Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.
Ülésnapok - 1906-323
208 323. országos ülés 1908 labb eső vidékéről is. Innen van, hogy a vármegye székhelyén, a központban lévő bíróság, a melynek semmi szerve nincs kinn a vidéken, — csak itt-ott van meg az u. n. közgyámi és gyámi intézmény — különösen kisebb vagyonkezeléseknél óriási hátrányt okoz annak a gyámnak, a ki hogy az árvaszékkel érintkezzék, hogy a maga jelentéseit elreferálja és a vett utasításoknak eleget tegyen, egy napi járó földet kell, hogy megtegyen. Valami javulás mutatkozik e tekintetben azóta, hogy az árvaszéki elnöknek meghagyatott, hogy a vizsgálat teljesítésére kijárjanak a vidékre, ellenőrizzék az árva-vagyon kezelést. De ez sem elegendő, mert egy árvaszéki elnök ha nagyon szigorúan és lelkiismeretesen is teljesiti kötelességét, a legtöbb a mit egy esztendő alatt megtehet, ha 7—8 körjegyzőséget személyesen meglátogat, ilyen alkalmakkor hirdetmény utján beidézve a gyámokat és a gondnokokat. De ezek a hirdetések bármily világosak legyenek is és bármennyire megfelelők is a szokásnak, az azért még mindig nem ment át a köztudatba, hogy mindenki egészen nyugodtan és bátran érintkezhetik az árvaszéki elnökökkel és nagyon sokszor csak a személyes nagy buzgóság és a fáradságot nem kimélő önzetlenség következtében lehet azt elérni, hogy az árvaszéki elnök személyesen felkeresi a gondnokoltakat és igy győződik meg az állapotokról. Ez azonban oly ritka eset — egy pár példát tudok reá, — hogy igazán csak szórványosnak lehet mondani, mert az elnök más elfoglaltsága miatt — jegyzők kitanitása az uj rendszabályokra és rubrikális dolgok szigorú keresztülvitelére, továbbá az ügyviteli szabályzatnak megismertetése az uj közegekkel stb. — alig jut ahhoz, hogy tulaj donképen az egész dolog lényegére, arra, hogy az árvák vagyona miként kezeltetik és hogy az árvák nevelése jó kézbe van-e lefektetve, figyelmet fordítson. Nem ügyelhet fel arra sem, hogy a gyermekek elhagyottá nyilvánításuk után milyen elbánásban részesülnek, milyen elhelyezéshez jutnak, a mi pedig az egész árvaszéki intézmény fennállásának lényege, czélja, a mi ezt az egész intézményt egyedül indokolja, és a mi nélkül teljesen felesleges az árvaszékek intézménye. (Igaz ! ügy van ! a baloldalon.) Nekem az a felfogásom, hogy az árvaszékek felügyelete nélkül ép olyan könnyen tönkremehetnek, mint az árvaszékek felügyelete mellett. (Derültség.) A központiság nagy akadálya annak és az a terhes és rendkívüli súlyos rubrikázás és mindenféle beosztás, hogy az árvák védelmére az árvaszék kellő gondot nem fordíthat, az árváknak sem anyagi, sem szellemi fejlődését figyelemmel nem kisérheti. Azért az egyik gondolatom az volna, hogy az árvaszékek mai központiságán változtatni kellene azáltal, hogy a járások szerint szét kellene osztatni a közigazgatás keretében az árvaszékek kezelését, "a hol mindjárt volna egy közege az árvavagyon ellenőrzésének a járási számvevő személyében.: (EelyesUs balfelol.) Ezt az állást néhány évvel ezelőtt -felállították a községi számadások meg- • május Ik-én, csütörtökön, vizsgálására és felügyeletére, de miután már egy pár év alatt a régi restancziákat ezek a járási számvevők eloszlatták, a rendes költségvetések és zárszámadások felülvizsgálata ennek évi működéséből, ha szigorúan vesszük már csak két hónapot vesz igénybe. Mondjuk, hogy az ellenőrzésekre és a folytonos látogatásokra még egy hónapot veszünk, még akkor is hét hónapja marad szabad a járások számvevőjének. A leghelyesebb volna, ha az árvavagyon kezelése, gyámok ellenőrzése és a gondnokoltak vagyonának mikénti felügyelete ugyanazon kiszállásokkal, a melyekkel a községi számadások felülvizsgáltatnak, ellenőriztetnének és a főszolgabirák, járási tisztviselők az előbb emiitett kihágási eljárásoktól megszabadulnának és idejük maradna az árvák vagyona kezelésének és neveltetésének felügyeletére. Ez volna az egyik gondolatom. A másik pedig, hogyha nem volna ominózus példákra hivatkozni, hivatkoznám Ausztria példájára, a hol az árváknak gondozása és vagyonának felügyelete a bíróságok körébe van utalva. Ott ezt elég jónak látja a gyakorlat és azt mondják, hogy sokkal jobb az előbbi rendszernél. Igaz ugyan, hogy a birói eljárás is nehézkes, mert a családi tanácsot kell összehívnia a bíróságnak a vagyoni kezelés dolgában. Nálunk a közigazgatás annyira össze van már forrva a nép életével, hogy az előbb emlitett'dolgok költségtöbbletet sem igényelnének és miután legtöbbnyire ismerős vidékről vannak a járási tisztviselők, legtöbbnyire ugyanannak a vármegyének a területéről, tehát a gazdasági viszonyokat és a helyi viszonyokat a legjobban ismerik, tehát az előbb emiitett metódus az én gondolatommal is legjobban megegyezik és igy lehetne elérni azt a czélt, hogy ne fordulnának elő azok az előbb emiitett nehézségek, különösen az, hogy ma majdnem lehetetlen, hogy az árvavagyon megmaradjon és sértetlenül, épen adassék át az árvák kezéhez. Hiszen a példaszó is azt mondja, hogy az árvák és az özvegyek vagyonát meg lehet ismerni, mert azt mindenki olyannak tartja, mint a Csáky szalmáját: el lehet harácsolni és ha egy ilyen intézményt tartunk fenn, a melynek az volna a feladata, hogy ellenőrizze, felülvizsgálja és megakadályozza, hogy az árva vagyona Csáky szalmájaként kezeltessék és az az intézmény nem felel meg a maga czéljának, akkor egészen felesleges azt nagy költséggel fenntartani. Különben a lehető legrövidebb idő alatt arra kell törekedni, hogy az oly lábra állittassék, hogy megfeleljen rendeltetési czéljának. (Igaz! Ugy van!) Azért a mostani költségvetési vita keretében arra vagyok bátor felhívni a belügyminiszter ur és a kormány figyelmét, hogy most, midőn minden téren a szocziális törekvések irányadók és minden kérdésben azt nézzük, hogy mikép lehetne a társadalmi bajokon segíteni, ez oly égető kérdés, a melyet épen azért nem tart senki a magáénak, mert az árva teljesen magára van hagyatva, de a törvényhozás figyelmének ki kell terjeszkednie az ország minden rétegére, minden rétegének bajaira, minden hibára,