Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.

Ülésnapok - 1906-323

226 323. országos ülés 1908 kifogásom az ellen, hogy a költségvetés mielőbb letárgyaltassék, mert hiszen sok érdek, sok tiszt­viselőnek érdeke fűződik annak mielőbbi elfoga­dásához. Nem is akadályoztuk volna meg, hogy a költségvetés tető alá kerüljön. A többség azonban nem a költségvetésért, hanem azért hosszabbította meg az üléseket, mert elfecsérelte az ország idejét és nem erre, hanem más törvényjavaslatok tár­gyalására gondolt. Mondom, nem akartam fel­szólalni. De miután láttam, hogy a t. többség életre hivta a nemzeti kormánynak legnagyobb vivmányát, mely Bécs érdekében elkövettetett és a mi a szólásszabadság korlátozásában állott, — mert hiszen én a szólásszabadság korlátozásá­nak tartom azt, a mikor a törvényhozás tagjait arra kényszeritik, hogy egy napon át 8 óra hosszáig itt üljenek és az ország ügyeivel komolyan foglal­kozzanak ; és minthogy látom, hogy a t. többség indokolatlanul — mert hiszen itt obstrukczióról nem volt szó — ilyen fegyverekhez nyúl, hát én is eddigi megállapodásunktól eltérve, bárcsak rövi­den is, részt kívánok venni az általános vitában. (Halljuk ! Halljuk! a haloldalon.) Régi parlamenti szokás az, t. képviselőház, hogy a költségvetés megszavazása vagy meg nem szavazása bizalmi kérdés azon kormánynyal szem­ben, a mely a költségvetést beterjeszti. Mert hi­szen a költségvetésben le van fektetve a kormány egész politikája, meg vannak benne jelölve az utak és az irányelvek, a melyeken a kormány ha­ladni akar ; meg vannak adva benne a módok és eszközök, a melyeket igénybe venni készül, midőn programmját és terveit véghez vinni szándékozik. Épen ezért, t. képviselőház, a költségvetést mindig olybá lehet tekinteni, mint a kormánynak hű képét és ez a mostani költségvetés is magában foglalja a koalicziós kormány és az egész koaliczió képét, a mely koaliczió valósággal egy konglome­rátum. Mert hiszen kiket látunk a koaliczió kebe­lén belül ? Liberálisokat, nem liberálisokat, radi­kálisokat, sőt tovább megyek, látunk még reak­czionárius elemeket is. Miként lehet tehát várni, hogy egy ilyen konglomerátum, egy ilyen koaliczió az országra és a nemzetre nézve hasznos munkál­kodást tudjon kifejteni ? Epén ezért nem vagyok és nem lehetek abban a helyzetben, hogy a költség­vetést elfogadjam. Kérdem a t. kormányt, hogy tisztázta-e azo­kat a függő kérdéseket, a melyek a magyar politikai és társadalmi életet uralják ? Ilyen függő kérdések a horvát kérdés, Fiúménak kérdése, ilyen a nem­zetiségi kérdés, a kivándorlási kérdés, ilyen a szoeziális kérdés és ilyen végül az általános titkos választói jog kérdése. Tovább megyek és kérdem a t. kormányt, hogy teljesen harmóniába hozta-e a korona és a magyar nemzet közötti viszonyt ? Mert hiszen épen a nemzeti kormány által elbocsátott tisztviselők csak a múlt hetekben részesedtek egy olyan rend­kívüli megjutalmazásban, a mely nemhogy azt bizonyítaná, hogy a korona viselője és a kormány május lí-én, csütörtökön. között harmónia van, hanem ellenkezőleg, bizo­nyos ellentétek fenforgására mutat. És kérdem a t. kormányt, nem sérti-e önérze­tét az, (Halljuk ! a baloldalon.) hogy a mikor tavaly a 40 éves koronázási jubileum volt, az ünnepség szűk családi körben folyt le, míg az idei 60 éves császári jubileum alkalmából nemcsak országra szóló, de az egész világ képviseletében végbemenő ünnepségeket rendeztek, a hol a magyar miniszter­elnök is megjelent ? Bozóky Árpád : Milyen jogcziraen ? B. Thoroczkay Viktor: Én azt látom, hogy a tavalyi magyar és az idei osztrák ünnepség között bizonyos összeköttetés van. Azt látom, hogy itt bizonyos tüntetés történik nemcsak osztrák rész­ről, hanem maguk a német fejedelmek részéről is, a kik megjelentek az osztrák császár előtt, hogy hódolatukat a 60 éves jubileum alkalmával be­mutassák, tehát, mondom, tüntetést rendeznek Magyarországgal szemben épen akkor, a mikor 60 éves évfordulója van az olmützi proklamäczió­nak, a mely egyszersmind alapját képezte a magyar szabadságharcznak. (ügy van! balfelől.) Mindezek olyan kérdések, a melyek felett ta­lán érdemes egy kissé gondolkozni akkor, midőn a kormány politikája felett bírálatot mondunk. Nem szándékozom ez alkalommal az egész költség­vetés anyagával részletesen foglalkozni; hiszen akkor napokig vagy talán hetekig kellene itt be­szélnem, de mindazonáltal egyes tételeket kiragadni kívánok, s azokra röviden reflektálni óhajtok. (Halljuk l) Ilyen kérdés, t. h horvát kérdés, a melyet a magyar kormány (Halljuk !) az államvasút! tiszt­viselők pragmatikájával kaj>csolatban elég köny­nyelműen hajánál fogva ránczigált elő, s a melyet a mai napig sem tudott megoldani. Nem kívánok ezen kérdéssel sokáig foglalkozni, azonban kon­statálni kívánok egyet, azt, hogy a helyett, hogy Horvátországban a rend, s a törvényes állapot helyreállt volna, ott hova-tovább teljesen bele­merülnek a törvénytelen és rendkívüli állapotba. Mi itt a tennivaló ? Az, hogy ugy Horvátország mint Magyarország érdekében a magyar kormány már egyszeT végre-valahára oldja meg ezt a hor­vát kérdést, és pedig ugy, — minthogy Magyar­országnak és Horvátországnak egymás támoga­tására feltétlenül szükségük van — hogy a magyar állam egységének és a magyar nemzet szupremá­cziájának sérelme nélkül ez a kérdés végre-valahára békés megoldást nyerjen. Csak emryit kívántam a horvát kérdésre nézve kijelenteni; hiszen ugy a lapokban, mint itt a képviselőházban már alapo­san tárgyalták ezt a kérdést. De ott van, t. ház, egy másik függő kérdés, s ez Fiúménak kérdése. Az ember nem tudja, hogy szomorkodj ék-e, nevessen-e vagy egyálta­lában milyen érzelmek hatása alatt álljon akkor, a midőn Fiumére gondol. Milliókat és milliókat dobunk év-év után az Adria kék vizébe és azt sem tudjuk, hogy Fiume tulaj donképen hova tartozik. (Mozgás balfelől.) Miért nem oldja meg a

Next

/
Thumbnails
Contents