Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.

Ülésnapok - 1906-324

324 országos ülés 1908 május 15-én, pénteken. 275 Budapestről kelt a románokhoz. Ott fegyverről, golyóról, börtönről, leveretésről beszél. A második kiáltvány a románokhoz Debreczenben kelt, de sokkal mérsékeltebb, barátságosabb, mondhatnám testvéries hangon beszélt. A harmadik kiáltvány a belügyi kérdésekre vonatkozólag már Szegedről kelt. Itt már áradozik, román nemzetről beszél; itt már a román nemzetnek jogokat ad, itt már a román nemzetet szervezkedésre hivja fel. (Mozgás balfelől.) Egy hang : Olvasd fel! Lukács László: Nagyon sajnálom, de nem tudtam erre elkészülni, mert nem láthattam előre és nem tudhattam, hogy mi minden térre fog vezetni eszmemenetével az igen t. előttem szóló képviselő ur ; különben elkészültem volna ezekkel a klasszikus adatokkal. Tehát a 48-as események az ő részleteikben, az ő tudományos összefoglalásukban, épen ellenkező nézetre kell, hogy vezessenek bennünket és ez az ellenkező politikai nézet ki is fejeztetett itt e képviselőházban olyan férfiú által, mint Irányi Dániel, a ki még haló porában is mindnyájunk tiszteletének tárgya és a politikában úgyszólván az ideális álláspontot foglalja el. Ezt a mi képviselőházunk igen t. elnökének ajkairól hallottam, a mint felolvasta itt egy tanácskozásunk alkalmával. Ez a kvintesszencziája. ez a leszűrése, ez az összefoglalása a politikai tudományos elmélkedésnek, a mely Irányi Dániel szavaiban foglaltatik, a mely mintegy tanulságul vonja le azokat az elveket, azokat a politikai princzipiumokat; kimondja határozottan, hogy a 48-iki események tanulságaiból vonja le azokat a politikai konzekvencziákat. Természetesen Fenyvesi Soma igen t. képviselőtársam nem vette magának azt a fáradságot, hogy Irányi Dánielnek hazafias észjárását tanulmányozza; ez az ő tanulmányain és eszmekörén kivül is esik. Igen t. képviselőház ! A belügyi politikában kimagasló helyet foglal el Fenyvesi Soma t. képviselőtársam beszédében Wekerle igen t. miniszterelnök urnak Nagybányában elmondott beszéde, a mikor román népességtől lévén körülvéve, felhozta, hogy mutassatok nekem egy erőszakkal megmagyarositott oláhot. Természetesen ott állottak az én román atyámfiai, jó brittanika szivarokat sziva a miniszterelnök ur ő nagyméltósága körül, éltetve őt, a mint én is éltetem. Méltóztassék ezt a dolgot nem a konverzáozió könnyed értelmében venni, hogy mutassatok nekem egy erőszakkal elmagyarositott oláhot. Szokoly Tamás: Itt vagy te ! Lukács László : Ez nem olyan kérdés, a mely vagy komoly politikai tanulmány tárgya lehetne, vagy a melyre politikai szempontból nem tudom milyen komolysággal lehetne felelni. A midőn magyarosításról van'szó, egészen más szempontból kell kiindulni, mert azután más szempontokból más következtetésekre fogunk jutni. Hallottunk számtalanszor eloláhositásról, eloláhosodásról beszélni. Hát ki mondhatja nekem azt, hogy látott valaha valaki egy erőszakkal eloláhositott vagy erőszakkal eloláhosodott magyart ? Hát ki erőszakolhat engem t. képviselőház ? Hisz ez pszihologia. Ez nem erőszak, ez lehet erkölcsi presszió. Már most az erkölcsi presszió kinek a kezében van a belügyi téren 1 Az államhatalom kezében. Beck Lajos : És a gazdasági presszió a román pénzintézetek kezében. Lukács László : Tehát nincs olyan eset. Nem mondhatni sem azt, hogy magyar erőszakkal eloláhosodott volna, sem azt, hogy román erőszakkal elmagyarosodott volna. Ezt tessék kikapcsolni; úgyis a kikapcsolás érájában vagyunk, tehát ebből a politikából az »erőszak« kifejezését tessék kikapcsolni. Ott vannak azonban az államnak jjolitikai institucziói. Es én nagyon sajnálom, hogy ebben a korban, midőn a szocziális reformokról, a keresztény szellem megerősödéséről, a keresztény társadalom nagy veszedelmeiről van szó. midőn hazánk politikai irányának fejlődésében, alapvető gondolatában olyan erősséget képező, alapelveitől eltérő politikai irányzatot akarnak Magyarországon meghonosítani, nekünk itt időnk van egymás között és ideje van az államkormánynak és az állampolgárok között ilyen kérdések feszegetésével, felvetésével és tárgyalásával elvonni a figyelmet a komoly, nagy kérdések megoldásától. Egészen más irányban kell az állampolitikának a mai korban fejlődnie, mint abban a szűk látkörű, nemzetiségi torzsalkodást istápoló, állampolitikai légkörben. Ide vágnak például t. képviselőház az igen t. előttem szóló képviselő urnak az iskolákra vonatkozó reflexiói. Én az iskolákról szeretnék bővebben beszélni azon eszmekörben, a melyben az előttem szólott t. képviselő ur forgott. De most a belügyi tárczánál vagyunk. Félek, hogy a t. ház nem engedi meg nekem az e kérdésre való bővebb kiterjeszkedést és azért kérem, hogy csak azon arányban követhessem őt ezen a téren, a mely keretben ezen eszme politikai tárgyalásánál ő e kérdést idedobta. Csak erre akarok szorítkozni és nagyon kérem a t. házat, hogy ne vegye tőlem rossz néven, sem pedig eltérésnek a tárgytól, ha ezt megteszem ; mert iskoláról van szó, most pedig a belügyi tárczát tárgyaljuk ! tehát csak annyiban . . . Elnök : Az iskolákról nem engedem a képviselő urat beszélni; ez nincsen semmi összefüggésben a belügyi tárczával. (Helyeslés.) Lukács László : Csak annyiban, a mennyiben Fenyvesi képviselő ur felvetette. Elnök : Semennyiben! Lukács László : Talán a belügyi politikával összefüggésben lesz az, a mit a t. képviselő ur a vértanuságról mondott. Természetesen ez is csak annyiban, a mennyiben a t. képviselő ur ezt e kérdéssel vonatkozásba hozta. Igaz, hogy minden nagy ügynek, minden nagy eszmének, minden, az emberiséget boldogító forradalmi irányzatnak megvoltak a maguk vértanúi. Ez történelmi tény. Egy igen t. képviselő ur felhozta a belügyi politikával kapcsolatosan, hogy ti pedig román nemzeti 35*