Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.

Ülésnapok - 1906-323

232 323. országos ülés 1908 május lí-én, csütörtökön. ben? Talán megkaptuk az annabergi csatlakozást? Szó sincsen róla ! Az, a mit az annabergi csatlakozással kapcsolatosan kaptunk, igen kevés arra, hogy igényeinket kielégíthesse Németország forgalmára való tekintettel. Vannak még a kiegyezésnek olyan pontjai, a melyek felette sérelmesek a nemzetre és sérelmesek mi ránk nézve is. Sérelmes különösen az is, hogy a bankkérdésben határozott választ nem kaptunk, de nem kapott maga a nemzet se. Pedig most is mit látunk? Azt, hogy az önálló bank kérdése dűlőre még nem jutott; egyik bizottságból megy a másikba az ügy, szakértők meghallgatása készül, stb., de a bank sehol sincs, és ha meg is lesz a bank, azt hiszem, ez csak olyan mixtum compositum-féle lesz, a mire azt szokta a magyar ember mondani, hogy : nesze semmi, fogd meg jól. Ezek a dolgok indítottak minket arra, hogy kilépjünk a függetlenségi pártkörből, hogy a függetlenségi eszméket a maguk tisztaságában és valódiságában szolgáljuk. (Vgy van ! balfelől.) Nem tudom igaz-e, a mit a lapok irnak, hogy a koaliczió minden pártja egyesülni fog egy egységes, önálló párt létesitésére negyvennyolczas-párt név alatt. Ha ez a dolog be fog következni, akkor nagyon gratulálni fogok a t. miniszterelnök urnak és a t. belügyminiszter urnak, hogy elvégre e tekintetben tisztázták a helyzetet. Mert azt csak nem képzeli senki, hogy a miniszterelnök ur és a belügyminiszter ur megteszik a függetlenségi párt kedvéért vagy pedig Bécs megteszi, a mikor egyelőre mindent megadtak neki, a mit csak kivánt, hogy megengedjék a függetlenségi kormányt, önöknek, a t. függetlenségi j)ártnak tisztelem a véleményüket, már az önök szempontjából, önöknek az a véleménye, hogy a függetlenségi eszméket nem lehet most egyszerre megvalósítani; a mikor én ezt helyeslem, nem a magunk szempontjából, hanem az önök szempontjából, akkor méltóztassanak nekem is megengedni azt, hogy én az ellenkező nézeten legyek és felállítsam azt a tételt, hogy eszmékkel megalkudni nem lehet. Egy eszme vagy győz, vagy bukik, de az eszme rovására megalkudni nem lehet. Méltóztassék tekintetbe venni, mi lett volna a kereszténységgel, a mely a legmagasabb és a legnagyobb eszmét képviseli, ha annak idején megalapítói, azok a szent és nagy férfiak, alkuba bocsátották volna ezeket a szent eszméket. Azt hiszem, hogy most nem állanánk ott kereszténység szempontjából, a hol vagyunk, hogy az egész földteke úgyszólván a kereszténység uralma alatt áü. Ha azok a nagy és szent férfiak annak idején nem lettek volna olyan áUhatatosak, akkor a kereszténység eszméje még az első századokban elbukott volna. Mert ha egy eszmét alkuba bocsátimk, ha leemeljük a magas piedesztálról és beletapossuk a sárba, akkor az az eszme többé fel nem támad soha. Annak idejében a római császár a kereszténység valamelyik alapitójának tudott volna valami érdemrendet vagy nem tudom micsoda kitüntetést adni; valamelyik próféta is kaphatott volna valamit — ha mást nem, hát udvari tanácsosságot — csak térjen el attól a szent eszmétől és ne csináljon zavart a római birodalomban. Ezek a nagy férfiak azonban nem vállaltak se udvari, se titkos tanácsosságot, hanem az üldözésnek, a kínszenvedésnek tették inkább ki magukat, s annak, hogy inkább vadállatokkal tépették széjjel testüket: de az igazi eszmétől el nem állottak. Visontai Soma: Milyen demokrata és 48-as lett a báró ur. Velem szembe mint liberális párti lépett fel és a vasúti kocsiban öltözött át díszruhába. (Zaj. Elnök csenget.) Nagy György: Hát bárónak nem szabad demokratának lennie ? (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek, t. ház. B. Thoroczkay Viktor: Én csak azt mondom, hogy ha önök azt gondolják, hogy helyesen cselekesznek, én azt elismerem az önök szempontjából, de akkor engedjék meg, hogy mi is elmondhassuk a magunk álláspontját, mi, kik a 48-as eszme tisztaságáért küzdünk. (Zaj.) Bármit mondjanak is, én megmaradok a magam álláspontja mellett. Az én nézetem az, hogy a függetlenségi párt eltért a maga programmjától. De ha eltért, itt vagyunk mi. (Zaj. Derültség.) xlzt mondjuk mi önöknek : dolgozzanak, erősítsék meg a nemzetet azon az utón, a melyen haladnak, mi más utón erősítjük a függetlenségi eszméket és majd eljön azaz idő, mikor az ország, a nemzet és a függetlenségi eszme elég erős lesz és a mikor önök is hozzánk fognak jönni, hogy kivívjuk Magyarország függetlenségét. (Zaj.) Ha engem persziflálnak a képviselő urak, hogy szabadelvű-párti voltam, akkor miért nem teszik azt vezérükkel, gróf Apponyival. (Zaj. Elnök csenget.) En nem persziflálok senkit, tisztelem mindenkinek a nézetét. Az én nézetem az, hogy a függetlenségi párt elhagyta azt a zászlót, a melyet magasan hordozott, s a melyre megesküdött. (Zaj. Ellenmondás.) Hiába nevetnek, gúnyolódnak, hiába üldöznek bennünket, (Zaj. Felkiáltások: Hol üldözik ?) tény az, hogy önök letépték a szent lobogót a rúdról, s a 67-es várba vitték, hogy az a függetlenségi pártnak szemfedője legyen. Mi azonban arra a zászlóiudra újból rátűzzük a népszabadság szent lobogóját, a melyre fel van irva : szabadság, egyenlőség és testvériség. Ez a zászló az ut, az élet és az igazság ; ezzel megyünk neki az ütközetnek, ezzel fogjuk a magyar nemzet függetlenségét és szabadságát kivívni. T. ház ! önök mindig azzal állanak elő, hogy mi nem azért alakítottunk pártot, hogy eszméket szolgáljunk, hanem egyeseknek kívánjuk érdekeit szolgálni. A lapokban is folytonosan azt hirdetik, hogy a balpárt tulajdonképpen csak azért létezik, hogy Lengyel Zoltán és Farkasházy Zsigmond szerejselhessen benne. Hát, bocsánatot kérek, ez az álütás nem felel meg a valóságnak. Lengyel Zoltán most, sajnálatunkra, visszavonult, de ő is olyan lelkes, kombatáns tagja volt a balpártnak, mint Farkasházy vagy Bozóky Árpád.