Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.
Ülésnapok - 1906-320
164 320. országos ülés 1908 május ll-én, hétfőn. szubvencziókat, különben a szegényeknek nem volna pénzük, hogy iparvállalatokat létesítsenek. Az állam adja meg tehát nekik erre a pénzt. Engedelmet kérek, én ezt a leghelytelenebb, legigazságtalanabb dolognak tartom és ha önökben meg volna a közélet megtisztítására irányuló ama buzgalom, a melynek hiányát annyira kifogásolták a szabadelvű rendszer alatt, akkor nem egyeznének bele, hogy az első esztendőben 12 milliót és ezután még többet dobáljanak szét olyan czélra, a mely az ország érdekét elő nem mozdítja. (Zaj és ellenmondásolc.) Nekem jogom van ezt feltételezni mindaddig, míg a kormány nem hajlandó a szubvencziókról becsületesen és korrektül beszámolni. (Zaj. Elnök csenget.) Hódy Gyula (közbeszól, de szavai a zajban nem érthetők). Farkasházy Zsigmond: Rablónak senkit sem mondottam, csak azt állítottam, hogy nem tartom korrektnek, hogy olyanoknak adjanak szubvencziót, a kik erre rá nem szorultak. Nagy György: Politikai kortesszolgálatokat jutalmaznak egészen ugy, mint eddig. Farkasházy Zsigmond: Nekem az a meggyőződésem, hogy az egész iparpártolás nem egyéb, mint Napóleonnak, még pedig nem a nagy, hanem a kis Napóleonnak rendszere, a melynek az volt a jelszava: enrichissez vous. Csak osztogatta a pénzeket, mert, a mint akkor emlegették Napóleon udvarában: a bestiát etetni kell. Hogy a t. kormány által inaugurált iparpártolás nem azonos a komoly értelemben vett iparfejlesztéssel, s hogy a t. kormány iparpártoló buzgalma minő problematikus sikereket ér el, annak bizonyságára egy frappáns tényt leszek bátor felhozni. Ha körültekintünk az országban, két igen fontos éa jelentékeny iparágat találunk, a mely minden szubvenczió és minden titkos támogatás nélkül saját erejéből lett nagygyá és tett európai hírnévre szert csupán azért, mert a magyar talajból nőtt ki és mert a magyar gazdasági élettel természetes és szoros nexusban van. Ez a két iparág: a malom és szeszipar. Ezt a két létező iparágat ez az iparpártoló kormány egyrészt már tönkre tette, másrészt pedig tönkre fogja tenni. A malomipart a kiegyezéssel, a szeszgyártó ipart a szeszadóreformmal teszi tönkre a kormány. A malomipar tönkre tételét semmi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy hétről-hétre, hón aprói-hónapra a malmok redukálják üzemüket és én meg vagyok győződve, hogy ezen üzemredukczió által több magyar munkás vesztette már el eddig is kenyerét, mint a mennyinek a 12 millió szubvenczióval kenyeret adtak. (Közbeszólások) Igen, a malomipart tönkretette az a dicső kiegyezés, melynek árát a kvótaemeléssel fizettük meg. Messze vezetne t. ház, ha felsorolnám mindazon intézkedéseket, a melyekkel a malomipart tönkre tették, s ezért azt hiszem, elég, ha utalok az őrlési forgalom megszüntetésére, az aálai lisztforgalom megszűnésére stb. Merem állítani, hogy mindezen intézkedések folytán a malomiparral együtt súlyos csapást mértek az egész magyar mezőgazdaságra is, hisz tudjuk, hogy a magyar mezőgazdaság legjobb fogyasztója mindig a malomipar volt és hogy annak üzemredukczió jávai természetszerűleg a gabonaáraknak is csökkenniök kell. Tolnay Lajos : Inkább felemelkedtek! Farkasházy Zsigmond: Ha t. képviselőtársamnak más a nézete, alkalomadtán elmondhatja azt. Talán a léghajó megy fel, nem a búza ára? (Derültség.) A mi pedig a szeszipart illeti, azt még nem tette tönkre a kormány, de épen tönkretenni készül azzal a szeszadóreformmal, a melyre nézve most folynak a tárgyalások. Hódy Gyula: Antialkoholista a kormány! Farkasházy Zsigmond: Ha antialkoholista volna, akkor teljesítené sok ezer községnek azt a kérelmét, hogy vasárnap becsukják a korcsmát. De ezeket a kéréseket elutasítja a kormány, mert szüksége van a pénzre. Hiszen most is épen azon működnek, hogy az állami mérgezés (Derültség.) még nagyobb eredményekkel folytattassék. Igenis, állítom, hogy a szeszfogyasztás és az a 75 millió, a mit abból bevesznek, semmi más, mint állami segítséggel való mérgezés. (Derültség.) T. ház! Ez a szeszadóreform egyúttal egész gyümölcstermő vidékeknek lakosságát is tönkretenni készül, a mennyiben a gyümölcspálinka-főzés megrendszabályozásával és a törkölygyártás szigorításával lehetetlenné fogja tenni a gyümölcspálinkafőzést. Ez a kérdés azonban már az adóreform keretébe tartozik, a miről az idő előrehaladott volta daczára is szükségesnek tartom néhány szóval megemlékezni. Nagy György: Halljuk! Halljuk csak! Nagyon érdekes! Farkasházy Zsigmond: A mikor a képviselőház elé a kormány azzal az Ígérettel lépett, hogy az adóreformot végre megvalósítja, általános öröm és reménykedés volt az oi'szágban. Ez az öröm és reménykedés azonban abban a perczben, a mikor ezeket a javaslatokat a miniszterelnök ur beterjesztette, általános csalódássá alakult át, mert az adóreform a maga egészében bátortalan és maradi, a mennyiben azokat a terheket, a melyeket le kellene vennie az ország szegényeinek vállairól, nem meri rárakni az ország gazdag lakosságának vállára, azonkívül pedig a legszegényebb néposztály szempontjából az addig létezett visszásságokat ujakkal helyettesíti, a mennyiben a kisiparosoknak és a kiskereskedőknek adóját dupla adóvá teszi a jövedelmi és kereseti adó utján, a földadót pedig a helyett, hogy progresszivé tenné, felemeli és ez az egyetlen adó, a mit felemel, holott a
