Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.

Ülésnapok - 1906-325

325. országos ülés 1908 május 16-án, szombaton. 333 róla, hogy mihelyest a Mezőíi Vilmos t. képviselőtársam által annyira sürgetett általános, egyenlő, titkos és természetesen községenkénti választói jog kodifikálva lesz, el fog érkezni a magyar közigazgatásnak nagy szervezeti reformja, és meggyőződésem az is, hogy gróf Andrássy Gyula belügyminiszter ur rajta lesz, hogy ez az idő minél előbb elkövetkezzék. Mert hogy a mi közigazgatásunk valami ideáüs magaslaton állana, ezt sem én nem állitom, sem más nem állithatja és meg vagyok győződve róla, hogy az igen t. belügyminiszter ur maga is tudja, hogy igen sok javitani való van a mi közigazgatásunkon. (Ugy van!) Törvényeink hiányosak, hézagosak és pongyolák. A rendeleti jog határozottan tultengésben van; abban az útvesztőben, a mely a közigazgatásban ma föltalálható, mondhatom : ember kell, a ki eligazodhassék. Feltétlenül kell tehát itt egy egész csomó törvényrevizió, egy egész csomó rendeletnek a reviziója, de azonkivül szükséges lesz idővel a rendeleti jognak megszorítása is. A közigazgatási területek beosztása is sok kivánni valót hagy fenn. A vármegyék a maguk aránytalan területeivel ma alkalmas közigazgatási területeknek egyáltalában nem mondhatók. (Ugy van !) Hovatovább tarthatatlan lesz az állapot és a vármegyék kikerekitése elkerülhetetlen feladat lesz. Természetes, hogy ezzel karöltve a járások beosztásáról is kell gondoskodni. Rendezetlen ezenkívül közigazgatásunkban számos, még pedig nagyfontosságú kérdés, a milyen, hogy pl. csak egyet emlitsek, a biróküldés a közigazgatási eljárásban. Egészen röviden csak egy példát akarok fölemliteni, mert ugy látom, Kmety t. képviselőtársam összevonta szemöldökeit, hogy nem tudja, mire értem. Megtörtént Magyarországon ép a közelmúltban, hogy egy kihágási ügyben egyik vármegyének alispánja egyszerűen kijelentette az illetékes járás főszolgabirája előtt: te pedig ebben a kihágási ügyben Ítélkezni nem fogsz, hanem delegálok helyedbe egy más főszolgabírót, a szomszéd járás főszolgabíróját. A szomszédos járás főszolgabirája el is ment a másik főszolgabíró területére és ott hatósági jogokat gyakorolt, holott nyilvánvaló az 1886: XXI. t.-czikk szellemének értelmében, hogy a főszolgabírót egy meghatározottjárás területére választják, tehát annak másutt, mint az illető járás területén hatósági joga egyáltalában nincs, és olyan Ítélet, a melyet ő egy szomszéd járás területén hatósági minőségben hozott, eo ipso érvénytelen és semmis. Ennek a biróküldésnek a kérdését a közigazgatási eljárásban szintén szabályozni kívánnám. (Helyeslés.) Okvetlenül tenni kell valamit, tenni a közigazgatási személyi elmének megjavítása érdekében. Kmety t. képviselőtársam tegnap felvetette, hogy szükséges volna az 1883 :

1. t.-czikknek a közigazgatási gyakorlati szakvizsgára vonatkozó rendelkezését végrehajtani. A magam részéről ezt annyival is inkább üdvözlöm és a magam programmjává is teszem, mert hiszen a vármegyei tisztviselők országos egyesülete, mely hivatva van az ország egész közigazgatási tisztikarát képviselni, ezt a kérdést szintén magáévá tette már és a vármegyei tisztviselők a törvény végrehajtását ma már maguk sürgetik. Mulhatlanul szükséges, hogy legközelebb az illetőségi ügy is reformáltassék. Az illetőségi ügyre vonatkozó rendelkezések olyan zavarosak és olyan kuszák, hogy ezek a legnagyobb akadályozói annak, hogy a közigazgatás pontosan és gyorsan funkczionáljon. A községi törvény revízióját szintén elkerülhetlen szükségesnek tartom, és pedig nemcsak közigazgatási, hanem egyszersmind nemzeti szempontból. Itt utalok pl. arra, hogy Magyarországon 10.000 községből legalább 3000 község van — csak approximative számolok — a melynek községi elöljáróságában egy ember sincsen, a ki az állani hivatalos nyelvét szóban vagy Írásban bírja. Szolgálhatnék e tekintetben pontos statisztikai adatokkal, de nem akarok hosszasabban kitérni az egyes részletkérdésekre és egyszerűen csak utdok erre a kérdésre. A magam részéről a megoldást itt abban látnám, hogy olyan községnek, a melyben annyi intellektuális erő sincsen, hogy községi elöljáróságát oly emberekből alakítsa meg, a kik az állam hivatalos nyelvét szóban és írásban bírják, ilyen községnek autonómiát nem adnék. Ott lépne életbe a járási önkormányzat, a mint az másutt is megvan, és ennek a járási önkormányzatnak már Szilágyi Dezső óta sürgetett eszméjét újra be kellett vetnem a vita anyagába épen ebből az okból kifolyólag. Feltétlenül szükséges, t. képviselőház, hogy a vármegyei tisztviselők jogviszonyainak és státuszának rendezését is mielőbb megvalósítsuk. Szóval, igen sokat kell csinálni, sok alkotni való van még, t. képviselőház, de én nem akarom ezeknek a felsorolásával a t. ház türelmét hosszasabban igénybe venni már csak azért sem, mert még szives engedelmüket kérném arra, hogy rövid felszólalásom keretében egy kérdésre reflektálhassak, arra a kérdésre, a melyet Mezőíi Vilmos t. képviselőtársam tegnapi beszédében itt ismét szóba hozott. (Halljuk ! Halljuk!) És ez az egyesülési és gyülekezési jognak a kérdése. Mezőfi Vilmos t. képviselőtársam, a ki már két esztendő óta páros napokon az általános titkos és »természetesen« községenkénti választójog érdekében, páratlan napokon pedig a gyülekezési és egyesülési jog kodifikálása érdekében szokott a belügyminiszter úrhoz interpellácziót intézni, szóba hozta tegnap az egyesülési és gyülekezési jog kodifikálásának kérdését és felszólalása során egy csomó határozatot olvasott fel, a melyekről készséggel elismerem, hogy azokból igenis kitűnik, miszerint Magyarországon az egyesülési és gyülekezési jog terén tényleg a legkínosabb jogbizonytalanság létezik. Azonban engedje meg nekem Mezőfi Vilmos t. képviselőtársam, hogy egész őszintéi! megmondjam, hogy ezt a bizonytalanságot főleg