Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.
Ülésnapok - 1906-321
176 321. országos ülés 1908 május 12-én, kedden. mint Deák Ferencz, gr. Andrássy Gyula, Nyáry bál, Somsich és Eötvös József stb. meleg szavakaan adnak kifejezést politikai meggyőződésüknek a nemzetiségi kérdés rendezése tárgyában. Deák Ferencz 1867. február 8-ikán a képviselőház elé terjesztett válaszfeliratában azt irja, hogy a »mindinkább fejlődő nemzetiségi kérdés figyelmet igényel és nem lehet azt a múlt idők mértékével mérni; nem fogjuk felejteni« stb., stb. és itt nyiltan és ünnepélyesen kijelenté, hogy igenis, a nemzetiségek jogait törvényes utón kell biztosítani. Hivatkozva az 1861-iki feliratra, biztositják a nemzetiségeket, — és méltóztassék figyelemre méltatni a haza bölcsének ezen kifejezését — hogy : wiemzeti érdekeik hathatós védelméről gondoskodva lesz«. A nemzetiségiek nemzeti érdekeinek gondoskodásáról van szó. (Ellenmondások a baloldalon) Ha kételkednek szavaimban, felolvasom az egészet. (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Lukács László: Ilyen eszmék, ilyen bölcs és hazafias eszmék sugallata folytán jött létre a nemzetiségek egyenjogúsításáról szóló törvény. De apáink nem voltak megelégedve ezen törvénynyel, mert látták, hogy ez a kiegyezés részben csak félrendszabályokat tartalmaz, részben sikamlós és igy is, ugy is magyarázható, és jöhetnek korszakok, a melyekben egyes privilegizált politikusok, vagy olyanok, a kik a nemzeti eszmét hamis irányban fogják majd előre vinni akarni, igy vagy amúgy, a törvényhozás intencziójának ellenére, félre fogják magyarázni a törvényes intézkedéseket. És akkor mi történt, t. ház ? Felállott ismét Deák Ferencz, Andrássy Gyula, Eötvös, Somssich és a többi hazafiak és egyetértve ünnepélyesen biztositották ezeket a kételkedőket, hogy »legyenek nyugodtak, mert a nemzetiségi kérdésben az ő nemzeti érdekeik hathatós védelméről fognak gondoskodni.« (Zaj. Elnök csenget.) A következőket hangoztatta Deák Ferencz : »A nemzetiségi egyenjogúsításról szóló törvény lelkiismeretes végrehajtását egyenesen a nemzeti becsület védelme alá helyezzük.« Szentebb palládiumot nem ismerek t. ház, mintha valaki azt mondja, hogy egyéni becsületét adja kezességül; hátha egy nemzet nevében mondja valaki, hogy a nemzeti becsület védelme alá helyezem azt, hogy a nemzetiségi törvény lelkiismeretesen végre fog hajtatni. (Zaj.) Mi történt ezek után ? Az egykori feljegyzésekből olvasom fel ezen nagyhorderejű adatokat. Mihályi Gábor, Gozsdu Manó és más jóhiszemű barátaik nyilvános üléseken, magánbeszélgetésekben meggyőzni törekedtek nemzetbelijeinket, hogy »] egyenek bizalommal, mert a nemzetiségi törvény alapján a nemzetiségek nemzeti érdekei mind jobban fejlődhetnek és az államhatalom részéről mind hathatósabb istápolásban részesülhetnek*:. íme, ezen garancziák alapján hozták meg a nemzetiségi törvényt! Es most kérdem, mondhatjuk-e ma, hogy a nemzetiségiek nemzeti érdekei hathatós istápolásban részesülnek a kormány részéről, vagy a pártok részéről. (Zaj.) Ugy állunk e kérdéssel, hogy a nemzetiségi egyenjogúsításról szóló törvény elveivel és a törvényhozók intenczióival megbecsülhetetlen klenodiumát képezi a magyar nemzet géniuszának, a magyar nemzet politikai bölcseségének és belátásának. Azért kérem én önöket, a nagy ősök, a nagy apák gyermekeit, tartsák ezt meg azon lelkiismeretességgel és azon eszmekörben, a melyben az meghozatott: az általam itt felolvasott kifejezések szellemében. (Zaj.) Csaknem tegnapelőtt tartotta itt a ház előtt Tisza István volt miniszterelnök ur programmbeszédét ? Legyenek szívesek meghallgatni ennek vonatkozó részét, mert arany szavakat tartalmaznak, a melyek folytatását képezik azon törvényhozási szellemnek, a melyben ezt a törvényt megalkották. (Olvassa) : »Ezer év óta élnek ez országban békében a magyar nemzettel együtt széles rétegei oly idegen ajkú polgártársainknak, a kiknek saját nemzetiségük, saját nyelvük, saját etnográfiai egyéniségük van. Ezt respektálták apáink a múltban, ezt respektálni becsületbeli kötelességünk a jövőben is.« (Zaj.) Markos Gyula: Tisza azt is mondta, hogy véget kell vetni a komédiának! Lukács László : Szeretném, ha a katholikus papok véget vetnének a komédiázásnak saját egyházukkal szemben. (Zaj.) s a magyar nemzet jól felfogott érdekét szolgálnák, ha maguktartását a nemzetiségekkel szemben jövőre is a jogtiszteletés az igaz rokonszenvtől áthatott testvéries érzület vezetné. (Felkiáltások : Jó példát mutatnak !) Ezek azok az alapok, a melyeket fenn kell tartam, ezek azok az eszmék, a melyeket meg kell valósítani a nemzetiségi kérdésben, ekkor mondhatjuk azt, hogy ime, testvéries egyetértésben egyesülünk. (Zaj.) Gr. Andrássy belügyminiszter. . . (Felkiáltások : Most jött be ! Éljen !) Egy hang (balfelől): Mindjárt jött, a mint hívta ! Lukács László : Lupus in fabula. Gr. Andrássy belügyminiszter ur, a múlt alkalommal egy, a nemzetiségi kérdésben mondott beszédében ugy üdvözölte a nemzetiségi törvényt, mint a magyar szabadságszerető géniusznak szüleményét. (Folytonos zaj.) Elnök: Csendet kérek! Lukács László: De olyan magyarázatokat volt szíves hozzáfűzni a t. belügyminiszter ur, a melyek ezen, az ihletettség pillanatában ajkain kieresztett üdvözlő szavaknak értékét nagyon redukálták. (Zaj.) Nevezetesen azt mondotta az igen t. belügyminiszter ur, hogy meghozták nekünk apáink ezt a nemzetiségi törvényt, de nem értek vele czélt. Most kérdjük : mi lehetett a czél ? Azonnal megfelel rá az igen t. belügyminiszter ur : a beolvadás. Hát a felolvasott, a törvényhozók szellemét és észjárását igazoló adatokból kitűnik, hogy
