Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.

Ülésnapok - 1906-324

3%í. országos ülés 1908 sen azt jelentené, hogy el kell a rendőrhatóságokat a törvényhatóságoktól is vonni, tehát a szolgabirákat mint specziális rendőrhatóságokat államosítani kell. (Élénk ellenmondás a baloldalon. Felkiáltások: Olt! Oh! Az más!) Ez az államosításnak a lényege volna. Én, t. ház, elvi álláspontból mondom azt, hogy ha mi a rendőrséget, a rendőrhatóságot államosítani akarjuk, ha helyesnek, szükségesnek és megengedhetőnek tartjuk a rendőrhatóság államosítását, akkor következetesen nekünk a városi és a megyei rendőrhatósági tisztviselőket is egyaránt államosítani kellene. Ez pedig az államosításnál olyan nagy lépés volna, a mihez az előbb említett okokból semmi körülmények között hozzá nem járulhatok. (Helyeslés a baloldalon.) Felemiitette azután Halász Lajos t. barátom a városok tehermentesítésével kapcsolatosan azt a véleményét, hogy a községi iskolákat is államosítani kell mielőbb és igy az iskolafentartás súlyos terhét le kell venni a városok vállairól. Osztom ezt a nézetét annyiban, hogy nem tartom semmikópen bajnak, sőt a tehermentesítés szempontjából előnyt is látok benne, ha a községi iskolák helyét állami iskolák váltják fel. De ebből azután azt a következtetést nem vonnám le, hogy a népiskolák és általában a népoktatás ügyét a maga egészében államivá kell tenni. T. képviselőház! Én a liberális felfogás követelményének nem az iskolaügy állami monopolizálását tartom, hanem liberálisnak tartom azt a felfogást, a mely megengedi ugyan az államnak is a népiskolák létesítését, de . ... Elnök (csenget): Kérem a kéj)viselő urat, szíveskedjék a tárgyhoz szólani, az iskolaügy nem tartozik ide. Kmety Károly: Csak a mennyiben Halász Lajos barátom felvetette az eszmét, akartam arra röviden reflektálni. De hát tényleg ugy van, a mint a t. elnök ur mondja, ez a kérdés nem tartozik szorosan a belügyi tárcza köréhez. A mi már most, t, képviselőház, az önkormányzat további bajait az önkormányzat pénzügyének sivár állapota mellett illeti, azt hiszem, ez az önkormányzati önállóság hiányosságában jelentkezik. Nálunk az önkormányzati testületek autonómiája jóformán csak névleges. Az önkormányzati testületek felett fokozatos gyámkodás gyakoroltatik. Még az uj törvény, az u. n. közigazgatási eljárás egyszerűsítésének törvénye után is az a helyzet áll fenn, hogy az önkormányzat legszorosabban saját ügyei körében is csak interimisztikus intézkedéseket hoz és a végső döntés hatalma a belügyminiszter kezében van. Ez nem igazi önkormányzat. Az önkormányzati szabadság első követelménye, hogy legalább is azon ügyek körében, a melyek közvetlen állami érdekeknek nem tekinthetők, a melyek bizonyos vonatkozások szerint eminenter EÉPVH, NAPLÓ. 1906 1911. XVIII. KÖTET. május 15-én, pénteken. 297 helyi érdeküek, a végső döntés jogát magának az önkormányzatnak engedjük át. (Helyeslés balfelöl.) Az önkormányzati szabadság egyik irányban ezt követeli és a másik irányban az önkormányzati szabadság fejlesztése az lesz, ha az önkormányzati választójogot megfelelő alapokra helyezzük. Én azt hiszem, hogy nagyon aktuális ez a kérdés, t. ház, mert a jelenlegi állapot az, hogy az országos kéjDviselőválasztási joggal kapcsolatban áll az autonóm választói jog, a mennyiben ugyanazok a választók vannak a törvényhatóságokban, a kik az országgyűlési képviselőválasztók állandó névjegyzékében fel vannak véve. Ez az állapot nem lesz íentartható, mihelyest az országgyűlési választójogot az általános szavazati jog alapján újra szabályozzák. Lehetetlennek tartom legalább is, hogy azt az aránytalan, azt a sokféle képtelenségben laboráló választójogot (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) meghagyjuk továbbra is mai alakjában az önkormányzat választójoga gyanánt. Másrészről azonban én némileg aggályosnak tartanám azon felfogás érvényesülését, hogy tehát az általános szavazati jogot hozzuk be a törvényhatóságokban is, teljesen olyan módon, mint a hogy azt majd az állami országgyűlési képviselőválasztásra nézve megállapítjuk. (Zaj. Közbeszólások.) Hát igaz, én ujabb meditálás és megfigyelések után nem vagyok ezen a felfogáson. Én azt tartom, hogy nincs itt még az ideje annak, hogy az önkormányzati választójog tekintetében is egy olyan radikális lépés tétessék, hogy az önkormányzati választójogot is általános választói jogképen állapítsuk meg. (Helyeslés a baloldalon. Közbeszólás.) Nem következés, t. képviselőtársam. A külföldön is — méltóztassanak szétnézni — van példa rá, hogy az általános választójog tekintetében igen radikális álláspontot foglalnak el, ellenben az önkormányzati választói jog tekintetében igen konzervatív nézeteknek hódolnak. (Mozgás.) Pető Sándor: Például? Egy hang (jobbfelöl) : Oroszországban! Kmety Károly: Nemcsak Oroszországban, hanem a német államokban is, vagy ujabb ideig Angolországban. (Mozgás a baloldalon.) Az az összefüggés tehát, a melyet méltóztatik állítani, nem okvetlenül áll, hogy t. i. szükségképen maga után vonná az önkormányzati választói jognak mint általános választói jognak megállapítását az, hogy ha mi az országos választójogot mint általános választójogot állapítjuk meg. (Helyeslés balfelöl.) Mindenesetre azonban egy rendezésnek kell történnie a törvényhatósági választójog tekintetében és pedig szintén olyan irányban, hogy a czenzus fentartása mellett ugyan, de bizonyos 38