Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.

Ülésnapok - 1906-324

276 324. országos ülés 1908 május 15-én, pénteken. ségü atyámfiai mit hivalkodtok a ti vértanuságtokkal ? Mi volt az a vértanúság ? Az, hogy Szegeden, vagy nem tudom hol, melyik fogházban egy pár napot vagy esztendőt eltöltöttetek ? Erre a vértamiságra nem illik hivatkozni, különösen pedig nem illik azzal hivalkodni, és nem illik arra nem tudom miféle nemzeti eszmét alapitani. Mi magyarok — szólt — büszkén hivatkozhatunk a mi Golgotánkra, az aradi vértanukra, az emigráczióra, a Rákóczi-korszakra stb. Ez nagyon szép és nagyon helyes. De engedje meg, hogy én tanuljak tőle ; szivesén megtanuljuk ezt a dolgot és szivesen leszünk tanítványai azoknak a tanoknak, a melyek e felszólalásban elhangzottak. Hát ugy van, t. képviselőház, kitartó odaadással és még életünknek a feláldozásával is küzdeni kell a saját nemzeti eszményeinkért. Nekem is megvan a magam saját román nemzeti eszményem, a melyet mindenkor össze tudok egyeztetni Magyarország létével és politikai fejlődésével. Olay Lajos: Hát a laczfalusi szent kut ? Markos Gyula: Renegát! (Zaj.) Lukács László : Én igen szivesen veszem az igen t. képviselő urnak figyelmeztetéseit. Megjegyzem magamnak, a szivembe vésem és az ő tanításai szerint fogok eljárni. És van itt még egy másik dolog, t. képviselőház, a mit a t. képviselő ur felhozott és más oldalról is igen gyakran hangoztattak, és ez a mi nemzetiségi pénzintézeteinknek az ügye. Méltóztassék megengedni, hogy nagyon röviden reflektáljak erre a kérdésre. Először azt mondja képviselőtársam, hogy nem érdeklődünk a nép iránt, a nép javát előmozdítani egyáltalában nem akarjuk, másodszor azt mondja, hogy pénzintézeteink segítségével megveszszük a magyarok birtokát és kiosztjuk a román népnek, harmadszor azt mondja, hogy ezen pénzintézetek osztalékait nagyrészt román nemzeti, kulturális czélokra fordítjuk. Méltóztatnak belátni, hogy erre alkalmazható a szentírásnak egy nagy mondása, a mely szerint mentita est iniquitas sibi. Ez olvasható az előttem szóló t. képviselőtársam beszédéből, ezt elmondhatja önönmagára nézve is. Hiszen a kiindulási pontja hamis volt és épen ezért nem lehet más a következtetése sem, mint hamis. Felhozza ezután képviselőtársam a szászokat, szász képviselőtársaim politikai helyzetét. A szász népről megírta a történelem, hogy : natio prudens et circiimspecta. így volt kezdetben, a mikor letelepedtek s méltóztassék tanulmányozni a történelem egyes szakaszait, és meg fogja látni, hogy a szászok milyen kiváltságos helyzetben voltak, milyen szabadon fejleszthették kultúrájukat, milyen szabadon fejlődhettek minden téren % Ott van a szász grófság, autonóm nemzetiségi életük évszázadokon keresztül, a mely ne nyúlj hozzámot, ne bánts virágot képezett Magyarország területén Magyarország állampolitikájában ugy az autonémia idejében, Rákóczi és a többi fejedelmek idejében; a szászok külön vált nemzeti testet, nemzeti egységet képeztek a szász grófságban, ugy mint a székelyek a maguk ispánságukban. Mikor ezt a párhuzamot közöttünk és közöttük megvonta az én t. képviselőtársam, vétkezett először a történelmi reflekcziók szempontjából, másodszor vétkezett abból a szempontból, hogy nem tanulmányozta a politikai élet terén a népek pszihologiáját. Nem minden nép követheti ugyanazon egy politikát. Pl. a magyar népre lehet-e a bajor nép, a német nép politikai természetét, irányát és természetét reáerőszakolni ? Nem. Épen igy vagyunk mi románok is. Mi, nemzetiségi gyűléseinken sokszor meghánytuk-vetettük már azt a kérdést, vájjon nem tehetnők-e azt, a mit a szászok tesznek ? De kénytelenek voltunk erre azt a választ adni, hogy ez a román nép jellemével, faji jellegével meg nem egyezik. Mi nyílt szivü emberek vagyunk, mi bennünk nincs meg a »prudens et circumspectus« jelző használatára jogosító tulajdonság, mi a latin fajok nyiltszivüségével bírunk, tehát nekünk egészen más politikára van szükségünk. Méltóztassanak tehát nekem elhinni, hogy mi magyarok és románok ebben a tekintetben a legjobban megérthetjük egymást, mert a legjobban összeférünk ezen a téren, természetünk, politikai jellemünk, politikai gondolkozásunk, eszmém enetünk a legközelebb van egymáshoz ebben a tekintetben ; de nem lehet nekünk egymáshoz nagyon közeledni, mert ezek az ékek verték be magukat közénk, ez a tisztességtelen konkurrenczia mérgezi meg a mi közéletünket. Ezért nem közeledhetünk azzal a jó, kölcsönös, barátságos és testvéries egyetértéssel egymáshoz. Ennek kiirtására kell tehát nekünk törekednünk, hogy mi a nemzetiségi kérdésben végleg megegyezésre jussunk. Szokoly Tamás: Hát a térképpel mi lesz ? Lukács László : A t. képviselő ur felhozza a belügyi tárcza költségvetésének keretében az 1848—-49. programmot. Én akkor a világon sem voltam. Ezek történelmi tények és mint történelmi anyag fekszenek előttünk. Hol van a magyarok 1848. 1849., 1861. és 1865-iki programmja % Egészen más alapon állunk ma, mint állottunk akkor. Tehát ez a felhozakodás is teljesen alaptalan és sértő, mert az 1848—49. politikai programmokból akar bevilágítani mai politikai működésünkbe, a mi egészen helytelen, mert a megváltozott időkhöz képest megváltozott a politika is. Az erdélyi országgyűlés határozataira is hivatkozik, hogy a románok külön nemzeti individualitást, külön jogokat követeltek. Igen, azt követelték. Meg is kapták, mert szentesitett törvények vannak erre. Az erdélyi országgyűlésen a törvényhozás alkalmával határozatot provokáltak és a határozat törvényerőre emelkedett. Hát ezt szabad hibának, vagy vádnak tekinteni ? És szabad ebből a mi politikai fölfogásunkra, a mi hazafias érzelmeink ellen érvet kovácsolni ? Ez a politikai aberráczió netovábbja, a melyet nekünk tendencziájánál fogva a leghatározottabban vissza kell utasítanunk.