Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.

Ülésnapok - 1906-324

324. országos ülés 1908 májas 15-én, pénteken. 265 Gaal Gaszton : A hány megérdemelte ! Pop Cs. István : A franczia forradalomban testvér testvért gyilkolt! (Zaj.) Fenyvesi Soma : A képviselő ur, ha elemi iskoláit jól végezte volna, tudná, hogy mire tanították. Ez a közbeszólása azt igazolja, hogy a vallás- és közoktatásügyi miniszter urnak oda kellene törekedni, hogy az elemi iskolák az önök vidékén is kellő oktatásban részesítsék az embereket. (Derültség és taps balfelöl.) A békejobbra mi volt a válasz ? A magyarságnak megtámadása, városoknak felperzselése, udvarházaknak felégetése. Itt újra hivatkozom arra a magatartásra, a melyet az oláh nép akkor tanúsított és oláh forrásra hivatkozom ennek a jellemzésére. Erről a felkelésről, mely semmi nemzeti jelleggel önöknél nem bírt, az oláhok mit mondtak ? Talán hallották hirét Barcesou Miklósnak, a ki 1851-ben Parisban, a mikor megünnepelték 1848 márczius idusát, a következő emlékbeszédet mondta (olvassa) : »A román felkelésben nem volt semmi nemzeti vonás, még csak nemzeti zászlójuk sem volt, mint a horvátoknak és szerbeknek, hanem szakadatlanul az osztrák zászló alatt küzdöttek. Felkelésük hasonlított a rabszolgáéhoz, a ki ura parancsára vagy urától félve kel fel, nem pedig a szabadságért küzd. Igen, — mondja — én magam is láttam és arczom a szégyenpirtól égett, hogy az oláh a szabadságért a legpiszkosabb, legszörnyűbb zsarnokság zászlaja alatt küzdött«. T. uraim, a magyar nemzet hamar felejt. Talán még a sírokon a vérrózsák el sem hervadtak, a hátramaradottak szemében a könnyek fel sem száradtak, mégis arról akar már gondoskodni a magyar nemzet, hogy az összes jogokban a nemzetiségeket is részesítse. Tudta, hogy nem az oláh köznép romlottsága az, a mely önöket felkelésre bírta, hanem a vezetők álltak osztrák zsoldban. Már 1861-ben, az első felirat tárgyalása alkalmával újból szóba került, hogy a nemzetiségekkel is meg kell csinálni a kiegyezést. Deák Ferencz mondta volt 1861 május 13-án (olvassa) : »E1 vagyunk határozva mindent elkövetni, hogy a félreértések elhárittassanak és teszszük, mit az ország szétdarabolása és önállóságának feláldozása nélkül tehetünk, hogy e honnak minden nemzetiségi polgárai érdekében és érzelemben összeforrjanak«. 1866-ban újra erre került a sor és akkor kijelentették a feliratban, hogy »az unióból származó viszonyok rendezésében, mint általában a nemzetiségi kérdésben a szeretet érzése által fogja magát vezettetni a nemzet«. 1868-ban azután törvényesen is rendeztetett a viszony. Hiszen módot adott az 1868 : IX. törvényezikk arra, hogy a szláv egyházak felsőbbsége alól szabaduljanak, a püspökségek rendeztettek, az erdélyi érsekség rendeztetett. Jött végre az 1868 : XLIV. törvényezikk a nemzetiségi egyenjogúsításról, a mely annyi jogot biztosított önöknek, a melyhez hasonlót a világon semmi nemzetiségnek sem biztosítottak. (Vgy van! balfelől. Zaj KÉPVH. NAPLÓ 1906 1911. XYIII. KÖTET. a középen. Egy hang balfelől: Ivánka menjen Posenbe !) De a mit 1848-tól 1868-ig felajánlottak, az mind nem kellett önöknek. Minden perezben felhangzott az oláh vezetők részéről, hogy mindazt, a mi a magyarok részéről a nemzetiségek megnyerése érdekében történik, kétszinűség, hogy mindez csak arra való, hogy kultúrájuktól, nyelvüktől . . . (Zaj a közéfen). Pop Cs. István (közbeszól. Zaj.) Elnök (csenget). Fenyvesi Soma: Nem én beszéltem Balázsfalván ! Elnök : Csendet kérek ! Fenyvesi Soma: Nem én tartottam az emlékbeszédet Axentie Sever sírjánál. (Felkiáltások a középen : Sajnáljuk !) Sajnálom önt, hogy ön tartotta azt a beszédet. Egy hang (balfelől) : Hazaáruló ! Fenyvesi Soma: Térjünk át az elnyomatás kérdésére. Lássuk a históriából és a számokból, hogy az elnyomott oláh nemzetség miként érzi magát Magyarországon és hogyan él. Bizonyára tömegesen tudnak önök mutatni egyházakat, a melyeket a magyar állam türelmetlensége vett el önöktől; tömegesen tudnak mutatni papokat, a kik teljesítették hivatásukat és a kiket ennek daczára a magyar állam visszaélése tett földönfutókká, és tanítókat, a kiket iskolájuktól megfosztott és földönfutókká tett az állam azért, mert tanítói kötelességüket teljesítették. Nem, t. ház. erről nem lehet szó. A számok, a reáforditott összegek tanúskodnak azokról az áldozatokról, melyeket épen az önök egyházai és iskolái fentartására fordított a magyar állam. Hiszen midőn arról volt szó, hogy az állam a nem állami tanítók segélyezéséről szóló törvényt meghozza, akkor ezen törvénjoiyel szemben, a mely önöknek módot ad iskoláik íentartására és fejlesztésére, megkísérelték még azt is, hogy az osztrák császárt segítségül hívják, hogy ezen törvény ne szentesittessék. Nem volt ez kísérlet arra is, hogy meghiúsítsák a békés együttműködést az önök papjai és az önök tanítói között ? Mi erőszakkal magyarosítunk! Mutassanak önök egyetlen egy románt, a kit erőszakkal megmagyarositottunk. Egyetlen egyet, a mint azt önöktől 1894-ben Wekerle miniszterelnök ur számon kérte, a mikor a memorandurnpör idejében azt mondotta : »erőszakos magyarosítással gyanúsítanak minket, midőn nem cselekszünk egyebet, mint hogy a magyar nyelv megtanulhatását mindenkire nézve lehetővé teszszük«.Ha csakugyan igaz a vád, miért nem mutatnak önök egy erőszakkal megmagyarositott románt«. Ez 1894-ben volt és azóta önök a válaszszal és egyébbel is adósok maradtak. (Igaz ! Vgy van !) Emiitette a képviselő ur Besszarábiát. Talán inkább volna önöknek panaszolni valójuk ott, mint nálunk ? De a bukaresti kulturliga Besszarábiára nem fordítja a figyelmét. 'Mozgás a középen.) 34