Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.

Ülésnapok - 1906-324

BU. országos ülés 1908 ezt szükségesnek felolvasni, mert délelőtt a t. függetlenségi párt tagjai közül valaki tagadásba vette, hogy léteznek ezek a manifesztumok és alkotmánytervezetek. Azt mondja itt Kossuth Lajos (olvassa) : »Minden régi meghasonlás elféledése és teljes kibékülés a szerbek, oláhok és magyarok között. Ugyanazon jog és szabadság Magyarország minden lakosának faj- és valláskülönbség nélkül. A község és a vármegye önkormányzata. A vegyes ajkú polgárok lakta vidékek lakosai barátságosan fogják közigazgatási nyelvüket meghatározni. A vallásés közoktatásügyek igazgatásában teljes függetlenség a különböző vallások és nemzetiségek szániára. Kell, hogy a testvériség elve vezéreljen mindnyájunkat. Ez vezethet csak azon czélhoz, mely felé törekednünk kell; ez a czél: a három dunai állam: Magyar-, Szerb- és Moldva-Oláhországnak konföderácziója.« Ezekből látható, hogy egyetlen egy programmunk sincs, talán még az Olmützben felállított sem, a melyet annyira szemünkre hánynak, a melyben ez benn volna. Habár, a mikor ez az olmützi programm megszületett, mindjárt meg is halt. ' ' ' T. képviselőház! Ily körülmények közt a miniszter ur, ha a törvényekre és a törvények keletkezésére figyelt volna, ha tanácsot kért volna nagy emlékű és tisztelt emlékű atyjától, nem mondhatná, hogy nem létezik oláh nemzetiségi párt, mert ezek igenis elismerték, hogy mi itt vagyunk és itt leszünk a magyarokkal együtt talán még 3—4000 évig. T. képviselőház! Kmety Károly egyetemi tanár ur oly elveket hangoztatott, a melyeknek hangoztatása bennem azt a meggyőződést érlelte, hogy de kár, hogy az egyetemi professzorok politizálnak, mert a politizálás, a pártpolitika mindig a tudomány hátrányára van. Ugyan, hogy mondhatja az igen t. képviselő ur, a ki egyszersmind jogi tanár, hogy szokásjog által — és ő minden megszorítás nélkül mondja — a törvények is hatályon kivül helyeztetnek % Igen, volt a régi időben ellenmondással meg nem támadott szokásjog. Hát vájjon hosszú ideig volt ilyen ellenmondással meg nem támadott szokásjog ? Kérdem a t. professzor urat, hogy 1870-től vagy 1874-től nem-e szakadatlanul követeljük mindig a nemzetiségi törvény végrehajtását ? Es az első rést, a legnagyobb rést 1879-ben ütötték azon, s akkor tiltakoztunk mindenütt, tiltakozunk ma is és követeljük annak a törvénynek a végrehajtását. Azután ugy a miniszter ur, mint a miniszter úrral egyetértőleg mások ugy nyilatkoznak ennek a törvénynek a végrehajtásáról, hogy: hogyan követelhetitek ti annak végrehajtását, mikor annak főintézkedését alapul el nem ismeritek % Hát erre nézve csak egyet jegyzek meg, azt nevezetesen, hogy a kormányoknak, a parlamenteknek a törvényeket végre kell hajtaniok, még akkor is, ha akadnak olyanok, a kik a törvények ellen szegülnek. Ott van pl. a büntető KÉPTH. NAPLÓ. 1906 1911. XYIII. KÖTET. májas 15-én, pénteken. 305 törvénykönyv, megbüntetik azokat, a kik alá nem vetik magukat a törvény kötelező erejének. Arra való a törvény, az a szankcziója. De önök, ugy látszik, fel vannak mentve azon kötelezettség alól, hogy a meghozott törvényeket végrehajtsák. Azután azt mondja a mélyen t. professzor ur, hogy a »lehetőségig«. Köszönöm szépen ezt a kifejezést, ez a legtágabb ajtó, mert azon minden bűn beférhet. Azzal, hogy »nem lehet, nem lehet«, minden jogos igényt el lehet ütni. Ez nem törvény, hanem visszaélés, vagy legalább is visszaélésre vezető törvénymagyarázat. Az ilyen törvénymagyarázatok nemcsak arra alkalmasak, hogy viszályt hintsenek el, hanem arra is, hogy sohase jussunk megállapodásra, ha előáll a belügyminiszter ur és azt mondja : Jertek és Deák Ferencznek nyomdokain haladva valósitsuk meg ezt a törvényt és vessétek magatokat alá akár esküvel ezen intézkedéseknek, hát megyünk ; mert Deák Ferencz azt mondotta, a mit tagadnak, a mikor Erdély uniójáról volt szó, hogy ne féljen a román nemzet, mert nemzetiségi jogai intézményesen fognak Hiegállapittatni és biztosíttatni. Ezek Deák Ferencz saját szavai, a melyeket sokszor idéztem itten, azt mondotta, hogy a nemzetiségi jogai a román nemzetnek intézményesen, alaptörvényben fognak biztosíttatni, a melyet Kmety Károly t. képviselő ur jogforrása soha hatályon kivül törvényesen nem helyezett. így gondolkodott Deák Ferencz. Azt mondotta azután az a nagy Deák Ferencz az áUamnyelv tekintetében, hogy mi csak a magasabb régiókban akarjuk azt tartam, legyetek nyugodtak, ugy is az igazságszolgáltatás terén be fog hozatni az esküdtszéki intézmény és ott fog a nemzetiségek nyelve érvényesülni. És hol vagyunk ma 1 Ott vagyunk, hogy a belügyminiszter iróniával reánéz b. Bánffy Dezső volt miniszterelnökre és ezt mondja neki: Ugyan, ugyan, mióta követeli a nemzetiségi törvény végrehajtását, ugyan mióta hajlandó a nemzetiségektől bocsánatot kérni azért, hogy a nemzetiségi törvény nincs végrehajtva ? Valóságos gúny ez a két hatalmas miniszter között egy kardinális jogunk felett, a melyet a nemzet nagyjai a nemzet becsületének védpaizsa alá helyeztek. (Közbeszólások a baloldalon.) En azt hiszem, hogy Deák Ferencz nem használt frázisokat. A miket mondtam, ő tőle vannak véve, ő mondta ki ezeket. (Zaj.) T. képviselőház ! Különösen a törvényhatósági élet az, a mely sürgős reformot igényel. Igen gyakran és sokan szólaltak már fel e tekintetben, de talán senki sem ismerheti ugy ezeket a mizériákat, mint az, a ki nemzetiségi vidéken lakik. T. képviselőház ! Megvan a vármegyei autonómia és ott, a hol a nemzetiségek 70—80% arányában lakják a vidéket, nem birnak beküldeni 80—100 tagot a megyegyülésre. Miért ? Mert a virilizmus rájuk teszi a körmét, a virilizmus megakadályoz bármilyen reformot, bármilyen üdvös intézkedést. És igy történhetik meg csak az, t. 39