Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.

Ülésnapok - 1906-324

324. országos ülés 1908 május 15-én, pénteken. 287 latáról és törvénytiszteletéről, de azt ne méltóztassék mondani, hogy meg lehet felebbezni. Bölcsen tudjuk mi azt, de az nem ér semmit. Egy népgyűlést nem lehet öt hónappal előbb bejelenteni. Ha valahol elhatározzák a népgyűlést, azt a határnap előtt két héttel határozzák el és a főszolgabíró magánál tartja a bejelentést, mert nincsen törvényes rendelkezés, nincsen kényszer . . . Horváth József (marosujvári): Az ügyviteli szabályzat értelmében nyolcz nap alatt el kell intézni. Wlezőfi Vilmos : Hát akkor az ügyviteli szabályzatot lépten-nyomon megsértik, kutyába sem veszik, mert számos esetben az utolsó nap reggelén kézbesitik a határozatot, az pedig a rendes eset, hogy néhány nappal az ülés előtt kézbesitik a végzést. Igaza lehet Horváth képviselő urnak, hogy meg kell hozni a végzést, talán meg is hozzák nyolcz napon belül, de kiadják az elöljáróságnak, azzal a szelid intéssel, hogy csak az utolsó napokban kézbesitse ki. Tény az, hogy a betiltó végzést a bejelentők olyan időben kapják meg, a mikor már nem lehet megfelebbezni az alispánhoz, mert, mire az alispántól visszajönne a határozat, már elmúlt a népgyűlés napja. A belügyminiszter úrhoz is lehet felebbezni, de itt is az áll, hogy, a mire a belügyminiszter ur hozzájut, hogy megsemmisítse azt a végzést, akkor már rég elmúlt a gyűlés napja. Épen azért követelem és kérem a belügyminiszter úrtól, hogy méltóztassék törvénynyel szabályozni a gyülekezési jogot. Én felteszem, hogy a belügyminiszter urnak nem kevesebb a keresztény-szocziálista párt, mint a szocziáldemokrata-párt és nem merem feltenni, hogy a keresztény-szocziálistákra nézve külön rendeletet adott volna ki. Tény azonban az, hogy a keresztény-szocziálistáknak megengedik, az újjászervező szocziáldemokratáknak pedig nem — mert én csak az én pártomhoz tartozó elvbarátaimhoz jutott végzéseket terjesztek elő — a mi azt bizonyítja, hogy szent igazuk van azoknak, a kik azt követelték, hogy végre teremtsenek rendet, és törvénynyel biztosítsák a gyülekezési és egyesülési jogot. Méltóztatik tudni a t. képviselőháznak, hogy mi az a kongresszus. Ez azt jelenti, hogy az ország minden vidékéről valamely })árthoz, vagy valamely ügyhöz csatlakozó híveket egy helyre összehívunk, hogy ott közösen, együttesen, békés tanácskozás utján megállapodjanak és azután közös, együttes határozatokat hozzanak. Ily kongresszust minden párt tart, nemcsak pártok, hanem szocziális testületek, szocziális czélokat követő, jótékony, humanisztikus, közigazgatási, közgazdasági egyesülések. Természetesnek fogja, tehát tartani a t. ház, hogy különösen felháborítónak tartom azt, hogyha kongresszust, a hol az egész országból összehívják az érdeklődőket, tilt be a közigazgatási hatóság. Ez is megtörtént. Békés városában. A békési főszolgabíró betiltotta azt a kongresszust, a melyet a kisgazdák, tehát nem a proletárok, nem az izgató és lázitó elem, nem a hazátlan csőcselék, nem az anarkisták, a rendet felforgatók, hanem a gazdák, a kisgazdák, a száz holdon aluli gazdák akartak Békés városában rendezni. Kongresszust akartak tartani, a melynek napirendje és tárgya a következő lett volna. Fel fogom olvasni a békési járás főszolgabírójának, Popovics Szilveszter urnak végzését, a melylyel a következő módon betiltja a kongresszust. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Mezőfi Vilmos: A végzés 1722—1908. szám alatt kelt. Békés városában, április 6-án, és igy szól: »A békési járás főszolgabirája Lengyel Lajos és társai békési lakóknak bejelentése folytán a következő véghatározatot hozta.« »Lengyel Lajos és társai békési lakosok abbeli bejelentését, hogy folyó évi ápriüs 19-én, húsvét első napján, Békésen délutáni egy órától este hét óráig országos kisgazda-kongresszust óhajtanak tartani, a következő napirenddel: 1. Az országos kisgazda-szövetség ügyéről a vezetőség jelentése. 2. A kisgazda-programm megállapítása. 3. Az adófelebbezések eredménye. 4. A szegvári kongresszus határozatainak végrehajtása, u. m. : a) szabad dohánytermelés, vadászat, halászat és a kisüstön való szeszfőzés kérdése. Laehne Hugó: Ezzel bolonditják a népet. (Nagy zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Mezőfi Vilmos: Ha népbolonditásnak tartja a t. képviselő ur azt, hogy arra törekesznek, hogy szabad legyen a dohánytermelés, a vadászat, a halászat és a kisüstön való szeszfőzés, akkor népbolonditásnak fogom tartani azt, a mit Laehne ur hirdet, a mikor parczelláztatni akarnak vagy a telepítés mellett szállnak sorompóba. A kisgazdáknak joguk van ahhoz, a mit kérnek és el tudok képzelni törvényhozást, a mely a gazdáknak a dohánytermelést bizonyos határig megengedi, pl. hogy saját szükségletére szabad a gazdának a saját termelésű dohányt használnia. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Mezőfi Vilmos: Hiszen most nem szabad a saját dohányából egyetlen szivart, egyetlen pipa dohányt szívnia, mert különben a fmáncz megbírságolja. Ez jogos követelmény. Nagy György: Hát a szegény kisgazdának már kérnie sem szabad ? Elnök : Csendet kérek ! Kérem Nagy György és Laehne Hugó képviselő urakat, ne méltóztassanak ily hangos párbeszédet folytatni. (Zaj.) Csendet kérek ! Mezőfi Vilmos : A napirend negyedik pontjának b) alpontja : a nagybirtok állami megváltása és kisebb bérletekben való szétosztása. Ugy-e urak, ez is népbolonditás ? (Felkiáltások : Ez az !) Gaal Gaszton: Népbolonditás, mert képtelenség. Mezőfi Vilmos: Eljön az idő, t. képviselő ur, mikor ez is meg fog valósulni. (Olvassa:) »A nagybirtokok állami megváltása és kisebb bérletekben való szétosztása.« Ez nem földosztás, ez