Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.

Ülésnapok - 1906-323

214 323. országos ülés 1908 szebb, dicsőbb korszak elé kívánta vezetni. Hogy a mi tragédiánk az, hogy minket 400 év óta sohasem akartak megérteni, hogy a mi legszentebb törekvéseinket, a király hűség jegyében dolgozó gyakorlati, szabadságszerető politikát, ott fent Bécsben nem tudják megérteni, ott fenn Bécsben rossz szemmel nézik, ez nem a mi hibánk, ez mások hibája. (Igaz! Ugy van!) Az én felfogásom az, hogy ennek a nemzetnek mindenkor meg kell ragadnia az alkalmat, hogy ez a négyszázados felfogás megváltozzék, és bűn azt hirdetni, hogy nekünk nem kell magyar király. Igenis, nekünk kell magyar király, (Igaz I Ugy van! Élénk helyeslés és éljenzés.) a 48-as eszme nem királyellenes eszme, (Igaz ! Ugy van! Éljenzés.) ez a királyhűség jegyében dolgozó politika, a mely azt tűzte ki czéljául, hogy a magyar nemzet egj^éniségét kiemeli a maga tartományi nivójából és egy szebb, jobb korszakba viszi előre a magyar nemzet értékes nemzeti sajátságainak teljes kidomboritásával. (Éljenzés és taps.) Ebben a válságos időben tehát, mikor megint arról van szó, hogy tudjuk-e megtörni ennek a 400 éves előítéletnek a rettentő erejét, az olyan megnyilatkozásokat, a minőket hallottam t. előttem szóló képviselőtársamtól, sem okosnak, sem hazafiasnak nem tudom tartani. (Elénk helyeslés.) Kmety Károly: Sem törvényesnek! Nagy Emil : Ezzel végeztem is az ő felszólalásával és a balpárt egész politikai működésével. T. ház! Méltóztassanak megengedni, hogy ezen bevezetés után rátérjek felszólalásom tulaj donképeni tárgyára. Ez semmi egyéb, mint annak a kifejtése, hogy ámbár én nem nézem túlságos jsesszimisztikusan Magyarország jövendő alakulását, mégis némi szomorúsággal látom azt, hogy azt a csalódást, melyet a 48-as politika keresztülvitelének nehézségei keltettek fel a nemzet lelkében, legalább addig, a mig a győzelem el fog érkezni, nem igyekszünk pótolni olyan alkotó, népszerető belügyi politikával, a mely a 48-as elveknek épen olyan kiegészítő része volt, mint a közjogi követelések. (Igazi Ugy van!) Ha méltóztatnak visszatekinteni a 48-as időkre, látniok kell azt, hogy nemcsak közjogi kérdésekben sarkallott ki Kossuth Lajosnak magasztos államférfiúi egyénisége, hanem a közjogi elvek, vagyis hazánk kifelé való függetlenségének és szabadságának törekvése mellett elsőrangú feladatának tekintette azt, hogy a nemzetet a régi kasztrendszerről, a régi feudális korszakról egy modern Magyarország küszöbére vezesse át. (Igaz ! Ugy van !) Jól méltóztatnak emlékezni, hogy az ő korszakalkotó működése folytán lett elhatározva és keresztülvive a jobbágyság felszabadítása, a mi olyan korszakalkotó jelenség Magyarország történetében, hogy azt hiszem, nem csalódom, midőn azt mondom, hogy azt a vallásszerű áhítatot, a melylyel a magyar nép Kossuth Lajosnak nevét körülrajongja, nem egyedül a közjogi szempontoknak tulajdonítom, hanem tulajdonítom annak a népszerető, demokratikus gondolkodásnak, a nép május 14-én, csütörtökön. zászlaja azon kézbevételének, a mely Kossuth Lajosnak politikai egyéniségét jeUemezte. (Élénk helyeslés.) Mert, t. ház, Kossuth Lajos nem készült forradalmi embernek. A ki ennek a kornak történetét átolvasta, az tudja, t. ház, hogy Kossuth Lajos igenis alkotó politikusnak készült (Igaz! Ugy van ! a baloldalon.) és őt csupán a képtelen, gonosz intrika, a mely visszavonatta a királyi szentesítés szent lépését, kergette bele az ultima ráczióba. (Ugy van !) És ha mi, mint guvernementális párt, Kossuth Lajos eszméit akarjuk szempontul elfogadni, akkor be kell ismernünk, hogy az ő szellemének akkor teszünk eleget, ha kifelé hazánk egységének, szabadságának és függetlenségének munkáját soha abba nem hagyjuk, az után mindenkor kitartóan törekszünk, okszerű munkával, okos politikával és e mellett mindaddig, a mig ezen czélokat nem tudjuk elérni, foglalkozunk Kossuth Lajos politikájának másik pillérével, azzal a belügyi reformakczióval is, a mely 1848-ban megakadt és sajnos, máig sem lett folytatva. (Igaz ! Ugy van ! Élénk helyeslés a haloldalon.) Ennek a belügyi akcziónak, t. ház, van egy különösen szép és nagy vezérlő gondolata és ez semmi egyéb, mint a népszeretet eszméjének bevitele az egész kormányzásba, az államélet minden ágába, és egyúttal meggátlása annak, hogy a tisztességtelenség a tisztességes elemeket le tudja győzni, le, tudja tiporni a gazdasági versenyben. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Ez a hatalmas eszme, t. ház, — méltóztassék végignézni Angliától kezdve, nem bánom, akár Bécset is ideértem, az összes művelt nemzeteken — a mely mindenütt kidomborodott, a mely szocziális eszme a régi, u. n. álszabadelvűség hibáival leszámol, azokat kivégzi és igyekszik ráterelni a nemzetet, a társadalmat egy tisztult szabadelvűségre, a hol a szegény, együgyű ember nem lesz kiszolgáltatva a raffináltabb, ügyesebb minden hálójának, hanem igenis, a nemzeti élet egész talaján a tisztességes törekvések a tisztességtelenségekkel szemben meg lesznek védelmezve. (Elénk helyeslés). Az állam, t. képviselőház, nem képes arra, hogy egyéneket eltartson, hogy ingyen munkát oszszon szét. Sőt én ezt egyenesen ellenzem. Ezt a politikát a gyámkodás politikájának, az erők enerválási politikájának tartom, (Ugy van!) és nem azt kívánom az államtól, hogy ingyen tartson el embereket, hanem csak azt kérem, hogy a mint a vallások közé állt és megcsinálta a békét és a vallások közti nyugodt érintkezést, épp ugy álljon be közvetítő gyanánt az emberek gazdasági munkálkodásába is és a hol azt észleli, hogy a tisztességtelenség, a túlerő oly módon bánik a szegényebbel, a gyengébbel, a mi az erköcs elvei szerint meg nem engedhető, ott lépjen fel és az igazság érdekében védje meg mindenkor a tisztességes törekvéseket. (Igaz ! Ugy van ! Élénk helyeslés). T. képviselőház ! Valljuk meg egészen őszintén, hogy az a szabadelvű párt, — a melynekegyes embereit nem kifogásolom, csak a rendszert