Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.

Ülésnapok - 1906-323

3$3. országos ülés 1908 Három kategóriába lehet a magyar földvásárló népet sorozni. Az elsőbe tartoznak azok, a kik Id birják fizetni a vételárnak azt a részét, a mely után a normális bankkölcsönnel meg tudnak élni: jön azután a másik véglet, a melyről Nagy Emil képviselőtársam beszél, a kiknek semmijük sincsen, a kiken csak szép konczepczióval előbb előadott haszonbérleti telepitéssel lehet segíteni; ez különösen alkalmas alapítványi, hitbizományi, egyházi és kincstári birtokokon. Van azonban egy nagy réteg még, a mely nem akar bérlő lenni, szeretne saját tulajdonul földet, de nincsen annyija hogy megélni tudjon, azonban többje van, mint a mennyivel csak bérlő lehet. Ennek az osztálynak czéljaira egyetlen egy kisegítő eszközt ismer a közgazdasági tudomány, s ez a járadékbirtokok rendszere, az a járadékbirtok-rendszer, a mely Poroszországban bevált. Az utolsó öt-hat év tapasztalatai azt bizonyítják, hogy Poroszországban a járadékbirtokok intézményével fényes sikert lehet elérni. Ezen járadékbirtok-rendszer következtében nem terheltetnének meg tőkeadóssággal a birtokok, hanem járadékadóssággal. Mivel pedig az eladó birtokosnak nem kell a járadék, hanem tőke kell, egy nagy állami járadék segítségével ezen ellentétes érdeket át lehet hidalni. Tehát itt eléretnék a szocziális czél, az eladó birtokosok czélja és eléretnék az államczél is. Mert mélyen t. uraim, egygyel legyünk tisztában : hogy Magyarországon ma, a mikor minden ruliroz, a mikor itt az utolsó nemzeti tartaléktőkét a magános családok kezében levő hitbizományi vagyon és alapítványoknak és egyházaknak birtoka képezi, akkor nekem garancziák kellenek arra nézve, hogy ha, mondjuk, az egyik hitbizományos család elhatározza magát arra, hogy családi vagyonát, vagy legalább ennek egy részét nemzetiségi vidéken levő erdőbirtokokba fekteti bele, viszont megengedi, hogy vidéken levő vagyonának egy részéből jáTadékbirtok alapittassék, hogy akkor az a magyar föld, a melyet mi szétosztunk, ezer paraszt telepes között, hogy az ne legyen mint a szélbe szórt mag szétszórva, hanem hogy azt a czélt, a melyért ezt a nagy állami tranzakcziót követeljük, az el is érje, hogy az a föld megmaradjon a magyar parasztnak birtokában. Az utolsó 30 esztendőnek tanulságai azt bizonyítják, hogy Magyarországon még az a parasztbirtok is alig tudott fenmaradni, a melyet 1848-ban adtunk nekik. Hogyha Magyarországon most egy nagy állami akcziót indítunk a parasztság erejének gyarapítására, akkor megkövetelhetjük azt, hogy institucziókkal biztosittassék és garanczia nyujtassék arra, hogy a most a parasztok kezére adandó föld meg is marad a parasztok kezében. Erre nézve egyik legnagyobb biztosíték ugyancsak a járadékbirtok. A járadékbirtokok szisztémájából folyik az, hogy akkor, a mikor járadékbirtok alapitta tik, addig, a míg az a járadékkal meg van terhelve, s örökösödés folytán mindig ujabb járadékkal lesz megterhelve, addig azon járadékbirKÉPYH. NAPLÓ. 1906 — 1911. XVIII. KÖTET. május lí-én, csütörtökön. 225 tokra nézve az államnak elővételi joga van, addig azon birtokot ujabb terhekkel megterhelni nem lehet, már csak azért sem, mert nem is fér rá, mert a járadék van rajta bekebelezve, tehát nem is ad a járadékbirtok szisztémájánál fogva senki sem váltóhitelt, s ez összefügg Nagy Emil t. képviselőtársam beszédének a váltó-kérdésre vonatkozó részével. Egyúttal a járadékbirtokok szisztémájánál fogva járadékbirtokok és járadékbank segítségévei tesszük lehetővé azt, hogy a mint a birtok elérte azt a minimumot, hogy józan észszel tovább feldarabolni nem lehet, akkor az örököstársaknak egyike a járadékbank segítségével a többieket kielégítse, hogy a birtokot fontartsa életerős nagyságban és egészben. (Helyeslés.) T. ház ! Én egy magyar nemzeti birtokpolitikának princzipiumául azt tartom, hogy igyekezni kell azt, a mi megvan, konzerválni, és azt, a mit teremteni akarunk, életerősen megteremteni. Azt akarom, hogy a magyar birtokpolitika ne sánta és púpos gyermekeket teremjen és szüljön, hanem életerős, jól megtermett gyermekeket, hogy azok a gazdasági egyedek, a melyeket egy nagy magyar nemzeti birtokpolitikának szülnie kell, elő tudják segíteni egy nagy független Magyarország jövendőjét. Nekünk 48-as pártnak czélunk, elvünk, lelkünk és meggyőződésünk szerint küzdenünk kell egy szabad nagy és független Magyarországért, mely megoldja a nemzetiségi kérdést, és a mely megoldja a szocziális kérdést a maga határai között. A melyben nem lehet szoczialista agitácziót nagy mértékben kifejteni, mert ha módot adunk a népnek arra, hogy a magyar földből 15—20 holdat akár haszonbérletben, akár járadékkal, akár tulajdonakéj) megszerezzen, prédikálhat a szoczialista agitátor reggeltől estig neki, soha " sem hallgat reá ! Ha viszont mi a nemzetiségi népet is a hazához fűzzük egy öntudatos józan szocziálpolitikával, ha a nemzetiségi nép ÓTZÍ azt, hogy gazdasági jóléte, gyermekeinek, unokáinak boldogsága egy öntudatos magyar állami politikától, a mi gazdasági politikánktól függ. nem pedig egy problematikus értékű irredentista politikától, akkor a nemzetiségeknek széles rétegei hűséges, kitartó munkásai lesznek a magyar 48-as politikának. En tehát arra kérem a kormányt, hogy ezen nagy, fontos, történeti időknek küszöbén minél előbb nyújtsa be ezen értelemben és ezen szellemben a telepítési törvényjavaslatot, (Elénk helyeslés.) ezt már tavaly is megígérte Darányi Ignácz földmivelésügyi miniszter ur és ezt nekünk még a választói jog létesítése előtt le kell tárgyalnunk és életbe kell léptetnünk. Abban a reményben, hogy ez be fog következni, fogadom el a költségvetést. (Élénk helyeslés. A szónokot többen üdvözlik.) Hammersberg László jegyző: Báró Thoioczkay Viktor! B. Thoroczkay Viktor: T. ház! (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kéiek, t. ház! Méltóztassanak csendben maradni. B. Thoroczkay Viktor: Nem akartam felszólalni a költségvetés tárgyalásánál. Nincs semmi 29