Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.

Ülésnapok - 1906-323

224 323. országos ülés 1908 május ii-én, csütörtökön. kz első tehát, a mi szemünkbe tűnik az eddigi magyar birtokpolitikában, az, hogy eddig tényleg nem törekedtünk arra, hogy ezen instituczióink hol és mikor feleltek meg a magyar érdeknek és mikor nem ? A másik pedig az, t. ház, — a mi némileg szintén összefügg ezen kérdéssel — hogy mi az 1848-ikí nagy átalakulás után, a mikor a megváltozott viszonyok folytán, a közbejött forradalom és abszolutizmus folytán a magyarság fentartó rétegeinek, a magyar parasztságnak és a magyar középbirtoknak nem volt módjukban belenőni a modern instituczióinkba, hogy ezekben az időkben egy ferde és helytelen közgazdasági politikának összes hátrányai ellen teljesen védtelenül állott a kisbirtok és a középbirtok, ellenben a nagybirtokoknak, a melyekben meg volt a nagyobb gazdasági intelligenczia és erő, egyszóval: mindaz, a mi a keserű gazdasági küzdelemben erőt ad az embernek és fentartani birja a családot, a kötött rendszer megadta a védelmet. (Ugy van!) Bekövetkezett azután Magyarországon a legutóbbi években egy nagy átalakulás. Részben a hitel megolcsóbbodása, részben az amerikai kivándorlás folytán tagadhatatlanul beözönlő nagytőkék, részben pedig azon birtokoknak meggyengülése, a melyeket jogi institucziók nem védtek, maguk után vonták azt, hogy a régi magyar birtokos-osztálynak eladó szándéka — sajnos, szomorúan bekövetkezett kényszerű eladó szándéka — egyrészről, másrészről a népnek bizonyos fokig megerősödött vételi szádéka körülbelül tiz, tizenöt éve nagy földmozgalmat idézett elő Magyarországon. Ezt — az állam elmulasztván belenyúlni e mozgalomba — a viszonyok nyomása és fejlődése következtében a magánvállalkozás vonta körébe, a melynek keretében nagyon sok visszaélés történt, különösen a tekintetben, a mit Nagy Emil t. barátom kiemelt, hogy emberek, a kiknek nem volt vételi erejük, de földéhségük volt, belementek olyan erőltetett vételekbe, a melyek egész osztályoknak, egész községeknek pusztulását vonták maguk után. E nagyfontosságú jelenségek előtt állva a magyar parlament és látva, hogy a létező viszonyok és a történelmi fejlődés következtében előállott tényleges birtokmozgalom az egységes magyar nemzeti állam érdekeinek nem felel meg, ennek a parlamentnek, mielőtt az általános választói jog behozatala előtt szétmennénk az országba, nemcsak a magunk egyéni szempontjaiból és érdekeinek kedvéért, hanem első sorban a bizonytalanba való ugrás elkerülése czéljából az egységes magyar nemzeti állam szempontjából igenis, arra az áUáspontra kell helyezkednie, hogy az államnak nagy erővel, nagy konczepczióval bele kell nyúlnia ezekbe a birtokpolitikai mozgalmakba. Első sorban, t. ház, igenis elérkezett már az ideje annak, hogy adjon be a kormány egy törvényjavaslatot egy nagyszabású állami telepítésről és parczellázásról. (Helyeslés jobbfelől.) Azt, a mit Nagy Emil t. barátom mondott, hogy első sorban a bérleti rendszerre kell áttérni, teljesen aláirom a tekintetben is és azzal a hozzáadással, hogy ez a legtermészetesebb mód a teljesen vagyontalan emberek kielégítésére, a kiket legjobban sürget a szükség és a kiket a legjobban tud megmételyezni a nemzetközi szoczializmus. Azonban t. uraim, ez még csak egy lépés és egy eléggé kényelmes lépés az állam részéről, mert minimális áldozattal jár. De van, t. ház, a venni szándékozó magyar népnek más rétege is és van az eladni szándékozó magyar birtokos osztálynak más klasszisa is, a melynek szűk ez a keret, szűk azért, mert a ki eladósodott és el akarja a birtokát adni, hogy tőkéjének egy részét megmentse a romokból azt, a mit lehet, kihozza bérlettel, akármilyen jó bérlettel is nem segithetünk. Viszont vannak a magyar népnek, hála Isten, olyan rétegei is, a melyekben a vásárlási kedv és erő meg van bizonyos fokig, a melyeket tehát a bérleti rendszer ki nem elégít. Ha egy kaptafára húzva csinálnók a magyar nemzeti birtokpolitikát, akkor a nemzet egyik lábára sántítana. Éhemben, ha általános telepítési törvényt nyújt be a kormány, (Zaj. Elnök csenget.) a mely gondoskodik mindezeknek a szempontoknak a teljes kielégítéséről, akkor emberileg tökéletes munkát lehet alkotni. Nemzeti szempontból a legfontosabb az, hogy az államnak legyen meg az ereje ahhoz, hogyha nemzetiségi vidékeken eladóra kerül egy-egy magyar birtok, a melyre az irredentizmus a csápjait kivetette, a melyet a nemzetiségi pénzintézetek behálóztak, hogy azt a birtokot vegye meg a magyar állam, (Elénk helyeslés a baloldalon.) vegye meg és hozzon arra a nemzetiségi vidékre, megerősítéséül az ott lévő magyar népnek magyar vagy német vidékről olyan telepeseket, a kik a magyar nemzeti állameszmének hűséges katonái lesznek veszedelem idején. Lukács László : Az román föld ! Baross János : Az a föld sohasem volt román föld, hanem magyar. Igenis, részeltessék a román népet is annak a földnek javaiban, de a román néppel szemben ezt a gazdasági funkcziót végezze el a magyar állam, ne pedig valamely román pénzintézet, a mely irredentisztikus czélokat szolgál. Ha tehát az urak ellenzik ezt az én propozicziómat, mi következik ebből ? Következik az, hogy önöknél a főczél nem az, hogy az oláh nép gazdaságilag gyarapodjék, mert azt én is akarom az én eszközeimmel, hanem önöknél a főczél az, hogy a román népet önök az önök irredentisztikus politikájához gazdasági eszközökkel hozzálánczolják. Nem, önök nem gazdasági czélokra utaznak, hanem a román nép lelkére. Pop Gs. István : Az úgyis a mienk ! Szokoly Tamás : Tietek a zsebe, a lelke mienk. Baross János: T. ház! De a mikor nemzetiségi vidékeken elkerülhetetlen az, hogy egy erős, hatalmas nemzeti telepítési akczió vegye kezébe a tizenkettedik órában az elhagyatott magyar nemzeti érdekeket, époly szükséges az, hogy magyar vidékeken szocziális szempontból is ugyanez a proczesszus folyjék.