Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.

Ülésnapok - 1906-323

32,3. országos ülés 19b° május ib-én, csütörtökön. 223 nemzeti pénzügyi politika helyeztetett volna szembe. És érdekes az ő politikájuk. Román képviselőtársaink — politikailag, ismétlem, ellenségeink — tulaj donképen nem is néppolitikát csinálnak; ők elsősorban egy középosztálypolitikát csinálnak. Ök azt akarják, hogy kifejlődjék egy politikai, vezető nemzetiségi középosztály, a mely azután vezesse a népet, a mely ráüljön a népre, a melyet vakon kövessen a nép az ő irredentikus állami czéljaik felé. Es bámulatos, hogy a világnak szinte a kinaival összehasonlítható igénytelen oláh népe képes kikoplalni a nagy kamatokat az intézetnél, a nagy irredentikus czélokra fizetett osztalékokat, képes kikoplalni a saját hátán felnövekedő, megerősödő oláh nemzetiségi középosztálynak a kialakulását. Ha figyelemmel kisérjük az erdélyi birtokváltozásokat, kétségtelenül előttünk áll az a czéltudatos politika, hogy minden gazdasági pozicziót, különösen minden földbirtokot, a mely Erdélyben ezer esztendeje magyar kézen volt, a mint az eladóra került, megvegyenek a román pénzintézetek, (ügy van! balfelől.) Egy czéltudatos, nagy konczepczióju politikával állunk szemben. Behálózzák a birtokosokat. Sajnos, a magyar hitelintézeteknek primitív szervezete folytán és nemtörődömsége, szűk látóköre miatt módjukban van a román pénzintézeteknek a magyar birtokosokat behálózni, még pedig nemcsak Erdélyben, hanem már Csongrádmegyében, Hajdumegyében vannak ennek az irredentista ideálnak gazdasági csápjai. Ennek a román tendencziának, a mely végeredményében Magyarország felbomlását, hazánknak megsemmisülését vonná maga után, ennek a román politikának ellen kell állani. Én nem vagyok hive annak a porosz politikának, a mely a lengyel népet kisajátítani akarja birtokából, a mely k lengyel népnek még azt is megtiltja, hogy gyüleaezeteiben anyanyelvén szólhasson. Ha ott volna a képviselő ur képviselő, szeretném tudni, mit beszélne. Lukács László : Ellene szólanék. (Derültség.) Baross János: Ha azt a gazdálkodást, a mely ma Magyarországon szemeink előtt fényes nappal folyik, még egy napig is tovább türnők, ez azt jelentené, hogy Magyarországon a magyar fajból az országló képesség, az önfentartási ösztön a magyar géniuszból teljesen kiveszett. Nem háborút hirdetünk mi a román nép ellen, mi csak védekezni akarunk a román nép hazafiatlan vezetői ellen. Mi a román népet szeretjük. A román népnek ebben az országban van olyan jó dolga, mint Romániában. Tessék bilánczot csinálni, meggyőződhetnek róla. Itt minálunk román parasztlázadás nem volt két év előtt, mint Romániában. Sümegi Vilmos: Fellázadtak a Vlád Aurélok ellen! Baross János: Ott Romániában már nem birták el a viszonyok súlyát a parasztok. Ha itt minálunk volt, az csak politikai heczczelődés volt. (Egy hang : Azt is Ausztriából csinálták!) Már most, t. ház, akkor, a mikor előttünk áll egy ilyen nemzeti veszedelem az ország keleti részén, a mikor a felvidéken is hasonló stilü veszedelmet igyekeznek előkésziteni pánszláv agitátoraink, a melyről most, ezen beszédemben, nem akarok részletesebben megemlékezni, a mikor egy veszedelmes gyújtogató gyürü veszi körül a magyar hazát, ezekkel szemben minden rendelkezésüknre álló gazdasági és szocziális eszközzel fel kell vonulnunk. (Helyeslés.) Nem háborúval — ismétlem — a román nép ellen, hanem védelemmel az irredentizmus ellen. Ez az egyik veszedelem, t. ház, a mely a magyar nemzeti államot idebenn fenyegeti. Rá akarok most röviden térni, t. ház, a másik veszedelemre is: a nemzetközi szoczializmusra. (Halljuk I) Van rokonság a kettő között. Mindegyik első sorban a magyar embernek, a haza polgárainak a lelkét támadja meg. A mint mondottam, az irredentizmus a román parasztok házi tűzhelyeire idegen oltárokról hoz áldozó tüzet. A nemzetközi szoczializmus pedig általában a haza fogalmát, a nemzet, a haza iránti kötelességeknek tudatát akarja kilopni, a magyar nép lelkéből és a szive helyébe taplót tesz, vizes taplót. Ez a politika, t. ház, a mely a nép széles rétegeit ostromolja, — elismerem, részben a mi nemtörődömségünk következtében és azon indokokból jutott előre, a melyeket előttem egy órával ezelőtt Nagy Emil t. képviselőtársam kifejtett — ez a politika, ismétlem, megtagad minden hazát és elsősorban a magyar hazát. En tehát az ez ellen való küzdelmet, az ellene, való gazdasági háborút ép olyan szükségesnek tartom, mint a nemzetiségek ellen való küzdelmet. Egyformán ellenségeink azok, nekünk magyar embereknek. És ebben a küzdelemben, t. ház, még az eszközök is hasonlók egymáshoz. Az eszközök, a melyek között, agrikultur állam lévén elsősorban, egy nagy, öntudatos, magyar nemzeti birtokpolitika áll az előtérben. Ha végigtekintünk, hogy mi volt Magyarország birtokpolitikája az elmúlt harmincz esztendőben, elmondhatjuk azt, hogy itt a magyar birtokpolitika teljesen nemzetellenes volt. Csak a legélénkebb példákat hozom fel. Ha kezembe veszem a statisztikát, azt látom, hogy a kötött birtokok, elsősorban főleg a hitbizományok, majdnem kizárólag mezőgazdasági vidékeken és magyar vidékeken voltak. Nemzetiségi vidékeken alig volt hitbizomány. Tehát a hitbizományok, a milyen hasznos czélokat szolgálhattak volna a perifériákon, az erdő-uradalmakban, a hol megfelelhettek volna czéljuknak, a bennök rejlő határozottan nagy konzervatív és nemzeti erő folytán — a mi a hitbizományok intencziója mindenütt, Angliában, Ausztriában és Németországban is — ennek a nagy konzerva iv erőnek a hasznát nem láthattuk, mert ott, a hol hitbizományoknak lenniök kellett volna, ilyenek nem léteztek. A mi pedig hátrányuk volt gazdasági és szocziális tekintetben, azt egy pár magyar vármegyében igenis tapasztaltuk.