Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.

Ülésnapok - 1906-325

áá5. országos ülés 1908 május 16-án, szombaton. 329 mert egyrészről a finánczkormány a maga részéről nem szabja ki ezt az adót, másrészről pedig, mert a pénzügyminiszter ur, noha a fővárosi törvényben benne van az a rendelkezés, hogy az állam által igénybe nem vett adókat a főváros intézményileg behozhatja, még sem engedi meg azt, hogy a főváros ezt a pezsgő-adót behozza. De igy vagyunk akárhány egyéb luxusadóval is. Természetes, hogy a mikor egyrészről a fővárosnak mint világvárosnak természetszerűleg növekednek folyton a kiadásai, a mikor a főváros valóságos luxussal adózik a kultúra oltárán és áldoz a kultúrának évenként miihókat, a mikor az állam által is reáruházott feladatok költségei évről-évre növekednek, de másrészről a.főváros kezeit az adók megszabása és megállapítása tekintetében megkötözik, a közhasznú üzemek pedig birtokában nincsenek : természetes, hogy a főváros olyan viszonyok közé kerül, hogy a maga háztartásának egyensúlyát fentartani képtelen. Hódy Gyula: A drágasági pótlékot miért nem adják meg ? Elnök (csenget) : Csendet kérek. Ne méltóztassék itt kérdéseket feltenni. Arra nincs joga a képviselő urnak. Pető Sándor: Ez a kérdés oly nagy területet foglal el, hogy még igen sokat lehetne beszélni, a fővárosnak igen sok olyan jogosult igényét tudnám itt még felsorolni, a melyekre fel kell hivni a belügyminiszter ur figyelmét. Azonban ezúttal nem terjeszkedem Id ezekre és pedig azért, mert van egy radikális módszer, a mely mindezen kisebbnagyobb kérdéseket gyökeresen és alaposan megoldhatja és ez az, hogy minél előbb és minél sürgősebben demokratikus alapon reformáltassék a fővárosi törvény. (Zaj. Ebiök csenget.) Nem hiszem, hogy ma, a mikor rövid évtizedek a világot teljesen átalakították, a mikor a legutolsó évtizedekben fejlődtek ki a modern világvárosuk és a velük szemben megnövekedett igények, nem hiszem, hogy volna a világnak egyetlen egy nagyvárosa, a melyet körülbelül négy évtizeddel ezelőtt meghozott törvény alapján igazgatnának. Egészen más képe van ma Budapestnek, mint világvárosnak, a melynek lakosai az egy milliót megközelítik, mint volt 1872-ben, a mikor apró, kisebb városok egyesítéséből alkották meg Budapestet. Azok a gyermekczipők és gyermekruhák, a melyekbe őt az 1872-iki fővárosi törvény öltöztette, ma Budapestnek nem valók, mert az 1872. évi XXXVI. t.-ezikkben lerakott törvényes intézkedések szerint egy világvárost igazgatni nem lehet. (ügy van ! ügy van !) Ha valahol megérett az a kérdés, hogy az összes felnőtt lakosságra kiterjesztendő a községi választási jog, akkor az Budapesten megérett. En nem tudom helyeselni a t. belügyminiszter ur eljárását, hogy mindig uj és uj alkalom és mód van arra, hogy az általános választói jogról szóló törvény a kéj3viselőház elé ne terjesztessék. De azért elismerem, nem könnyű a törvény elkészitése. Tudom, hogy az intelligencziának sok vidéken való teljes hiánya, másrészről KÉPTH. NAPLÓ 1906 1911. XTIII. KÖTET. a nemzetiségi kérdés nehézségeket gördítenek a a törvényjavaslat elkészitése elé. De mindezek a nehézségek nem forognak fenn Budapesten. Itt van értelmiség, nincs nemzetiségi kérdés. Itt semmi olyan ok fel nem hozható, a melylyel az általános választói jcg sürgős életbeléptetése elől kitérni szoktak. Darányi Ferencz: Van galicziai kérdés. Pető Sándor: Azok a galicziai bevándorlók nem állampolgárok, tehát azoknak választójoguk nincs. Különben, t. képviselő ur, csodálkozni fog, ha közlöm, hogy a statisztikai adatok szerint a Galicziából bevándorlóknak száz perczentjéből csak tizenöt perczent zsidó — azt hiszem, ezeket méltóztatik kifogásolni — és nyolczvanöt perezent katholikus. (EUenmondásoJc jóbbfelől.) Ez igy van, tehát ne küzdjön hitsorsosai ellen. De visszatérek az én témámra. A mig egyrészről a főváros lakosainak, mint minden főváros lakosságának, az érettsége, intelligencziáj a szempont, a mit nemzetiségi indokból hoznak fel, azt követelné, hogy legalább is kiterjedtebb és liberálisabb választói jog legyen a nagy városban, mint a milyen van a vidéken, avagy legalább is olyan legyen a választói jog, mint vidéken : azzal az érdekes helyzettel találkozunk, hogy a fővárosi törvény szerint a fővárosi községi választói jog sokkal liberálisabb, sokkal szűkebb, mint a községi törvényben megszabott községi választói jog. A mig ugyanis az 1886. évi községi törvény szerint minden községi 20 éves lakos, a ki két év óta bármilyen összegű állami adót fizet, községi választó és a községi választók az adólajstrom alapján hivatalból iratnak össze, addig érdekes dolog az, hogy a fővárosban sokkal szűkebb körű választói jog van. Nevezetesen itten csak az lehet községi választó, a ki két év óta országgyűlési választó, és hogy ha igazolja, hogy irni-olvasni tud, továbbá — a községi törvény 32. §-a alapján — ha az összeiró küldöttség előtt személyesen, vagy meghatalmazottja által jelentkezik, és felvéteti magát a községi választók névjegyzékébe. Igy van azután, hogy Budapesten az országgyűlési választóknak körülbelül csak egy harmada egyúttal községi választó is. Es hogy ezt is elérjük, ehhez a legnagyobb erőfeszítésekre és fáradságra van szükség. Valósággal házalni kell Budajjest lakosainál, hogy legyenek szívesek és vétessék fel magukat a főváros választói közé. A mig Budapesten 1906ban körülbelül 100.000 országgyűlési választó volt, községi választónak csak 36.000 volt összeirva, vagyis Budapest lakosságának csak négy és fél perczen tje volt községi választó, holott nyolcz-tiz perczentje országgyűlési választó. A fővárosi törvény sürgős reformját tehát nemcsak az a szempont indokolja, hogy Budapest leginkább megérett arra, hogy itt az általános és egyenlő választói jog a községi választói jog terén életbeléptettessék, hanem — és azt hiszem, e tekintetben mindnyájan egyetértünk, hiszen ezt hallottam Batthyány Tivadar és Nagy Dezső 42