Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.

Ülésnapok - 1906-325

328 325. országos ülés 1908 május 16-án, szombaion. már előterjesztést tett, jobbára eddig hiába tette meg ezeket az előterjesztéseket. A lakások tekintetében ugyanígy vagyunk, t. képviselőház. Es én nagyon kérném a t. kormányt, hogy miután a fővárosi közigazgatás e tekintetben igen nehézkes és igen sok és jogosult panaszra ad alkalmat, vegye ezt a kérdést erélyesebben a kezébe, mert ezek már nem emberi állapotok, a melyek Budapesten a lakásviszonyok tekintetében uralkodnak. Budapesten a legutóbbi statisztikai adatok kimutatása szerint a nagy lakások 30%-kal, a kis lakások pedig 45%-kal drágábbak, mint az összes német és osztrák városokban, pl. Berlinben vagy Bécsben. Holott köztudomású dolog, hogy Bécsben és Berlinben a kisebb exisztencziák jövedelme sokkal nagyobb, mint a budapesti kis exisztencziák jövedelme. Éz ez a kérdés épugy áll a vagyonos osztálynál. Különösen érdekelheti a t. belügyminiszter urat, hogy épen ezen lakásdrágaság és a lakásépítés teljes pangása és szünetelése folytán már tényleg a főváros közegészségügye is veszélyeztetve van. Méltóztatik talán elismerni azt a tudományos igazságot, hogy egészséges lakásnak csak oly lakás mondható, a hol egy szobában egy, vagy legfeljebb két ember lakik. Budapest lakosságának esak 10%-a mondhatja el magáról, hogy egészségesen lakik. Budapest lakosságának csak 10%-ról állapitható meg, hogy egy vagy két személy lakik egy szobában. Viszont túlzsúfolt és közegészségügyi szempontból meg nem engedhető lakás számtalan van olyan, a hol 5—6, sőt 7 ember lakik egy szobában. Budapest lakosságának 25%-a olyan, a hol 6-an vagy 6-nál többen laknak egy szobában, és 10-8 tized százaléka a budapesti lakosságnak olyan, a hol 8-an vagy 8-nál többen laknak egy szobában. Budapesten van 150.000 albérlő és 100.000 ágyra járó lakó. Ilyen körülmények között, t. kéj)viselőház, most már nemcsak az a baja Budapestnek, hogy megmérhetetlenül és elviselhetetlenül drágák a lakások, hanem a lakásviszonyok folytán a lakásokban oly túlzsúfoltság is mutatkozik, hogy az által Budapest közegészségügye egyenesen veszélyeztetve van. És a mig ma még talán a Budapest közegészségét veszélyeztető ezen dolgon lehetne még segíteni, méltóztassék elképzelni, hogyha ezen lakástulzsufoltság folytán csakugyan kitörnek az epidémiák, a melyek a lakosság egészségét veszélyeztetik, hiszen éhtifusz már úgyis volt, hogy micsoda rendkívüli nagy veszedelmekkel fog ez járni és mily nagy arányú intézkedéseket és költségeket fog igényelni, nagyobbakat mint a milyenekkel most ezen a bajon talán segíteni lehetne. Volt szerencsém már rámutatni arra, hogy az igen t. belügyminiszter ur akárhányszor jóakaratának jelét mutatta a fővárossal szemben ; a kormány is, a mikor a fővárosi törvény revíziójára vonatkozó javaslatát elkészítette és ezt a javaslatot a képviselőház által komolyan elfogadtatni akarja, a főváros iránti jóindulatának adott kifejezést. Azonban több irányban súlyos panaszunk is volna a belügyminisztérium eljárása tekintetében. Nevezetesen akárhány olyan felterjesztése van a fővárosnak, a melyek hosszú idő óta hevernek a belügyminisztérium fiókjában, a mely felterjesztésekkel a főváros túlnyomó részben a maga financziáüs helyzetét akarja javítani, sok kérdésnél pedig egyéb szocziális irányban keres orvoslást. Teljesen érthetetlen előttem pl. az, hogy miért késik a belügyminiszter ur a fővárosnak azt a felterjesztését megerősíteni és jóváhagyni, a mely szerint a főváros egy tűzkárbiztositó-intézetet akar felállítani, vagy miért késik pl. a főváros azon felterjesztésének jóváhagyása, a mely szerint a tűzoltói járulékot akarja a főváros intézményileg biztosítani, a mikor köztudomású dolog, hogy a tűzoltói intézmény legelső sorban is a biztosítótársaságoknak válik előnyére. A mikor a főváros évenként több mint egy millió koronát költ el a tűzoltó csapatok ellátására, akkor méltányos volna a főváros azon kívánságának teljesítése, hogy járulékokat szabhasson ki ezekre a biztosító intézetekre, olyképen, hogy a főváros ezen terheinek viseléséhez, miután a tűzoltói intézmény leginkább az ő anyagi érdekeiket szolgálja, ők is járuljanak hozzá. A múlt kormányok alatt, a mikor mindig mereven elutasították a fővárosnak ebbeli törekvését, az volt az ellenvetés, hogy a belügyi kormánynál a biztosító társaságok nagynevű igazgatói mindig megtalálják a maguk befolyását. Hódy Gyula: Azt csak nem lehet mondani! Pető Sándor: Az előző kormányok alatt mindig ez volt a kifogás. HÓdy Gyula : Azt elismerjük ! Pető Sándor : Ém vagyok az utolsó azok közt, a kik a jelenlegi belügyminiszter úrról ilyen befolyásolásnak még csak lehetőségét is feltételezik, és azért méltóztassék megengedni, hogy erre felhívjam a figyelmét és megkérjem őt arra, hogy a fővárosnak ilyen irányú felterjesztéseit, a melyek ellen semmiféle elvi kifogást tenni nem lehet, erősítse meg. A főváros már több ízben sürgette, hogy a községi önálló örökösödési adó, a községi vagyonátruházási adó, a betterment intézményét, az üres háztelkeknek értékük szerint való megadóztatását keresztülvihesse, de a belügyi kormány semmiféle segédkezet nem nyújt arra nézve, hogy ezen modern és minden európai nagyvárosban megtalálható intézményekkel a főváros a maga háztartását könnyítse. De tovább megyek. Szinte komikusnak tetszik, hogy Budapesten nem lehet a főváros javára szabályozni a hirdetési ügyet, hogy Budapesten a jjezsgőt nem lehet megadóztatni. Berlinben minden üveg pezsgőért egy márka városi adót kell fizetni, — külföldi pezsgőért, azt hiszem, még többet — Bécsben pedig egy koronát. Budapesten nem lehet megadóztatni a pezsgőt, holott ez százezrekre menő jövedelmet képezne, és azt hiszem, hogy ilyen luxusezikknek megadóztatása ellen józanul senkinek kifogása nem lehet. Nem lehet pedig a pezsgőt megadóztatni azért,