Fogalma sincs a dologról! Nagy György: Én az adatokat a miniszter úrtól hallottam. Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter: Fogalma sincs erről. Nagy György : Én a t. miniszter ur beszédére hivatkozom, mert figyeltem a beszédére. A t. miniszter ur mondotta, ha jól értettem, hogy 45 uj gyár építtetett fel; ugyancsak a miniszter úrtól hallottam azt, hogy a kisipar segélyezésére a következő tételeket szentelte: 593.000 K-át 39 kisijiari szövetkezet támogatására, 454.484 K értékű gépet a kisipari szövetkezeteknek, 1,639.000 K-át 540 kisiparos számára. Tehát 45 gyárat állítottak fel s míg ezekre 12 milliót áldoztak, addig a kisiparosokra 1,639.000 K-át. Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter : Fogalma sincs róla, miről beszéltem! május 16-án, szombaton, Nagy György: Itt két vélemény van. Az a kérdés, hogy helyes iparfejlesztési politikát ugy csináljunk-e, hogy a gyáripart támogassuk, vagy pedig, hogy a főtámogatás a kisiparra essék. Itt tisztán egy elvi szempontról van szó. Az én határozott véleményem az, hogy fejlődő ipar mellett a kisiparosságot kell támo.gatni, annál is inkább, mert ha csak a gyáripart támogatjuk, a mely a rendelkezésre álló eszközöknél fogva amúgy is olcsóbban tudja előállitani a produktumokat, ezzel olcsóbbá teszszük a termelést és az igy olcsóbbá tett termeléssel a kisiparos nem veheti fel a versenyt, tehát a gyáriparnak ilyen túlságos mértékben való segélyezése könnyen a kisipar romlására vezet. Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter: Hallatlan! Nagy György : A miniszter úrtól hallottam, tehát nem hallatlan. Azután a miniszter úrtól azt hallottam, hogy zokon vette, hogy valaki itt a képviselőházban azt mondotta, — és erre az előadó ur is czélzott — hogy nem publikusak — ezzel a kifejezéssel élt — az egyes gyáriparosoknak adott segélyek. A miniszter ur ezt ugy állítja fel, mint a korrektség vagy inkorrektség kérdését. Én egészen más szempontból nézem ezt a kérdést. Nem szabad minden egyes kérdésnél mindjárt a bizalom kérdését felvetni. Méltóztassék visszaemlékezni, hogy mikor a gyáripar fejlesztésére vonatkozó törvényjavaslatot tárgyaltuk, akkor azt mondottuk: ha pedig a törvényhozásnak valamely tagja érdeklődni talál, vagy szeretné tudni, hova fordíttattak, kinek adattak azok az összegek, akkor ne méltóztassék ezt az érdeklődést mindjárt bizalmatlanságnak venni. A miniszter ur maga mondja, hogy a minisztérium határozza meg, melyek azok a gyáripari ágak, a melyek segélyre szorulnak, melyek azok, a melyek nemzeti szempontból elsősorban támogatandók. Én azt hiszem, hogy erre hivatottabb lenne, már hatáskörénél fogva, maga a törvényhozó testület. Ugy hiszem, nem kívánnék törvénytelen, igazságtalan dolgot, ha bizonyos maximális öszszegnél azt kívánnám a miniszter úrtól, hogy mielőtt megadja a segélyt, hozza azt a törvényhozás elé, hogy mi is tudjunk hozzászólni. Lehet, hogy épen másik iparágat tartunk fejlesztendőnek, a melynek pedig nincs barátja, protektora — a szó nemes értelmében mondom a protektort — a kereskedelemügyi minisztériumban. Én azt hiszem, hogy egy ilyen országban az ipar fejlődése korában ezek a kérdések is nagyon fontosak. Itt nincs még kialakult, kijegeczesedett iparág, azt lehet mondani, egy sincs, itt mind alakulófélben van, most kell fejlődésüket figyelemmel kisérni, hogy a nép hajlamával, szokásaival, tehetségével, az éghajlati viszonyokkal melyik iparág egyezik meg a legjobban.
