Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.

Ülésnapok - 1906-324

296 3M. országos ülés 1908 május í5-én, pénteken. magával hozza, oda vezetett, hogy az állami adórendszerben foglalt igazságtalanságok sokkal fokozottabb és katványozottabb mértékben érvényesülnek a községekben és a törvényhatóságokban. Vannak Magyarországon községek, a hol 140 — 150 százalékos pótadóval küzd a lakosság és ezzel szemben vannak olyan szerencsés helyzetű községeink, a melyekben a pótadó vagy egészen ismeretlen, vagy csak minimális mértéket ért el. Kérdem, t. ház: nem kigúnyolása-e a közteherviselés egyenlősége elvének ? Az állam lefoglalta a saját maga részére azokat a jövedelmeket és bevételeket is, a melyek természetük szerint a községeknek, illetőleg az önkormányzati testületeknek képeznék megfelelő bevételeit. Az állam e nyomorúságos helyzet előidézésében valósággal bűnös és nehogy községeink, különösen pedig városaink a vagyoni csődbe jussanak, az államnak kötelessége, hogy sürgősen segitségükre menjen, legelőször városainknak, mert különben képtelenek lesznek azon nemzeti kulturális feladataik teljesítésére, a melyekre hivatvák. És nagy vakság volna, ha politikusaink, államférfiaink, a kik a nemzet jövendőjével törődnek és ezt annyira szivükön viselik, ezt az igazságot fel nem ismernék. Magyarországon a városok viszik a kultúrát mindenekelőtt előre, (Igaz! Ugy van!) Magyarországon a városok az oszlopai a nemzeti eszmének, a nemzeti nyelv terjesztésének és ennélfogva megkívánhatják, hogy ezen nemzeti nagy munkájukban ne váljanak vagyonikig képtelenekké és a törvényhozás ne nézze összetett kezekkel, hogy miképen mennek tönkre terheik súlya alatt. (Igaz! Ugy van! Élénk helyeslét;.) A segités módjáról sokat beszélnek. Nem akarok e tekintetben tanácscsal szolgálni a t. kormánynak . . . Halász Lajos : A fogyasztási adók átengedésével részben segíteni lehetne rajtuk. Kmety Károly: ... de annyit mondhatok, hogy nem tartom épen szerencsés gondolatnak azt a segítési módot, hogy a fogyasztási adók, a bor- és húsfogyasztás! adó engedtessék át a községeknek. Nem tartom ezt helyesnek azért, mert sem a borfogyasztási adót, sem pedig a husfogyasztási adót nem szeretném örökké vagy nagycn soká fennállónak látni Magyarországon. Ha valamikor abban a helyzetben leszünk, hogy adóinkat redukálhatjuk, akkor ezeken kell kezdeni, sőt szocziális és közegészségügyi szempontok már ma is egyenesen intenek arra, hogy ezen két adónak terhét necsak ne emeljük tovább, de lehetőleg enyhítsük. És e tekintetben némi reményekre nyújtott is nekünk kilátást már a múlt évi költségvetés tárgyalása alkalmával az igen t, pénzügyminiszter ur. Már most, t. ház, azokat az adókat engedjük át a városoknak, a melyek legodiózusabb természetű adók, a melyek tekintetében nagy nemzeti követelmények, közgazdasági és közegészségügyi követelmények az adóteher csökkentését kívánják? Ezért tehát, de másrészt azért is, mert a bor- és husfogyasztási adók átengedésével nem hiszem, hogy arányosan egyenlő segítség nyújtatnék a városoknak, ezen módját a segítségnek nem fogadhatom el, legalább nem fogadhatom el olyan egyedülinek, a mit nem kellene valami más módon, más segélyezéssel is kipótolni. Halász Lajos t. barátom a városok önkormányzatának tehermentesítéséről beszélt. Sürgette azt és ezen sürgető nézeteinek kifejezése közben két olyan elvet fejtett ki, a melyhez részemről nem tudnék hozzájárulni. Nem először ugy, mint a függetlenségi párt tagja és nem tudnék hozzájárulni másodszor ugy sem, mint liberális felfogású egyén. T. i. ő az államosítást, a rendőrség államosítását egyik tehermentesítési mód gyanánt ajánlotta felszólalásában. Halász Lajos : Ugy van ! Olay Lajos: Ebben igaza volt! Kmety Károly: Hát, t. ház, én azt hiszem, az államosításnak befellegzett. (Felkiáltások a baloldalon: Nem egészen!) Olay Lajos: Miért? Halász Lajos: A rendőrkapitányok úgyis kinevezett közegek! Kmety Károly: Én, t. ház, abban a nézetben vagyok, hogy a legeslegmagasabb állami érdek, a legeslegnagyobb nemzeti érdek nem engedi meg, hogy mi az államosításokat tovább folytassuk. (Igaz! Ugy van! a baloldalon. Ellenmondások.) Olay Lajos: A rendőrség kivétel! Hammersberg László: Nem kivétel. Hátha Krístóffy kezében van ? (Zaj. Elnök csenget.) Kmety Károly: Hogy mi a közhatalomból mindig és fokozatosabban nagyobb részt a királyi-, a központi kormányhatalomnak engedjük át ós az önkormányzatot az igazi hatósági jogoktól tökéletesen megfoszszuk . . . Halász Lajos: De van nem magyar önkormányzat is! Kmety Károly : ... ez a legszerencsétlenebb nemzeti politika volna mindaddig, a mig nekünk itt a központban, állami életünk egészében tökéletes biztosítékaink nincsenek arra nézve, hogy hasonló támadások, mint a legközelebbi alkotmányválság idejében, a magyar állam alkotmányossága ellen elkövettetni nem fognak. Olay Lajos: Az más dolog! A kormány addig nem ur a házban, mig ez meg nincs! Kmety Károly: A rendőrség államosítása nem is szükséges a végből, hogy a rendőrségnél mutatkozó hiányok és bajok megszüntessenek. A lényeg az, hogy az egész országban a városi rendőrség fegyveres ereje egyöntetüleg és megfelelőleg szerveztessék. Halász Lajos : Czivilizáltassanak ! Kmety Károly: De hogy a rendőrhatóság maga is elvonassék a várostól, ez következeié-