Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.

Ülésnapok - 1906-323

32.3. országos ülés 1908 m (Mozgás.) akkor a nemzet többsége meg is tudná valósítani a maga programmját, akkor minket joggal vádolhatna t. képviselőtársam, hogy nem tettük meg kötelességünket, hogy a parlamenti többségnek nem szereztünk érvényt. Csépány Géza: Történelmi tanulságok mutatják, hogy nem jó olyan közel lenni ! Elnök (csenget) : Csendet kérek. Csépány Géza képviselő ur az imént beszélt; másodszor felszólalni nincsen joga. Nagy Emil : Nem tudom, hogy a közelséggel ki veszitene : Csépány Géza képviselőtársam-e vagy a király ? — azonban ezt a kérdést eldönteni nem kívánom, csak arra hivatkozom, hogy nem vagyunk gyerekek, komoly politikusok vagyunk valamennyien, be kell, hogy lássuk, csak az nem látja be, a ki nem meri bevallani az igazságot, hogy Magyarországon a függetlenségi politika nem csupán programúi kérdése, hanem egyúttal hatalmi kérdés, az erő kérdése is. (Igaz ! ügy van! a baloldalon.) Baross János : Előbb meg kell erősödnünk ! Nagy Emil : Ennek folytán Magyarországon ha a függetlenségi politika többségre jut, az még nem jelenti azt, hogy programmját gyorsan meg is tudja valósítani, mert ha a nemzet többsége valamit akar, idegen ország ellenérdekével, idegen hatalmak minden erejével kell szembeszállam, és akkor a nemzet egyelőre hiába jelenti azt ki, hogy ez az a programm, a melyben mint többség megegyezik, a hatalom lassú munkája, nagy kitartás kell ahhoz, hogy azt a programmot, a melyet a nemzet többsége megállapít, mint második felvonást a való életben is meg tudja valósítani. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Nem csinál komoly, lelkiismeretes politikát az olyan ember, a ki azt hirdeti Magyarországon (Halljuk l Halljuk !), hogy a programmnak többségre jutása egyúttal már a sikert is jelentheti. Nincsen igy és hogy megczáfoljam Bozóky Árpád t. képviselőtársam szavait, a ki azt mondja, hogy nem mernék kiállani a választóim elé ezzel a teóriával, méltóztassék megengedni, hogy elmondjam azt a képet, a melylyel én választóimnak a mai politikai helyzetet megmagyaráztam. (Halljuk ! Halljuk !) Ugy magyaráztam meg, — s ez legyen felelet Bozóky Árpád t. képviselőtársam szemrehányására — hogy a függetlenségi politika olyan, mint hogyha épületet akarok emelni; míg építési engedélyem nincs, hozzá sem foghatok ; az építési engedély Magyarországon a programm-majoritás nyújtása ; de ez csak azt jelenti, hogy azon építési engedély alapján azt a házat idővel fel is lehet építeni; de attól, a mit t. barátaim cselekszenek, hogy az építési engedély alapján" elkezdenek lármázni és az alkotó munkábanJnem kivannak részt venni, ettől a politikától az épület soha felépülni nem fog. (ügy van! Zaj ^közbeszólások a baloldalon.) T. ház ! Igen tisztelt képviselőtársam pezsgőről meg mi egyébről beszél. Hát nem tudom, kinek van több haszna a politikából : ő neki-e, a ki ájus ih-én, csütörtökön. 213 czikkeket ir nagy erővel a nemzeti kormány ellen és ezzel igen szép, igen tiszteletreméltó kereseti forráshoz jut, vagy mi nekünk a kikről — büszkén mondom, itt állok — tessék igazolni rólunk, tessék igazolni rólam, hogy valaha csak egy fillér erejéig is részesültem bárminemű előnyben a minisztérium vagy a kormány részéről. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Nagy Emil : Igen tisztelt képviselőtársaim velünk szemben Kossuth Lajos eszméire hivatkoznak. Hát méltóztassanak megengedni, hogy én, a mikor Kossuth Lajos eszméit mint kormányzó párt alapul veszem, azt a Kossuth Lajost tekintsem, a ki ott állott az első magyar felelős minisztérium tagjai között és azt a politikát tartsam a negyvennyolczas kultusznak megfelelő guvernementális politikának, a melyet Kossuth Lajos csinált volna 1848-ban, ha a bécsi aknamunka folytán be nem következnek a későbbi gyászos események. A mikor guvernementális negyvennyolczas politikáról beszélünk, a mikor a kormányt támogatjuk, akkor ne a keserűségnek azokat a hangjait vegyük irányadóul, a melyek kétségen kívül egy gyászosan levert forradalomnak visszhangjaként merültek fel nemzeti nagyjaink lelkében, hanem a mikor kormányozni akarunk a negyvennyolczas ideák alapján, akkor tekintsük azt, hogy milyen elveket vallott, milyen programmot mondott magáénak Kossuth Lajos 1848-ban, a mikor a nemzetet egy uj, egy szebb jövő felé akarta vezetni. Engedje meg t. képviselőtársam, hogy felolvassam Kossuth Lajosnak egyik angliai beszédéből azt a részt, a mikor foglalkozik a nemzet lelkiállapotával abban a perczben, a mikor Bécsből hazatérve ő és társai tudtára adták a nemzetnek, hogy Ö felsége elfogadta a negyvennyolczas alkotmányt és a negyvennyolczas elvek értelmében való kormányzásba beleegyezett. Ezen perczről, t. ház, Kossuth Lajos a következőket mondja (olvassa) : »A királyi szentesítés megadatván, hazánk alkotmánya és függetlensége intézvényes biztosítékokkal lett körülvéve és mi, őszinte magyarok, egy barátságos búcsúszót intézve Bécs lakosaihoz, a melyben őket az uralkodóház iránti hűség érzetére buzdítottuk, azon bizalomban hagytuk el a császári székvárost, hogy hazánk sem politikai, sem közgazdasági tekintetben nem leszen többé idegen érdekek áldozata, s e megnyugtató érzéstől lelkesítve, ihletett lélekkel fogtunk belboldogságunk kifejlesztésének szent munkájához. Örültünk annak, hogy Isten által a jólét annyi kutforrásából megáldott, de kizsákmányolt, s fejlődésében mesterségesen feltartott hazánkat néhány év alatt a közjólét paradicsomává varázsolhatjuk és általános volt mindnyájunkban az érzelem, hogy hűséget adtunk a Habsburg-Lotharingiai háznak, a melynél igazabbat nemzet uralkodónak nem adott soha — és a szabadságban megifjodott magyar nemzet királyának trónját törhetetlen erővel veendi körül.« Ez volt az a Kossuth Lajos, a ki 48-ban Magyarországot karöltve Ö felségével a királylyal