Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.
Ülésnapok - 1906-325
325. országos ülés 1908 május 16-án, szombaton. 347 kübli hires vízforrások tulajdonosa, a Mattoniczég, a mely roppant ügyes a kezelésben és a tisztaságtartásban is, egy időben a Schönbornuradalomnak mind a négy gyógyforrás-vidékét kiárendálta tiz évre csak azért, bogy azok ellenreklámot a Giesshüblinek ne csinálhassanak. És sikerült is a publikummal annyira elfelejtetni ezeket a vizeket, bogy uj életet kellett ezen viz reklámjainak kezdeni; csak azért bérelte azokat ki olcsón, hogy a forgalomból a Griesshüblivel szemben kiessenek. Az északkeleti magyar vizek, a beregi, a máramarosi ásványvizek tiszta kezelésével ugyanazt a sikert lehetne elérni, a milyent elért pl. a Kristály-forrással a Lukácsfürdő, s a milyent elért a Szalvátor-forrás, a mely úgyszólván mintaszerűleg tisztán kezeltetik. Még számos egyéb intézkedésre is volna szükség, pl. magukra az üvegekre nézve stb. De nem akarok most a részletekbe menni, nem is az én dolgom ez, hanem a belügyminisztériumot, illetve az országos közegészségi tanács ama kinevezendő tagjait illeti, a kiknek kötelességükké tenné a belügyminiszter _ur a szigorú ellenőrzést ezekben a dolgokban. Okét illetné az ezekről való gondoskodás és meg vagyok győződve, hogy édes hazánk milliót és milliót kitevő külföldről való pénzt fogna ezen a réven kapni, mint — a hogy felhoztam — Darányi miniszter a szárnyas állatok és tojáskivitellel; sőt mondhatom, az ásványvizekkel még nagyobb eredményt lehetne elérni. (Igaz! Ugy van!) Igen t. belügyminiszter ur! Ezeket általánosságban ásványvizeinkről, azoknak kezeléséről és a kivitelről. Most egy specziális kérdést pendítek meg, a melyre kérném szives figyelmét annál is inkább, mert az a fővárossal függ össze. (Halljuk! Halljuk!) Tudvalevő dolog, hogy fővárosunknak, mind Pestnek, mind pedig Budának talaját szintén az isteni gondviselés gazdagon áldotta meg hathatós, részint italra, de legíőképmn fürdőre való gyógyvizekkel. Ezekre vonatkozólag bocsánatot kérek, ha röviden egy kis tudományos fejtegetésbe bocsátkozom, (Halljuk! Halljuk!) de megvan a czélja, hogy miért teszem. Két csoportba oszthatók ezek a vizek és pedig a felhévvizek és az alhévvizek csoportjára. A felhévvizek közé tartoznak az óbudai vizek, az Árpád-forrás, a Natli malomforrás és környéke, a Császárfürdő, a Lukácsfürdő és a Királyfürdő; az alhévvizek csoportjában fekszik jjedig a Báczfürdő, a Pudasfiirdő ós a ma nem élvezhető, nem kapható, betömött vagy a Dunába ömlő Sárosfürdő, pedig ez a leghathatósabb. Ezeknek a csoportoknak a gazdagsága bámulatos. És most elmondok egy történetet, nem anekdotát, a mely rávezetett bennünket — az én koromban történt a dolog — a margitszigeti és a városligeti Artézi kútnak gazdag eredményű forrásaira. (Halljuk! Halljuk!) 1863-ban történt, az akkori óriási, rendkívüli szárazság idején, a mikor a Duna olyan kicsinyre apadt, hogy pl. olyan zátonyok mutatkoztak, a melyekről talán senki és semmiféle térkép nem tudott. Velem történt, élő bizonysága vagyok annak, a mit most elmondok. A nemzeti múzeumban akkor Korner Flóris volt a régiségtár őre, a kinek a múzeumból lejövet, lélekszakadva jelentik, hogy menjen ki a Rákospatak torkolatához a pesti oldalra ottan zátony bukkant fel, meleg vízforrás van rajta, a melyen római feliratos kövek láthatók. Magam mentem ki vele és csakugyan a Rákospataknál egy zátonyon megtaláltuk a meleg forrást, a mely épen olyan hőségű és kénes tartalmú volt, mint a margitszigeti és az artézi és a római téglákat megnézve, ez a felírás volt rajtuk: Legio secunda adjutrix. Korner Flóris erre azt mondotta, hogy íme a Contra-Aquincum vára megvan; a rómaiak az erődökkel szemben várakat csináltak. 0 ennek örült, én másnak örültem. Örültem annak, hogy a pesti oldalon alhévvizi forrás van. Mindjárt Zsigmondyval, a hires artézi kútfúróval beszéltünk és ezen tény konstatálása adott azon eszmének kivitelére való vágyat, hogy a Margitszigeten próbafúrásokat ajánlott József főherczegnek, a mely próbafúrások — tudjuk — milyen szépen sikerültek, így láttuk, hogy átjön az a réteg, a mely a meleg forrásokat bocsátja ki a Margitszigetre is. Zsigmondy elfogadta az eszmét, és tudjuk, hogy az mennyire használt. Azután bizonyosnak tartván azt, hogy a meleg vizet tartalmazó réteg átjön Pestre, ajánlatot tett az artézi kut fúrása iránt a Városligetben. Meg is kapta. így jött létre az artézi kut. A fnrás közben azt látták, hogy a réteg kissé lejebb van Pesten, mint a budai oldalon és itt kissé mélyebbre kellett fúrni, mint a Margitszigeten. Csak mellékesen jegyzem meg, mert nem tartozik a dologhoz : a felhévvizek csoportja és a másik vizcsoport egymásnak átellenében van. A. t. miniszterelnök úrra hivatkozom, a kivel szerencsés voltain egy már törvénynyé vált intézkedését a háznak átvenni és ezen vizeket vizsgálni, hogy pl. az óbudai temetőnél, közel a Katii-malomhoz van egy meleg forrás, a melynek közelében Anonymus szerint Árpád eltemettetett. Ott farások történtek, és majdnem emberderéknyi magasságban ömlött ki a viz. Más világváros, a hol ennyi viz volna, mint Pesten: Bécs, Boroszló va gy Berlin mit teremtett volna ezekből! És ottan, t. ház ez a viz megrepeszti a hegyeket és a temetőben hasadékok támadnak, ugy, hogy néha a koporsók is kilátszanak, s a temetőt fel kell hagyni, annyira ásványvizes az egész hegység és környéke. Mi ezt nem használjuk fel, hanem engedjük a maga szabadjára, a mint az a barbár időben előfordult. A rómaiak már felhasználták 44*
