Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.

Ülésnapok - 1906-325

33Ö 555. országos ülés 1908 május 16-án, szombaton. képviselőtársamtól is — semmiféle komoly indok nem forog fenn arra, hogy Budapesten a virilizmus intézménye fentartassék. Budapestre talán még sem leket azt mondani, hogy az az 1200 legtöbb egyenes államadót fizető polgár az a* réteg, a mely feltétlenül biztositj a azt, hogy kellő értelmiséggel tudják intézni a főváros ügyeit és még sem mondható az, hogy ez az 1200 legtöbb egyenes államadót fizető polgár, a melyből a virilisták névjegyzéke áll, túlnyomó részben, vagy csak törpe arányszámot kitevő mértékben is viselné a főváros háztartásának terheit. És itt van az a másik anomália, hogy a mig a szabadon választandó bizottsági tagokat minden kerület maga választja, addig a virilisták választásánál mind a tiz kerületben egy listát adnak le. A fővárost becsületesen igazgatni és^a nép érdekében életrevaló intézményeket létesíteni nem lehet addig, a mig a virilisták kezében van a közigazgatás intézése. A lehető legsürgősebb.'feladat tehát a fővárosi törvény reformja, már csak azért is, hogy a virilizmusnak ez a korrupt és régen túlérett, régen elkorhadt intézménye a fővárosi törvény keretéből kiküszöböltessék. És, t. ház, itt van az inkompatibilitás kérdése. A fővárosi törvény 23. §-a szerint ki a főváros jövedelmeit haszonbérli, vagy a fővárossal számadási viszonyban áll, bizottsági tag nem lehet. Ez igen szépen van megirva ; de ez igen meghaladott, kezdetleges, primitiv állapot. Üzleteket ma nem magánemberek, nem egyes emberek a maguk egyéni erejével és a maguk rizikójával és vagyonukból vezetnek, hanem üzemeket és vállalatokat rendszerint részvénytársasági, szóval társasági formában folytatnak. Nagyon természetes tehát, hogy a törvény intencziója lényegileg az volt, hogy valamint az egyes egyén nem lehet bizottsági tag, a ki állandó összeköttetésben áll a fővárossal, ugy a részvénytársaságok, a nagy vállalatok vezetőembereire még inkább, még nagyobb mértékben álljon ez. Mégis a törvény betűjét szószerínt magyarázzák és a fővárossal összeköttetésben álló összjs nagy üzemek, összes nagy vállalatok igazgatósági tagjai bennülnek a főváros közgyűlésében. Mezőfi Vilmos: Ugy van ! Ez igaz! Panamáznak ! Hódy Gyula: Elég baj! Pető Sándor : Bennülnek pedig a közigazgatási biróság kegyelméből, a mely, a mikor a fővárosi közgyűlés tagjai ezt a kérdést a közigazgatási biróságig felvitték, kimondotta, hogy a fővárosi törvény 23. §-a a társaságok igazgatóira nem vonatkozik. Ez az inkompatibilitási kérdés is tehát, a melynek helyes megoldása nélkül a fővárosnak modern és szocziális közigazgatása szintén nem lesz és nem lehet, sürgősen megkövetek, hogy az igen tisztelt belügyminiszter ur azt a tervét, a melynek már a képviselőház folyosóján méltóztatott kifejezést adni. a melyet azonban, azt hiszem, inkább a képviselőház plénumában kellett volna kifejteni, minél előbb megvalósítsa. A mikor a fővárosi ügyekre hivom fel a figyelmet, méltóztassanak megengedni, hogy még a fővárosi közmunkatanács kérdését is röviden érintsem, mert ez is egyik okozója annak, hogy a fővárosnak különösen épités- és lakásügyei kátyúba kerültek. A közmunkatanács egy olyan se hus, se hal intézmény. Azt hiszem, nincs a világon ember, a ki tisztában volna azzal, hogy mire való ez a közmunkatanács, mit akarnak vele elérni. Részben állami, részben városi ez az intézmény, azaz : sem nem állami, sem nem városi. 1870-ben csinálták meg, a mikor egyesíteni akarták Budát, Pestet és Óbudát, a mikor kellett tehát egy fórum, a mely mind a három város igazgatása felett áll, a mely a különböző érdekeket összeegyeztesse. Azóta Budapest már egy város és azóta egy ilyen fórumra, a mely teljesen felesleges intézmény a város és a belügyi kormány között, semmi szükség sincs. Ha azonban mégis fentartják, akkor méltóztassék ezt az intézményt alimentálni, a mint ezt az 1870-iki törvény megszabja. Nevezetesen az 1870. évi X. törvenyczikk, a mely a 24 milliós építési sorsolási kölcsönről szól és a mely a közmunkatanács intézményét létesítette, igen szépen, valami hat pontban foglalja össze, hogy mi minden jövedelme lesz a közmunkatanácsnak, a melyből a város építésügyi és szabályozásügyi költségei fedezendők lesznek : a Láncz- és egyéb hidak jövedelme, a külföldi vállalatok községi adója, a rakpartjövedelem, a szabályozásból nyert telkek eladásának jövedelme: ezek mind oly jövedelmek, a melyek az állam kasszájába folynak be és a melyek törvény szerint a 24 millió kölcsönre szükséges összegeken túli részben a fővárosi pénzalap czéljaira kellene, hogy fordíttassanak, a mely alaj) tőkéjét és jövedelmeit azután a közmunkatanács városrendezési czélokra fordítaná. Az is megvan ezen 1870: X. törvényczikk 27. §-ában írva, hogy a kezelt fővárosi pénzalapról évenként rendes számadást készítenek, a mit a minisztérium kimerítő jelentés kíséretében a városi tanács elé terjeszt. Ez a pénzalap, azt mondják, rengeteg nagy összegre növekedett már, s összes jövedelmeit a kormánynak a főváros czéljaira volna kötelessége fordítani, a miről évenként a fővárosi tanácshoz, tehát a fővárosi közgyűlés elé erről elszámolást kellene bemutatni. Ezzel szemben konstatálom, hogy a pénzalapról soha még elszámolás nem történt. A főváros akárhányszor és akárhogyan sürgesse is a pénzalap kérdését, nem képes megtudni, hogy hányadán van vele, nem képes megtudni, hogy mi van abban a pénzalapban és mire fordítják annak jövedelmeit ? Van szerencsém tehát tisztelettel egyenesen megkérdezni az igen t. belügyminiszter urat, hogy mi van ezzel a fővárosi pénzalappal ? Miért nem számolnak el vele ugy, a mintazt az 1870 : X. t.-oz. előírja ? És ezzel ki is merítettem felszólalásom tárgyát. Ismételten vagyok bátor megsürgetni a t.