Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.

Ülésnapok - 1906-325

3Ü5. országos ülés 1908 május 16-án, szombaton. 367 lett' volna az Ausztriával megkötött, kvótaemeléssel súlyosbított vám- és kereskedelmi szerződés. A királyijai a nemzet vezérei, a kiket bizalommal követtünk, paktumot kötöttek. A paktum szerint, ezt a kormánypárton ülő képviselő urak sem vonják kétségbe, a gazdasági kérdésekben biztositva volt a status quo. Nem volt tebát a kormány kényszerhelyzetben, nem volt köteles a kormány oly kiegyezést kötni, a mely a nemzetre súlyos áldozatokat rótt, oly kiegyezést, a mely a kvótát fölemelte, oly kiegyezést, a melynek folytán elestünk nagy, hatalmas, súlyos, nemzeti jogok érvényesülésétől. E ténynyel szemben azzal biztatják, azzal vigasztalják a magyar nemzetet, hogy megmarad egy joga, az a jog, a mely már az 1867 : XII. t.-cz.-ben is le van fektetve. Ily olcsó biztatásért, olcsó reménykeltésért nem lehettünk hajlandók hozzájárulni a kiegyezésnek az elfogadásához. Azt hiszem nem lesz felesleges a két év előtti eseményeket emlékezetbe idézni, ügy állapodtak volt meg akkor a mi tudomásunk szerint a nemzet vezérei a királylyal, hogy katonai téren az átmeneti idő alatt ujabb kiadásokat nem fogunk megszavazni. íme, a kiegyezésnél épen ezen a téren hántottak a nemzetre súlyos áldozatot, mert hisz nyilvánvaló, hogy a közösügyi költségeknek nagy százaléka épen katonai kiadásoknak fedezésére szükséges, és igy, mikor a paktum ellenére a kvóta felemeléséhez a kormány hozzájárult, azzal a paktummal helyezkedett szembe, melynek alapján a nemzet bizalmát elnyerte, a mely erkölcsi bázisát képezte e ház koalicziójának, a koalicziós többségnek. (Ugy van! halfelöl.) Addig az időig, mig a paktum mellett a kormány kitartott, mindnyájan, a kik . . . Elnök (csenget): A képviselő ur bir azzal a rutinnal, hogy csak a tárgyhoz szóljon, és ne mindig más valamiről beszéljen a mi nincs szőnyegen. Most a kereskedelemügyi tárczáról van szó. Ezt kritizálhatja, támadhatja, bírálhatja, de itt kiegyezésről, paktumról és nem tudom miről beszélni nem lehet, mert a tárgyhoz nem tartozik (Zaj.) és én kénytelen leszek a képviselő úrtól, ha tovább igy folytatja, a szót megvonni. (Zaj balfeJM.) Nagy György: Engedelmet kérek . . . Elnök: Kérem, méltóztassék tehát magát a tárgyhoz tartani és nekem az elnöklést megkönnyíteni. (Zaj.) Nagy György: Én legszigorúbban a tárgynál maradok, de ez a tárgyhoz tartozik. Elnök: A képviselő urat figyelmeztetem, hogy ne szálljon szembe az elnök intézkedésével, különben a képviselő űrtől a szót kénytelen leszek megvonni. Tessék a tárgynál maradni, (Zaj.) Nagy György : Én azt akarom bizonyítani és magyarázni, hogy a kereskedelemügyi tárcza költségvetését politikai okból miért nem fogadom el. Ha a költségvetés elfogadása egyszersmind bizalmi kérdés, akkor, engedelmet kérek, mivel a miniszter ur is hivatkozott a kiegyezésre, r az előadó ur is . . . (Zaj.) Bozóky Árpád: Igen, erre az előadó is felhívta figyelmünket. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek. Bozóky képviselő urat rendreutasítom. Tessék folytatni. Nagy .György: T. képviselőház! Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter ur saját szavait idézem. 0 mondta, hogy az Ausztriával megkötött vám- és kereskedelmi szerződéssel biztosítottuk a joggal való élhetésünket. Eddig is, ugy mond, a jog megvolt, de különbséget kell tenni, mert fontos, súlyos különbség van a jog és a jog érvényesítése között, a joggal való élés szempontjából. Ezen kérdés szerintem tisztán az erőnek a kérdése és külön megfizetni a joggal való élhetést nem szabad. Ha 1917-ben elég erős lesz a nemzet az önálló vámterület megteremtésére, akkor igenis meg fogja azt teremteni. Itt tehát a joggal való élhetést külön nem lett volna szabad megfizetni. A mit a kereskedelemügyi miniszter ur itt oly nagy vívmánynak tüntet fel, arról Aerenthal azt mondja, hogy ez még megerősíti a birodalom egységét és megnyugtatta az osztrák delegácziót, hogy nem kell attól tartani, hogy az önálló vámterület tényleges állapota bekövetkezzék. Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter : Aehrenthalnak hisz, nekem nem!. Nagy György: Én Kossuth Ferencznek hiszek százszor inkább, mint Aehrenthalnak ... Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter: Nem kívánom! Nagy György:... de mégis azt mondom és meg is tudom indokolni álláspontomat, hogy nem szabadott volna megfizetni a joggal való élhetést, mert a törvényben volt nekünk biztosítva ez a jogunk; ezért nem lett volna szabad az osztráknak kedvezményt adni. Ennek a vámés kereskedelmi szerződésnek másik súlyos áldozata is volt, hogy az önálló bank hirdethetéséért — mert a megvalósításig nem juthatott — szintén áldozatul hozott a kormány a kétszázalékos kvótaemelésből 1'4 százalékot. Szterényi József államtitkár : Mese! Nagy György: A tárgyalás során tisztázva lett a kérdés, hogy az önálló jegybank kérdésében határozott, nyílt álláspontot nem szabadott elfoglalni, hogy t. i. 1911-ig követeli a törvényhozás az önálló jegybank felállítását, holott ehhez a nemzetnek joga van, bár most is vannak vezér-politikusok a koaliczióban olyanok, kik ma sem hívei az önálló banknak. Sümegi Vilmos: Többségben vagyunk s megcsinálhatjuk! Nagy György: Ujabb áldozatot hozni azon a czimen, hogy egy törvényben biztosított jogot megfizessünk, az, tekintve a nemzet nagy sze-