Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.

Ülésnapok - 1906-325

325. országos ülés 1908 május 16-án, szombaton* 361 és javaslata alapján ezen jelentést szintén tudo­másul venni. (Helyeslés.) Elnök: Méltóztatik a jelentést tudomásul venni? (Igen!) Ha igen, akkor kijelentem, hogy a ház a jelentést tudomásul veszi. Ezzel a belügyminisztérium költségvetése ugy általánosságban, mint részleteiben el lett fogadva. {Elénk éljenzés és taps.) Következik a kereskedelemügyi minisztérium költségvetésének a tárgyalása. Vertán Endre jegyző (olvassa): Központi igazgatás.Rendes kiadások; XIX.fejezet, l.czim. Rendkivüli kiadások : Átmeneti kiadások : VIII. fejezet, 1. czim. Rendes bevételek; VII. fejezet, 1. czim. Rendkivüli bevételek: V. fejezet 1. czim. Elnök: Az előadó urat illeti a szó. Babó Mihály előadó : T. képviselőház! Álla­mot alkotó az a nemzet, a mely súlyt helyez polgárainak boldogulására és jólétére és szem előtt tartja a jövendőt, a politikai nagy kérdé­sek mellett gondoskodása tárgyává kell, hogy tegye és teszi a közgazdasági kérdéseket is. Magyarország az eddigi rendszerrel, az eddigi irányzattal szemben a közgazdasági élet terén uj irányt kezdett, a mennyiben az igen t. kereskedelemügyi miniszter ur a kormány álláspontját kifejtve, 1906. november 28-án itt a házban világosan kifejezést adott azon meg­győződésének, a mely az ő politikai múltjának, egyéniségének, gondolkodási módjának teljesen megfelel, és a mely mellett életének a munkás­sága is tanúskodik, t. i. hogy Magyarország közgazdasági élete az önállóság alapjára helyez­tetik át és hogy ő arra törekszik, hogy a gaz­dasági önállóság tettleg biztosittassék. Nagyon jól tudom, t. képviselőház, hogy habár, az igen t. kereskedelemügyi miniszter ur azt a munkaprogrammot, a melyet itt előter­jesztett, túlnyomó részben megvalósította, azo­kat az ügyeket, a melyek törvényhozási szabályo­zást igényelnek, törvényhozásilag rendeztette, azon intézkedések és törvényhozási alkotások egynémelyikéért a miniszter ur erős támadá­sokban részesül. Tudom t. képviselőház azt is, mert hiszen a köztudatban él és közismeretü, hogy épen a függetlenségi és 48-as párt kebe­léből azért történt egy részleges kiválás, azért alakíttatott meg az u. n. balpárt, mert a gaz­dasági kiegyezés Magyarország és Ausztria között, Magyarországnak nagy anyagi áldoza­tával jár. T. képviselőház! Lehet a felett vitatkozni, hogy vájjon a függetlenségi és 48-as párt akkor, a midőn a közösügyi intézmények eltörlésére törekedett ós törekszik és akkor, a midőn ennek természetes folyományaként a kvótát mint ilyent a maga egészében perhorreszkálta, vájjon indo­kolt volt-e, hogy egy olyan intézkedést, a mely kvótaemeléssel jár, mint többség a maga részé­ről is, támogatott. Én .azt hiszem, hogy ez & dolog termé­KÉPVH. NAPLÓ. 1906 —1911. XVIII. KÖTET. szetében feküdt' és fekszik. Másként, t kép^ viselőház, cselekedni nem lehetett, és nem volt szabad, mert, hogyha nekem valakivel jogi közösségem van, hogyha magamnak ezzel szem­ben kizárólagos szabadságot akarok biztosítani, azt kártérítés, megfizetés nélkül meg nem nyer­hetem, sem át nem engedem a másik volt társamnak. És egy kérdést a t. balpárti kép­viselőtársaim ne hagyjanak figyelmen kivül ennek a kérdésnek a megítélésénél. Ha a sza­badelvüpárt, a mely mindig a gazdasági közösség rendszerét hirdette és tartotta egyedül boldogítónak és üdvösnek az ország érdekében, azt az ajánlatot tette volna Magyarországnak, hogy abban az esetben, ha azt a 2%-os kvóta­különbözetet, tehát kerekszámban beszélve, annak az 50 millió koronának a megfizetését Magyar­ország 10 év alatt magára vállalja, abban az esetben, a 10 év letelte után a gazdasági ön­állóság tettleg biztosíttatik, a vámszerződés megköttetik Magyarország és Ausztria között Magyarország önrendelkezési jogának a bizto­sításával : vájjon ebben az esetben t. képviselő­társaim, merték volna-e megtagadni ezen javaslat elfogadását, ós vájjon nem tartották volna-e még indokoltnak az áldozatot, azért, hogy ezt a jogot nemcsak papíron, de az életben is biztosítva lássák az ország számára? (Helyeslés.) Csépány Géza : Törvényben biztosított joga­inkat nem vásároljuk meg! Babó Mihály előadó: Igaza van a t. kép­viselő urnak, törvényben biztosított jogainkat nem kell megfizetni, de ne felejtse el a t. közbe­szóló képviselőtársam, hogy maga a jog és annak gyakorlata két lényegesen különböző fogalom és különböző dolog. Vannak jogok, a melyeket nem gyakorolhatok, mivel le vagyok kötve, és a lekötöttség alól csak bizonyos ellenszolgálta­tással menekülhetek meg. (Elénk helyeslés.) Azt kérdem én, t. képviselőház, hogy nem volt-e őszintébb, férfiasabb és tisztább dolog nyíltan odaállni az ország közvéleménye, és a törvényhozás ítélete elé azzal, hogy ime, ez áldo­zattal bár, de biztosítjuk a nemzet jogát, mint ha most is követtük volna azt a rendszert, a mely a múltban követtetett, hogy t. i. a kvóta kérdése tulajdonképen sohasem ugy állott sem a köztudat, sem a törvényhozás előtt olyan vi­lágosan, a mint az a valóságban állott. Mert igaz, t. képviselőház, hogy a törvény 30 és 70%-ban állapította meg 1868-ban a kvóta arányát. Azonban ne méltóztassék elfelej­teni, hogy a mikor 1870-ben a Határőrvidék polgárosítása megtörtént, akkor Magyarország e czimen két százalék külön kvótát vállalt magára, olyan két százalékot, a mely helyes számítás szerint, tulajdonképen 2'4%-ot tett ki. és később, kétszer történt, hogy a törvény­hozás 10 —10 éven át megállapította a kvótát, de akkor sem lett ez a kétszázalékos kvóta­emelés a kvótatörvénybe belefoglalva. Ezt tehát 46

Next

/
Thumbnails
Contents