Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.

Ülésnapok - 1906-324

326-. országos ülés 1908 május 15-én, pénteken. 293 tani a fiókjait, akkor helytelenítenem kell a kormány eljárását. Nem ezt kifogásolom, nem azt, hogy a katholikusoknak megadták ezt a jogot. hanem azt követelem, hogy a mit megadnak a római katholikusoknak, a néppártnak, a keresztényszoczialistáknak, azt adják meg Magyarország más felekezethez tartozó vagy más politikai elveket valló állampolgárainak is. Nincs nekem az ellen semmi kifogásom, hogy a katholikus népszövetség minden vasárnap 80— 100 helyen tudja megalakítani fiókjait, élőhelyeit és szedni az évi egy korona tagdijakat, a melyeket senki sem vet szemükre, holott nekem annyiszor szememre vetették az 5—10 krajczárokat, nem kifogásoljuk mi ezt, tessék szedni; de tessék lehetővé tenni, hogy mi szocziáldemokraták ugyanilyen joggal, ugyanilyen szabadsággal alakithassunk egyesületeket és tarthassunk gyűléseket. Egy hang (a baloldalon) : Azok nem hazafiatlan czélra teszik ! Nem nemzetköziek ! Mezőfi Vilmos: Hogy nemzetköziek-e, vagy nem, s arra, hogy ki a nemzetközi, nem akarok rátérni, mert ez nem tartozik a belügyi tárcza keretébe. De azt az egyet szabad felemlítenem, hogy a katholikus népszövetség alapszabályaiban benne van nyíltan, hogy keresztény csak keresztényt támogasson, katholikus csak katholikusnál vásároljon. Nem kifogásolom. De ha megengedik ezt a katholikus népszövetségnek, miért méltóztatik 625 református lelkésztől megtagadni azt a jogot, hogy saját érdekeik előmozdítására egyletet alkothassanak ? miért méltóztatik megtagadni a jogot, hogy 625 előkelő, intelligens református lelkész a szekulárizáczió vagy az 1848 : XX. t.-cz. végrehajtása érdekében törvényes, becsületes mozgalmat indíthasson és arra törekedhessék, hogy a maga elveinek többséget szerezzen és így azokat törvényes utón diadalra vigye ? Nem azt kifogásolom, hogy az egyiknek szabad, csak azt akarom, hogy a mi az egyiknek meg van engedve, engedtessék meg a másiknak is. Legyen az állam pártatlan, a pártok felett álló, minden állampolgárának egyenlően igazságot nyújtó, és a törvények védelmében egyaránt részesítsen minden osztályt, felekezetet, j>ártot, irányt, nézetet, mindaddig, a inig a törvényt nem sérti, a mig erőszakos megváltoztatására az állapotoknak nem törekszik. (Zaj.) Szabó István : Nálunk nem kötelező a hírlapi előfizetés ! (Zaj. Elnök csenget.) Mezőfi Vilmos: Gondolom, sikerült bebizonyítanom, (Élénk ellenmondás.) hogy a gyülekezési és egyesülési jog terén olyan viszonyok vannak Magyarországon, hogy elérkezett a tizenkettedik órája annak, hogy ezeket a viszonyokat törvénynyel orvosoljuk, s az egyesülési és gyülekezési szabadságot törvénynyel rendezzük. Nem is kívántam felszólalásommal mást, mint hogy a belügyminiszter urnak, a kit erre egy évvel ezelőtt ugyancsak felkértem, újra figyelmébe ajánljam e nagy kérdés fontosságát. A belügyminiszter ur bizonyára nem feledkezett_jneg arról, hogy ő hivatott az általános, titkos, egyenlő választói jogról szóló törvényjavaslat benyújtására. Ha az igen t. miniszter ur az általános, titkos, egyenlő, községedként! választói jogról szóló törvényjavaslatot (Mozgás. Elnök csenget) benyújtja, bizonyára tudatában van annak, hogy az általános választói jog az egyesülési és gyülekezési jog szabályozása nélkül nem ér semmit. Az általános szavazati jog a nélkül, hogy az agitáczió szabadsága biztosíttatnék, törvényben körüliratnék, írott malaszt lenne. Kell, hogy az általános titkos választói jogról szóló törvénynyel egyidőben lépjen életbe az egyesülési és gyülekezési jogot szabályozó törvény. Ebből a szempontból kiindulva, vagyok bátor a kávetkező határozati javaslat elfogadását kérni (olvassa) : »A képviselőház utasítja a belügyminiszter urat, hogy az egyesülési és gyülekezési szabadságot biztosító törvényjavaslatot az általános, egyenlő, titkos választói jogról szóló törvényjavaslattal egyidőben sürgősen terjeszsze a ház elé.« T. képviselőház! Mielőtt befejezem felszólalásomat, méltóztassék megengedni, hogy a belügyminiszteri költségvetés keretében kérjem a belügyminiszter urat, hogy cselekedjék már valamit ama tarthatatlan lakásviszonyok szanálása dolgában . . . Egy hang (a baloldalon) : Háziúr ő maga is! Mezőfi Vilmos : Hol ? .. . a melyek Budapest székesfőváros lakosságát, és pedig nemcsak a szegényebb néposztályt, de a középosztályt is, úgyszólván a kétségbeesés karjaiba kergetik. Nemrég voltam bátor a t. képviselőház előtt hosszabb interpelláczióban számszerűen és adatokkal bizonyítani, hogy milyen hallatlan és tűrhetetlen viszonyok vannak Budapesten a bérelt lakások terén. Bebizonyítottam, hogy Budapesten maholnap a szegény ember képtelen lesz lakást kapni, mert keresetének jóval nagyobb részét, a középosztálybeli keresetének harmadrészét, a szegény ember pedig keresetének felét kénytelen lakásra odaadni. Ez olyan tűrhetetlen állapot, a melyről lehetetlen, hogy a kormány tudomást ne szerzett volna, és lehetetlen, hogy legelső kötelességének ne tartsa ennek a lakásuzsorának lehetetlenné tételét. A belügyminiszter urnak módja van rá, hogy a főváros tanácsát és közgyűlését kényszerítse — kényszeríteni kell, mert a főváros közgyűlésén a háziurak vannak többségben és azok a maguk jószántából sohasem fogadnak el olyan lakbérleti szabályzatot, a mely a házbéruzsora karmaiból kiragadja a lakosságot. A belügyminiszter ur lépjen közbe, utasítsa a főváros tanácsát olyan lakbérszabályzat kidolgozására . . . Hédervári Lehel: Hol az autonómia ? Mezőfi Vilmos: Én meg vagyok győződve, hogy ha az államhatalom és a kormány akarja, talál rá törvényes módot, hogy a főváros intézőit utasíthassa és késztethesse arra, hogy Budapest 800.000 lakosa érdekében tegyék a lakásokat olcsóbbá, egészségesebbé, hozzáférhetőbbekké és szüntessék meg a már ma is tűrhetetlen házbér-