Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.

Ülésnapok - 1906-325

325. országos ülés 19Ö8 május í6-án, szombaton. 337 mindig olyanok, hogy meg vagyok róla győződve, hogy ha a t. képviselő ur ismerné azokat, négyszemközt kénytelen volna nekem bevallani, hogy nem tehetek mást, mint hogy feloszlassam azokat a szakszervezeteket. (Igaz ! TJgy van !) Nem tendenczia, nem üldözés, nem az a ezél vezet, hogy megakadályozzam a munkások szervezését, de vezet az, hogy a szabadságnak a legnagyobb veszétye a szabadsággal való visszaélés, (Élénk helyeslés.) hogy a szabadságot soha nem szabad kiterjeszteni odáig, hogy annak nevében zsarnokoskodjanak. (Élénk helyeslés.) Mert mi történik ? A feloszlatott szakszervezeteknél a tipikus esetek a következők. (Halljuk ! Halljuk !) Legtöbbnyire hiba van a pénzkezelés körül. Hiányzanak a számlák, nincs bevezetve a kiadás és teljesen önkényesen jár el legtöbbnyire az illető vezetőség azzal a pénzzel, a mely nem az övé. A második ok rendesen, hogy az alapszabályokban megállapított tagdíjnál sokkal magasabb összeget szednek be lapok számára vagy más czélra. Hédervári Lehel: Altalános a drágaság! Gr. Andrássy Gyula belügyminiszter: A harmadik és legnagyobb visszaélés, a mely elő szokott fordulni, az, hogy diktálni akarják a szerződéseket, a melyeket a szakszervezet tagjai a munkaadóval kötnek és azt, a ki hajlandó más feltételekkel kötni szerződést, mint a minő feltételeket jónak talál annak a kupaktanácsnak a vezetője, üldözik, bojkottálják, egyéni érdekében és szabadságában veszélyeztetik. (Élénk helyeslés.) Van-e nekem jogom ezt elnézni, nem követnék-e el mulasztást az egyéni szabadság, a közszabadság és az ország vagyonosodásának erdeke ellen, ha elnézném az ilyent és akkor, mikor a hatóság ezt jelenti, mikor az alapos vizsgálat alapján mindez kiderül, el nem járnék szigorúan % Ez, nézetem szerint, kötelességmulasztás volna. Lehet, hogy a nagybirtokos érdekében is cselekszem, de elsősorban a köz érdekében és egyenesen azok érdekében, a kik tagjai ennek a szervezetnek és szenvednek a vezetők visszaélései következtében. (Igaz ! TJgy van ! Elénk helyeslés.) Ha látná a t. képviselő ur azoknak a leveleknek a tömegét, a "melyeket én kapok, ha látná azokat a panaszokat, a melyekben a szegény munkásember jajgatva mondja el, hogy ő nem bir megélni, mert megakadályozzák abban, hogy akcziószabadságát kifejtse, hogy ott vállaljon el munkát, a hol az neki tetszik, ha látná a képviselő ur, hogyan panaszkodik az a szegény ember azért, hogy azt a kevés, verejtékes munkával megszerzett pénzét sokszor jogtalan czimen elzsarolják tőle, (Igaz ! TJgy van ! Élénk helyeslés.) akkor a t. képviselő ur, ha a nép barátja, nem volna feltétlenül és mindig a szakszervezetek barátja. (Élénk helyeslés.) Mert azokat a szervezeteket, a hol jó a vezetés, a hol tényleg a munkásosztály érdekeit képviselik, üdvös szervezeteknek tartom, (Élénk helyeslés.) azokat bántani nem fogom. Ellenkezőleg, örülök azon, hogy ha jó vezetés mellett szervezkedik a munkásság, (Élénk helyeslés.) de a munkásságra KÉPVH. NAPLÓ 1906 1911. XVIII. KÖTET. nézve rendkivül károsnak és veszélyesnek tartom azt, ha az a munkás, ki nem áll az értelmi tehetségnek azon a nivóján, a mely megkivántatik ahhoz, hogy az illető saját érdekeit megvédhesse, szabad prédául dobatik oda az illető vezetők visszaélésének. (Elénk helyeslés.) Azt mondja t. képviselő ur, hogy tud eseteket arra, hogy nem engedte meg a hatóság és a belügyminiszter azoknak a szakszervezeteknek újra alkotását, a melyeket ugyanazon községben feloszlatott a hatóság. Ez igaz, de természetes is. Hiszen kérem, ebben a kérdésben nincsen általánosság, nincsen még általános jogszabály sem. Elismerem, hogy az, hogy egy bizonyos szakszervezetet feloszlattak, nem indok arra, hogy ott soha se engedélyezzenek egy ujabb alakulást. De hogyha a hatóság, a mely ismeri az embereket és a viszonyokat, azt mondja, hogy ugyanazok, a kik a közelmúltban visszaéléseik által ártottak az odavaló munkásoknak és megsértették a törvényeket is, ugyanazokból a tagokból ugyanolyan szakszervezetet akarnak összeállitani mint a minő már feloszlattatott, akkor igenis, ismét preventív érdek az, hogy megakadályozzam az ujabb visszaéléseket. (Igaz I TJgy van !) Pető Sándor : Hát hogy ha azok törvényesen akarnak viselkedni ? (Zaj.) Gr. Andrássy Gyula belügyminiszter: És akkor csak preventív érdek, ha nem engedem meg, hogy a szegény ember újra veszítsen pénzéből. (Elénk helyeslés.) Pető Sándor : Előre büntetni még sem lehet! Gr. Andrássy Gyula belügyminiszter: Az nem büntetés . . . (Zaj a közéfen.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Gr. Andrássy Gyula belügyminiszter:... ellenkezőleg, előre való megmentés attól, hogy ismét visszaéljenek a munkásokkal szemben. (Igaz! TJgy van !) Ez a nép érdekeinek megóvása abban az esetben, liaa feloszlatás igazságos volt és abban az esetben, ha világosan látható, hogy ugyanaz fog történni, a mi történt a múltban. (Igaz ! TJgy van I) Persze, nem minden esetben áll ez így. Igen sokszor kisebb rendellenességek történvén, az az illető tag maga is segit már másodszor magán. Ilyen esetben nincs ok arra, hogy ne engedélyezze a hatóság az újra való alakulást. De ott — ismétlem — a hol ilyen eset nem forog fenn, ott, a hol világosan látjuk, hogy nincs másról szó, mint hogy egy pár ambicziózus ember azért szervezi a munkásságot, hogy abból szerephez jusson, (Igiz! TJgy van!) ott a hatóság, igenis, helyesen teszi, ha a szervezkedést meg nem engedi. (Igaz! TJgy van ! Élénk helyeslés.) Mczőfi Vilmos t. képviselő ur felhozta a budapesti lakáskérdést is. Hát én teljesen osztozom abban a felfogásában, hogy a mai lakásviszonyok Budapesten egészségtelenek, helytelenek. Tudom azt is, hogy csaknem minden erkölcsi és fizikai betegségnek forrása nagyvárosokban a túlzsúfolt, rossz lakás. Ez forrása minden ragályos betegségnek, forrása az erkölcstelenség fejlődésének is. Es ez így van minden fővárosnál. (Igaz ! TJgy van !) 43