Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.
Ülésnapok - 1906-324
266 324, országos ülés W08 Minden közbeszólásra hivatalos aktákkal válaszolhatok. Besszarábiában akkor, a mikor az elvétetett az oroszok által, egyetlen egy rendelettel megtiltották a román tankönyvek használatát és a román lapok bevitelét. Tovább megyek. A fiatalabb oláh papoknak azt is megtiltották, hogy a templomban oláh nyelven misézzenek. Lukács László : Most visszavonták a rendeletet. Fenyvesi Soma: 1895-ben az orosz kormány megengedte bizonyos tankönyvek és hirlapok használatát és akkor önök a bukaresti liga révén 1895-ben nyilt közgyűlésen hálát és köszönetet szavaztak az orosz czárnak. Hogyha önök Besszarábiára hivatkoznak velünk szemben, én egy oláh iróra hivatkozom, és azért hivatkozom mindig oláh Írókra, mert ezek önök előtt nagyobb értékkel birnak, hivatkozom Soimeskura, talán ismerik Románia-Russia czimű munkáját, melyben a következőket mondja : »Alig szokták meg a románok, hogy nézzenek a Pruton tul lakó testvérekre, Mk az orosz kancsuka alatt szenvednek, több rokonszenvvel viseltetnek a Kárpátokon tul lakó testvérek iránt, noha Erdély és Bánát politikailag soha sem voltak integráló részei Stef an Cél Maré hazájának. A Kárpátokon tul a román nem vesz el — de nincs igy ez Besszarábiában.« Lukács László : Nagyon helyes ! Fenyvesi Soma: Térjünk át a számokra. Lássuk azt, mit bizonyitanak a számok a tekintetben, hogy miként megy az erőszakos magyarosítás, miként nyomja el a magyar nemzet az oláhokot, önök elsősorban arról panaszkodnak, hogy a nyelvüket akarjuk elrabolni, hogy erőszakkal magyarosítunk, s azért akarjuk, hogy az állam nyelvét tanulják meg az oláhok, hogy elfelejtsék a saját anyanyelvüket. Hát, igen t. uraim, tiz év alatt a magyarul tudó oláhoknak száma Magyarországon 5.71%-ról 6.95%-ra emelkedett, tehát tiz év alatt 1%-nyi emelkedést értünk el azzal az erőszakos magyarosítással, azzal az elnyomással, a melyet önök hirdetnek, így tovább menve, talán 100 év alatt még néhány százalék oláh fogja a magyar nyelvet megtanulni. Az iskolákról szólva, az oláh iskolák is bámulatosan fogytak; a számok csodálatosan bizonyitanak önök mellett ? A kiegyezés idejében volt görög-keleti oláh iskola 824, görög katholikus 1295, 1881-ben már 2718 tisztán oláh nyelvű népiskola, 1902-ben már 3289 és ma már 4000 ilyen iskola. Pop Cs. István: Mind saját pénzünkön. (Zaj.) Csizmazia Endre: Akkor nem voltak elnyomva. Pop Cs. István : Szegények vagyunk, de mindent a kultúrára adunk. Gaal Gaszton: Szegények vagyunk, de jól élünk. Fenyvesi Soma: A gazdasági elnyomatásról is beszélnek. Bizonyára nyomorban, gazdasági elnyomatásban van az a nép, a melynek pénzintézetei napról-napra szaporodnak. A gazdasági elnyomamájus 45-én, péntekéit. tásról beszélhet pl. Vlád Aurél, a ki az Adeleánának kitűnően díjazott vezérigazgatója volt, beszélhet Maniu Gyula, mint a Pátriának jelenlegi ügyésze, beszélhetnek mindazok, a kik az oláh pénzintézetek ezimén csinálnak kitűnő üzleteket. Mindezek az oláh pénzintézetek, a melyek virulnak, a melyek napról-napra szaporodnak és fényes üzleteket kötnek, ezek mind a gazdasági elnyomatásnak tanúságai, annak tanúságai, hogy a magyar állam beavatkozik az önök pénzintézeti dolgaiba is. Olyan példát az elnyomatásra, a hol az elnyomatott nép kultúrában, vagyonban folyton fejlődik, ilyen faját az elnyomatásnak a világhistória felmutatni nem tudja. Most áttérek egy önöket igen érdeklő, igen érdekes fejezetre : a vértanúság kérdésére. Gaal Gaszton : Ez igen jövedelmező vállalat. Ivánka Milán : Csapjon fel szintén vértanúnak ! Pop Cs. István : Adjon isten nektek is! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Fenyvesi Soma : önök állandóan hangoztatják itt is, a külföldön is, hogy önök vértanuk. Az önök vértanusága egyszer-másszor abban áll, hogy a büntető törvénykönyvvel szemben elkövetett, cselekményekért, az állami rend elleni vétségért az állami igazságszolgáltatás, a teljesen független magyar biróság önökkel leszámol és azt a büntetést méri önökre, a melyet a törvénykönyv alapján a jogrend megtámadásáért kiszabni egyáltalán lehet és szokás. Ha ez vértanúság, akkor vértanuságról panaszkodhat az is, — és pedig még inkább — a ki valakinek élete ellen tör és ezért fegyházba kerül, mert hiszen ez csak egy embernek létét támadja meg, azokban a bűncselekményekben pedig, a melyekért önök nem fegyházat, hanem államfogházat szoktak kapni, az állami lét ellen törnek, (ügy van ! Ugy van !) Hát nézzük meg, t. uraim, közelebbről az önök vértanuságát adatszerűen. A história sok mindenféle vértanút ismer. Ismer olyan vértanút, a ki a csatamezőn hal meg, mert tudja, hogy szolgálatot tesz azzal a nemzetnek, a melyért meghal és a közszabadságnak. Van olyan vértanú is, a ki a tudománynak szenteli egész életét és ennek lesz áldozata, csak olyan vértanú nincsen, vagy legalább eddig nem volt, a ki a vértanuságnak azt a módját szereti és szerezte volna meg, a melyet egyesek az önök vértanúi közül. Vértanú az, a ki éhezik, fázik a meggyőződéseért; ezek a vértanuk élni akarnak meggyőződés nélkül. Vértanú ki hordja a vértanuságnak töviskoszoruját és nem az, a ki a szegény néptől aranykoszorút akar szerezni, hogy annak minden egyes babérlevelét készpénzért váltsa be. A vértanú az, t. uraim, a ki gyötrődik a meggyőződéséért, nem pedig ki a nemzetiségi pénzintézetek fényesen berendezett igazgatósági szobáinak puha vánkosain veszi számba a maga vértanuságának csengő eredményeit. (Mozgás és zaj a jobbközépen és a középen.) Kovács Ernő: Nálatok kétfenekű kutak vannak ! (Zaj.)
