Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.

Ülésnapok - 1906-325

325. országos ülés 1908 május 16-án, szombaton. 363 mondják, hogy suttyomban történnek az egyes ipari támogatások. Ha elolvasta ki-ki a költségvetést, elolvasta annak indokolását, ha nem is vette magának azt a fáradságot, hogy az emlékiratot betekintse, akkor is látnia és tudnia kell azt, hogy világosan el van számolva a költségvetésben mindaz, a mi az iparfejlesztés érdekében egyes gyárak részére az állam részéről adományoztatott, (Igaz! Ugy van !), sőt világosan meg van mindegyiknél mondva még az is, hogy mennyi álló, mennyi forgó tőkével kell, hogy dolgozzék, mennyi munkást kell, hogy foglalkoztasson, mennyinek kell lennie az évi termelésnek. Hát az elönti el a kérdésnek súlyát és jelentőségét, hogy az illetőt X-nek vagy Y-nak hivják ? Azt gondolom, hogy a köz szemjDontjából ez teljesen közömbös. S egyáltalában érthetetlen az a gyanúsítás, a mely e tekintetben a kereskedelemügyi kormányt éri. Miért ? Azért, mert épen a képviselő urak mindegyikének módjában áll az, hogy még az egyénekről is névszerint meggyőződést szerezhessenek maguknak s akkor azután, ha meggyőződést szereztek, kiki teljesitse törvényhozói kötelességét oly értelemben, hogy gyakorolja az ellenőrzést abban az irányban, vájjon a segélyezettek a feltételeknek eleget tesznek-e vagy nem, s ha nem tesznek eleget, forduljon kötelességszerűen a kereskedelemügyi kormányhoz, a mely azután tudni fogja kötelességét, mert hiszen két oldalú szerződés va.n a kezében, a melynek alapján igen könnyen elbánhat azokkal a segélyezettekkel. Ezekkel a megjegyzésekkel magát a költségvetést vagyok bátor tisztelettel elfogadásra ajánlani, azzal a kijelentéssel, hogy miután a mi törvényhozási termünkben a költségvetés egyúttal bizalmi kérdés is, azt hiszem, a t. háznak egyértelmű felfogását juttatom kifejezésre, a mikor azt mondom, hogy lehetetlen, hogy a magyar törvényhozás bizalommal ne viseltessék azon kereskedelemügyi miniszter ur és kereskedelemügyi kormány iránt, a ki és a mely Magyarország gazdasági életét a legmelegebben istápolja, a ki és a mely különös, kiváló gondot fordit arra, hogy azok a nemzeti aspirácziók, a melyeket e tekintetben a függetlenségi párt negyven esztendőn keresztül következetesen hirdetett és hirdet, megvalósíttassanak, a ki és a mely egyenesen arra törekszik, hogy Magyarország közgazdasági élete függetlenné és önállóvá tétessék. Erre a czélra kéri a t. kereskedelemügyi miniszter ur és a kereskedelemügyi kormány a költségvetést, a melyet a magam részéről tisztelettel elfogadásra ajánlok. (Élénk helyeslés.) Elnök: A kereskedelemügyi miniszter ur kivan szólni. (Halljuk! Halljuk!) Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Az előző két év költségvetésénei volt alkalmam kifejteni kereskedelmi kormányom programinját. Ez a pro gramm olyan széles alapokon nyugodott, hogy annak végrehajtása több évi nagy munkába fog kerülni. Időelőttinek tartanám tehát, ha ma ujabb tervekkel és eszmékkel állanék elő. Helyesebbnek vélem inkább, hogy számot adjak arról, hogy milyen mértékben teljesítettem igéretemet, mit cselekedtem előadott programmom megvalósítása érdekében, vagy más szóval menynyire sikerült előbbre vinnem az országot a közgazdasági önállóság felé, a melynek kivívása életem egyik czélját képezte, képezi ma is és képezni fogja mindig, (Élénk éljenzés!) és mit tettem azért, hogy megerősítsem az országot nemcsak abból a czélból, hogy mikor eljön az ideje, a közgazdasági függetlenséget ne csak megvalósíthassa, hanem hogy ezt a függetlenséget, megerősödése folytán meg is tarthassa. T. képviselőház! Azon alkotások közül, a melyek létrejöttek, elsősorban kell megemlítenem, mint egyik legnagyobbat, a melyre már az előadó ur is hivatkozott, az Ausztriával megkötött vám- és kereskedelmi szerződést. Köztudomású dolog, hogy milyen körülmények között, milyen lekötöttségek közepette jött létre ez a szerződés. Ez a magyarázata annak, miért nem volt lehetséges megvalósítani azt a programmot, a melytől sem én, sem a függetlenségi párt el nem tértünk. (Ugy van! Ugy van!) De minthogy lehetetlen volt az adott helyzetben megvalósítani a tényleges önálló vámterületet, arra kellett törekednünk, hogy elmozdítsuk annak útjából mindazt, a mi útjában állhatott és állhatna és hogy biztosítsuk 1917-re feltétlenül a nemzetnek nemcsak önrendelkezési jogát, a melylyel feltétlenül bir, hanem az ezen joggal való élhetést is. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Mert nagyon helyesen jegyezte meg a t. előadó ur: nagy különbség van a jog bírása és a jog érvényesithetése között. Igen sok reményt fűztünk egykor az 1899: XXX. t.-czikkhez. Ezek a remények meghiúsultak, mert e törvény egyoldalú magyar törvény volt, nem tartották tiszteletben, sem az akkori magyar kormány, sem pedig a külföldi államok. Most tehát szerződésileg, nemzetközi alakban megkötött, szerződésileg és beczikkelyezett kötéssel kellett biztositanunk azt, hogy a jogainknak ilyen kijátszása 1917-ben többé nem lesz lehetséges. Ezt sikerült a legteljesebb mértékben biztositanunk, mint a hogy sikerült biztositanunk azt is, hogy 1911-ben tényleg élhetünk azzal a törvényes jogunkkal, hogy az önálló nemzeti bankot felállítsuk. Továbbá biztosítani akartuk azt is, hogy Magyarország államisága kidomborodjék ugy az Ausztriával kötött szerződésben, mint a külállamokkal megkötendő szerződésekben, és mindkettőre vonatkozólag igen becses előrehaladás történt a megkötött szerződésben ugy, hogy ezen nagy előnyöket meg kellett 46*