Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.

Ülésnapok - 1906-325

május 1Ő-án, szombaton. 336 325. országos ülés 1908 u. n. agitátorok ellen küzdünk. Ö azt mondta, — egészen csodálatos dolog ilyet mondani — hogy inkább az volna a helyes politika, hogy ha mi őket törekvéseikben támogatnék. Csodálatos, mondhatnám, majdnem naiv remény az, hogy a magyar állam támogassa azoknak a törekvését, a kik a magyar állam egységét veszélyeztetik. (Igaz I Ugy van ! a jobb és a baloldalon.) Teljesen hamisan állítják fel mindig a nemzetiségi t. képviselő urak a kérdést; mindig azt mondják, hogy mi az anyanyelvüket veszélyeztetjük; mi őket meg akarjuk magyarosítani. Mindez tökéletes tévedés. Magyarosítani itten erőszakkal nem akar senki, (ügy van ! ügy van ! a jobb és baloldalon.), hanem igenis a kultúra erejével, de erőszakkal magyarosítani nem czélja a kormánynak, nem is volt czélja a magyar nemzetnek soha. (Helyeslés a jobb és a, baloldalon.) Tévesen, hamisan állítják ezt hangulatcsinálás végett. A mi a czélja volt és a czélja lesz a magyar állam politikájának mindig, mindaddig, a míg magyar lesz, az az állam egységét, a nemzeti egységet feltétlenül fentartani. (Elénk helyeslés a jobb és a baloldalon.) Addig, a míg ezzel a szemponttal szembehelyezkednek a nemzetiségi képviselő urak, addig velük semmiképen szóba sem állunk (Elénk helyeslés és taps a jobb és a baloldalon.) addig paktumokról, modus vivendikről, konczessziókról beszélni sem lehet. (JJgy van ! Ugy van ! Elénk helyeslés a jobb és a baloldalon.) Helyezkedjenek ők azon elvi alapra, a melyen áll a nemzetiségi törvény is, fogadják el a magyar Dolitikai nemzet egységét, cselekedjenek e szerint és akkor, meg vagyok győződve, hogy igen könynyen meg fogjuk találni azt az utat, a melyen az ő egyes konkrét sérelmeiket megoldani lehet. (Elénk helyeslés a jobb- és baloldalon.) Addig azonban nem is keresünk semminemű módozatot, (Helyeslés.) addig el nem ismerhetjük létük jogosultságát, olyan tényezővel pedig, a melynek már a létét is a nemzet elleni sérelemnek tartjuk, egyáltalában szóba sem állunk. (Elénk helyeslés és éljenzés a jobbés a baloldalon.) Ezen rövid megjegyzés után áttérek Mezőfi Vilmos t. képviselő ur tegnapi felszólalására, a melyben ő a belügyi kormányzatot elég keményen megtámadta. Ö sürgeti a gyülekezeti és egyesületi jog kodifikálását. Hivatkozik arra, hogy én azt egy izben megigértem. Hát ez igaz, megígértem, s ezen igéretemet ma is fentartom. (Helyeslés.) Tényleg a gyülekezeti és egyesületi jog kodifikálandó Magyarországon. (Helyeslés.) De akkor sem mondtam, hogy ez a legsürgősebb dolgok egyike, (Ugy van !) nem ígértem, hogy a közvetlen közelben és elsősorban azt fogom tenni, hanem igenis, azt mondtam, hogy ez egy igen fontos ügy és hogy kodifikálni kell. Ezen igéretemet ma is fentartom, (Helyeslés.) azonban ma sem ígérem, hogy a legközelebbi teendő ezen törvény benyújtása lesz. Talán megnyugodkatik a képviselő ur is abban, hogy csakugyan megfelelőbb, ha ezt majd az általános választói jog alapján álló képviselőház fogja megtenni, mint ha ezt most teszszük. (Helyeslés és tetszés.) Épen a t. képviselő ur mindig azt mondja, hogy más teendője és feladata sincsen ennek a parlamentnek, csak az általános választói jognak a megalkotása, (Egy hang: Es egyenlő!) — az egyenlőnek és községenkéntinek, ezt mondja ő ; máskor meg épen sürgeti, követeli azt, hogy épen ebben a kérdésben, a mely csakugyan az uj parlament elé való, megelőzzük azt az uj parlamentet és a törvényt már most meghozzuk. Mezőh t. képviselő ur felhoz számtalan konkrét esetet, a melyben bizonyítja, hogy a közigazgatási hatóságok helytelenül alkalmazták a létező jogszabályokat a gyülekezési és egyesülési jogban. Q5n tényleg kénytelen vagyok elismerni, hogy azon felhozott példák nagy részében az illető közigazgatási hatóságok nem helyesen jártak el; elismerem, hogy tényleg olyan indokolások terjesztettek elő, a melyek tökéletesen tarthatatlanok ;/• de, kérem, ezért a belügyi kormányt felelőssé tenni nem lehet. Minden főszolgabíró saját meggyőződése, ismerete és jogismerete szerint jár el; (Ugy van!) a belügyminiszter esetleges mulasztása csak abban állhat, hogy, ha eléje kerül a dolog, akkor hibásan jár el, (Helyeslés.) ha a megfelebbezett és törvénytelen határozatot meg nem semmisiti és azért a t. képviselő ur, ha azoknak az érdekében kívánt volna eljárni, a kiknek a jogát azok a főszolgabirák konfiskálták, akkor nézetem szerint nem azt kellett volna tennie, hogy már másodszor itt ilyen természetű hangzatos beszédet tartson, (Ugy van!) hanem akkor azt a fáradságot, a melyet arra fordított, hogy összegyűjtse ezeket a konkrét adatokat, inkább arra kellett volna fordítania, hogy kioktassa a feleket, hogy megvan a felebbezési jog, hogy forduljanak a minisztériumhoz, ha a hatóság jogaikat megsértette. Ha ezt teszi a képviselő ur, akkor a konkrét esetben használ, (Halljuk!) de nem áll ott mint szabadsághős a választói körében. Én azonban azt látom, hogy a t. képviselő ur inkább ezt óhajtotta, mint azt, hogy használjon az egyes konkrét esetekben. (Derültség.) Az egyesületi jogról szólva a t. képviselő UT engem támad és azt mondja, hogy itt szűkkeblűén kezeljük a hatalmat és a hol csak tehetjük, feloszlatni törekszünk a munkások egyesületeit. 0 itt ugy állitja oda a dolgot, mintha egyes nagybirtokosok érdekében járnék el. Ezt a leghatározottabban visszautasitom. Soha semmi nagybirtokosnak az érdekében egy szakszervezetet sem oszlattam fel, nem is fogok. Azt mondotta : kérem, itt nagybirtokos érdekéről volt szó, azért részrehajló, azért egészen másképen fogja fel a dolgot. Kérem, én soha erre nem tekintek, soha nem is járulnak hozzám ilyen kéréssel, mert jól tudják, hogy hiába tennék. Ismernek eléggé arra, hogy tudják, hog}?' más engem ilyen kérdésben nem vezethet, mint csakis a közérdek. (Helyeslés). A szakszervezetek feloszlatását mindig magam végzem. Ennélfogva nagyon jól ismerem az eseteket és mondhatom, hogy sajnos, szinte tipusszerűen mindig ugyanazok az okok szerepelnek és