Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.

Ülésnapok - 1906-324

32Í. országos ütés 1908 május 15-én, pénteken. 281 Es én, a ki soha románt, soha tótot nem láttam, legfeljebb kaszáláskor, a kit tehát semmiféle faji vagy politikai ellenszenv az urakkal szemben nézetemben nem befolyásolhat, a mikor az önök előadásából azt láttam, hogy önök közönséges közigazgatási eseteket, közönséges aprólékos közigazgatási sérelmeket hoznak fel, a melyeket a magyar nép épugy érez, mint önök, és ebből nemzetiségi kérdést csinálnak, (Ugy van! Ugy van!) azt mindig ugy tüntetik fel, mint a saját nemzetiségük sérelmét, valahányszor pedig olyan kérdésről van szó, a mely a magyarság, Magyarország boldogulásának javára szolgál, akkor egyik-másik nemzetiségi képviselőtársam izzó gyűlölettel néz szemébe a többségnek, a mikor én ezeket a jelenségeket látom, t. képviselő ur : akkor bocsásson meg nekem és ne vegye rossz néven, de ebben a sokat hangoztatott hazafiságban részemről sokat hinni nem tudok. Eszembe juttat a t. képviselő urak viselkedése egy anekdotát a czigánygyerekekről, a kik azon veszekedtek, ki szereti jobban az apját. Egyik nagyon hősködött: én szeretem jobban az apámat: Azt mondj a a másik : ne beszélj, hiszen neked nincs is apád. Az illető erre azzal felelt : több van, mint neked. (Élénk derültség.) Ez a képviselő urak hazafisága. (Élénk éljenzés és taps.) 3zzel végeztem azokkal a reflexiókkal, a melyeket Lukács László t. képviselőtársam beszédére tenni kívántam. A t. ház szives engedelmével áttérek azokra a konkrét dolgokra, a melyekért tulaj donkép fölszólalni kívánok. (Halljuk ! Halljuk !) A ki a községi életben nemcsak az által vesz részt, hogy az adóját megfizeti, és végigkocsikázik a falun, hanem a ki a községnek minden dolgával törődni is szokott, az tudhatja tapasztalásból, hogy a pénzkezelés ellenőrzésének épen az ellenőrzés hiányossága folytán a községi pénzkezelésnek igen nagy hiányai vannak. Csak egy községi költségelőirányzatot kell megnézni. Számtalan olyan dolgot találunk abban, a mely nem oda való, számtalan tételt látunk ott elhelyezve, a hová az nem való és az eljárás az, hogy ha egy ilyen hibás költségelőirányzat az azt jóváhagyni hivatott vármegyei közgyűlés elé kerül, akkor vagy egyszerűen visszautasítják formai okokból, vagy pedig, ha az a számvevő lusta ós nem nézi át azt a költségelőirányzatot, akkor jóváhagyják azt a hibás előirányzatot, a mi azután nagyon sok pénzkezelési bajt okoz. Ezen a téren, elismerem, javulások vannak. Az a túlságos czentralizáczió, a mely minden egyes községi számadást eddig a vármegyei központba küldetett fel, megszűnt az által, hogy a miniszter ur járási számvevői állásokat rendszeresített, tehát az eüenőrzés bizonyos mértékben deczentralizáltatott, de még mindig nem olyan az a közvetlen ellenőrzés, a milyennek lennie kell. Ma az a különbség, hogy a helyett, hogy 6—700 község számadása menne a vármegyéhez és ott vizsgálnák azt felül, ma az egy járásba tartozó KÉPYH. NAPLÓ. 1906 1911. XVIII. KÖTET. községek számadásai, tehát 40—60 községnek számadásai kerülnek a járási központba és ott vizsgálja azokat felül a járási számvevő. A felülvizsgálat pedig — ezt tapasztalatból mondhatom — tisztán formai, tisztán számszerű. De hiszen ez nem is lehet máskép. A ki valaha egy gazdaságot vagy csak egy üzletet vezetett, a ki csak valaha egy számadást átvizsgált, tudhatja, hogy az a számvizsgáló helyes képet magának arról a számadásról, s az ügyvitelről nem alkothat, ha tisztán csak a száraz tételeket nézi és meg nem magyarázzák neki, hogy egyik, vagy másik kiadás mért kellett, ha nem részletezik előtte, hogy egyik másik kiadásra miért volt szükség. Csakis ily alapon lehet a számadásokat nem csupán formailag, hanem lényegileg a községi háztartás szempontjából is felülvizsgálni. Pedig ezen a dolgon a segítség űagyon könnyű. A járási számvevőknek aránylag oly kevés, a mint emiitettem, 40 vagy 60 községben van dolguk, hogy bőven ráérnének minden egyes évzáró számadás megvizsgálása czéljából kiszállani az illető községekben, az egyes számadási tételeket sorbavenni és a községi elöljáróságtól élőszóval azokra nézve felvilágosítást kérni. Akkor a számadás ellenőrzése szempontjából az eljárás nemcsak formai lenne, hanem tényleg lényegbe vágó és sok olyan tételt lehetne a jövőre nézve eliminálni a községek számadásaiból, a melyek másként a formalisztikus ellenőrzés rendszere mellett abban bentmaradnak. En pl. sokat foglalkozom a saját községem ügyeivel. Én szoktam a számadásokat magam átvizsgálni évente, és daczára annak, hogy tudják, hogy én csinálom és hogy elejétől végig átvizsgálok minden egyes tételt, évről-évre találok a községi számadásokban három-négy, sőt több száz koronára menő olyan kiadást, a melyet lelkiismeretes hatósági ellenőrzés mellett igen könnyen lehetne az illető számadásokból eliminálni. Nem akarok ezzel a dologgal hosszasabban foglalkozni, mert a kik az életet tapasztalatból ismerik, azok úgyis tudják, hogy a miket előadtam, azok a valóságnak teljesen megfelelnek. Arra kérem tehát a t. miniszter urat, hogyha már, nagyon helyesen, felállította a járási számvevők intézményét, méltóztassék egy rendeletben azt is elrendelni, hogy minden egyes számadás megvizsgálásánál és ímnden jövő évi költségvetéselőirányzat átvizsgálásánál a járási számvevők hivatalból tartozzanak kimenni az egyes községekbe és azt a számvizsgálatot, a melyet ma a központban végeznek, végezzék el a helyszínén. A két vizsgálat között az volna a különbség, hogy a számadások egyes hibáira rögtön rávezethetnék a község elöljáróságát, figyelmeztethetnének a számadások összeállítására vonatkozó törvények és szabályrendeletekre, a mi azután a számadás körüli helyes eljárásnak igen nagy garancziáját képezné. Tudom, t. képviselőház, hogy ennek az eljárásnak bizonyos költségei vannak, mert a számvevőt, ha az illető községbe kimegy, napidíj és fuvardíj illeti, de azt is mondha36