Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.

Ülésnapok - 1906-312

312. országos ülés 1908 április 29-én, szerdán. n titka, hogy kik ezek a fizetett ügynökök, hogy leik a hazaárulók ebben a hazában. Ez a nemzetnek a dolga. Wekerle miniszterelnök urnak abban a magas méltóságában, a melyet elfoglal, kötelessége tájékoztatni, felvilágosítani a magyar nemzetet, hogy kik azok, a kik a magyar állam ellen aknamunkát folytatnak és kötelessége törvényes utón is intézkedni, hogy ezek megbüntettessenek, hogy méltó jutalmukat elvegyék. Lett volna alkalma a t. miniszterelnök urnak ebben a kérdésben nyilatkozni, mert Laehne Hugó képviselő ur interpelláeziójában hivatkozás történt arra, hogy izgatók jönnek Ausztriából, a kik a magyar állam ellen izgatnak. (Nagy zaj haljelöl.) Az én tudomásom szerint a miniszterelnök ur ebben a kérdésben semmit sem tett. Lehet, hogy a jövőre nézve nem nyilatkozkatik, de megmondhatná és ez kötelessége is volna, hogy mit tett ezekre az interpellácziókra, milyen eszközökkel igyekezett elfojtani, megakadályozni a további nemzetellenes agitácziót 1 Ha parlamentarizmusról beszélünk, épen az jelenti a parlamentarizmus alkonyát, hogyha felelős miniszterek az ország ügyeiből magánügyet csinálnak, hogyha Wekerle Sándor privát titkának tekinti, hogy kik folytatnak aknamunkát a nemzet ellen ? En a miniszterelnök urnak ezen válaszát tudomásul nem vehetem, de hangsúlyozva veszem tudomásul, hogy a miniszterelnök ur beismeri azt, hogy vannak ilyen külföldi összeköttetésű emberek Magyarországon és ismételve kérem : méltóztassék azokat megnevezni, nehogy a külföld előtt egynéhány — én nem tudom, a miniszterelnök ur tudja, hogy hány van — ilyen hazaáruló miatt az egész nemzet gyanús, sötét megvilágításban tűnjék fel. Ezért szükséges, hogy a miniszterelnök ur ebben a kérdésben az országnak teljes nyíltsággal válaszoljon. Nem lehet arra hivatkozni, t. miniszterelnök ur, hogy egy falunak a dolgát sem lehet ilyen nyíltsággal intézni, mert az alkotmányos országot épen az jellemzi, hogy a saját sorsát saját maga intézi. Elsősorban tehát a nemzetnek kötelessége tudni azt, hogy kik folytatnak ellene harezot és a nemzet fogja megadni az utasítást a miniszterelnöknek arra, hogy milyen eszközökkel igyekezzék elfojtani ezen nemzetellenes mozgalmat. Minthogy pedig a miniszterelnök ur válaszában eziránt nem nyújt garancziát (Nagy zaj. Halljuk ! Halljuk !) és nem igyekszik a nemzetet megnyugtatni, én ezt a választ tudomásul nem vehetem. (Folytonos zaj. Helyeslések balfelől.) Elnök: Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést : tudomásul veszi-e a ház a miniszterelnök ur által adott választ Nagy György képviselő ur interpellácziójára, igen vagy nem % (Igen ! Nem!) Kérem azokat, a kik nem veszik tudomásul, méltóztassanak felállni. (Megtörténik.) Kisebbség. A ház a miniszterelnök ur válaszát tudomásul veszi. (Zaj.) Következik % >^é'cT*s. Raisz Aladár jegyző: Visontai Soma! (Nincs itt!) Elnök : Következik ? Raisz Aladár jegyző: Bozóky Árpád. Bozóky Árpád: T. képviselőház! (Nagy zaj.) Az alkotmányos királyságnak egyik főelve, hogy a király és a nemzet között a törvényhozásban, a kormányzásban és a közérdekű fontos politikai kérdésekben összhang legyen. A minisztereknek kötelessége erre az összhangra vigyázni. (Nagy zaj. Halljuk ! Halljuk ! Elnök csenget. Nagy György közbeszól.) Elnök: Házszabályaink, — Nagy György képviselő ur — nem ismerik a párhuzamos interpellácziókat. Tessék tehát ehhez tartani magát. A szónok ur pedig folytassa beszédét. Bozóky Arpád: Ismétlem, a minisztereknek az a fő kötelességük, hogy a király és nemzet közötti összhangra vigyázzanak, mert ez feltétele a parlamentáris kormányzásnak. (Folytontartó zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Halljuk! Halljuk!) Bozóky Árpád : Azért van az, hogy alkotmányos királyságban a felségnek a nemzet vezéreit kell megbizni a kormányzással, mert feltehető, hogy a nemzet vezérei a nemzet közakaratát juttatják érvényre politikájukban. Abból, hogy mi ezt az összhangot keressük, még nem következik az, hogy mindent, a mit a király akar, mi egyszerűen tudomásai vegyünk, de igenis következik, hogy néha-néha a király is vegyen tekintetbe valamit a magyar nemzet közakaratából. Sajnosán tapasztaltuk, hogy a darabont kormányzat megitélésében nincs meg az összhang a király és a nemzet között. Arra nézve, hogy kik voltak a darabontok és hogy miképen kell őket megitélni, nyilatkozott a képviselőház 1905 június 21-én tartott ülésében, a mikor báró Bánffy Dezső képviselő urnak indítványára többek között egyhangúlag elhatározta a következőket (olvassa) : » . . . alkotmányellenesnek nyilvánitja a kormány hivatalban maradását és további kormányzását is, mint a mely tudatosan ellentétbe helyezkedett a nemzeti akarattal.« Azt mondja továbbá ez az indítvány (olvassa) : » . . . az alkotmányellenesen működő kormány . . . minden mentséget kizáró módon áll a j ogi felelősség súlya alatt stb.« Benn van ebben az indítványban az is, hogy »a kormány min ősitett alkotmánysértést követett el,« majd igy végződik (olvassa) : >>Mindezek alapján a kéj)viselőház kimondja, hogy a kormány nemcsak súlyos alkotmánysértést követett el a ház elnapolásának kieszközlésével, hanem, hogy fennállása és egész kormányzata alkotmányellenes, hogy az állami jövedelmeknek, különösen a közadóknak igénybevételére és az állami kiadások eszközlésére feljogosítva nincs . . .« »a mennyiben pedig a kormány ezen tiltott ténykedéseket mégis teljesítené, a ház annak összes tagjait előre figyelmezteti a törvénytelen tényekkel összekötött anyagi és büntetőjogi következményekre« és végre azt mondta akkor a ház, hogy »biz2*