Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.

Ülésnapok - 1906-312

12 312. országos ülés 1908 április 29-én, szerdán. tositja a nemzetet, hogy az alkotmányos rend helyreállítása után legsürgősebb kötelességének fogja ismerni az alkotmánybiztositékokon, egyesek jogain és a nép jólétén ejtett sebeknek orvoslását.« Értsük tehát meg jól: nem arra vállalkozott 1905-ben a képviselőház, hogy a darabontokat jutalmazni fogj a," vagy hogy elnézi ezeknek jutalmazását, hanem arra vállalkozott, hogy az alkotmányosságon ejtett sebeket orvosolni fogja. Ennek legelső következménye az lett volna, hogy sürgősen letárgyaljuk annak a negyvennégy vármegyének a kérvényét, a melyek a törvénytelen kormány vád alá helyezését kivánják. A közbéke érdekében a ház megnyugodott abban, hogy ne helyeztessék vád alá a darabontkormány, (Mozgás a haloldalon. Elnök csenget.) azonban, t. ház . . . Nagy György : Dehogy, én most is sürgetem, hogy vád alá kell őket, a gazembereket helyezni. (Zaj.) Elnök: Nagy György képviselő urat ezen imparlamentáris kifejezésért rendreutasítom! (Helyeslés.) Nagy György: Kérem, csak azt mondtam, hogy a darabontok gazemberek. Ez pedig kétségtelen ! (Mozgás.) Elnök : Másodszor is rendreutasítom a képviselő urat és ha nem fog hajtani az elnök szavára, akkor a házszabályok értelmében fogok eljárni vele szemben. (Helyeslés.) A képviselő urnak nincs itt privilégiuma arra, hogy a házszabályokkal szembehelyezkedjék. (Helyeslés. Mozgás a haloldalon.) Bozóky Árpád: A mi lojális eljárásunk azonban, ugy látszik, felbátorította Bécsben a nemzet ellenségeit és most Bécsből olyan hírek jönnek, a melyek a magyar nemzet közakaratának ujabb arczulcsapását jelentik. Azokat a közegeket, a melyek az alkotmányellenes kormányt szolgálták, a melyek eszerint alkotmányunk legfőbb biztositékát, az adó- és ujonczmegajánlási jogot nem respektálták és azon keresztülgázoltak, épen azért, mert törvénysértést követtek el, a megyei törvény nem tudom hányadik szakaszánál fogva fegyelmileg el kellett volna csapni, ha nem mentek volna el maguktól. Ezek az egyének tehát nem jutalmazást, hanem megvetést és büntetést érdemelnek. (Ugy van! halfelöl.) Ebben a büntetésben részesitette is őket a nemzet közvéleménye, mert nem vette be őket a tisztességes emberek sorába ; mert nem adott nekik lakást, élelmet és mindennek daczára azt kell látnunk, hogy ezen, a közvélemény által megbélyegzett embereket a Felség pártfogásába veszi és megjutalmazza azért, mivel a nemzet ellen dolgoztak és a nemzetellenes kormányt segítették. A t. háznak emlékezetébe idézem Ulászló törvényét, a mely azt mondta, hogy ha valaki — akár megye, akár egyes egyén — törvényhozásilag meg nem szavazott adóknak behajtására vállalkozik, az kirekesztendő a becsületes emberek sorából; az hitszegése miatt becstelenségre kárhoztattassék. (Mozgás.) A t. ház figyelmébe ajánlom ezenkívül az 1791 : XIX. t.-czikket, a mely azt mondja, hogy országgyűlési megajánlás nélkül még szabad ajánlat örve alatt sem szabad adót és ujonczot szedni. A magyar alkotmánynak ma egyik legfőbb, sőt mondhatni egyetlen biztositéka az adó és ujonczmegajánlás volt, és a darabontoknak tisztviselői épen ezen jognak kijátszására és letiprására vállalkoztak. (Mozgás.) Igaz, hogy a magánpénztárából adja a király a jutalmat, de igen helyesen jegyezte meg a koalicziónak, mondhatnám, hivatalos lapja, a Magyarország, a mikor ezen magánpénztárról a következőket irja (olvassa) : »Nagy az öröm a Fejérváry-kormány által kinevezett ficzkók között; a császári és királyi magán- és családi alapok igazgatósága rendeletet kapott, hogy a darabont-kormány által kinevezett és a koalicziós kormány által elcsapott tisztviselőknek holtuk napjáig fizetést és lakáspénzt adjon a királyi magánpénztárból. Lám. milyen jó, hogy Tiszáék fölemelték a czivillistát. Jut belőle a darabontoknak is. Osztozik a ficzkók örömében a Tisza-sajtó. Nagy lelki gyönyörűséggel traktálja a királyi nag)delkűséget.« Idézőjelbe teszi azt, hogy királyi nagylelkűséget. (Tovább olvas) : »Értjük az örömet. Van hát remény, hogy a nemzetellenes szolgálatok megjutalmaztatnak. Kijár értük a családi alapból a kegydij — holtuk napjáig.<< Szent igaz, hogy a dolognak az az értelme, hogy a Id a hazája ellen cselekszik, jutalmat kap, tehát quasi a jövőre nézve biztatást kapnak az ilyen elemek, hogy ha, ne adj Isten, mégegyszer eljönne olyan állapot, mint a darabont-korszak volt, mégegyszer cselekedjék azt, a mit akkor tettek, mert ime, nem bünteti őket a parlament, sőt megjutalmazza őket a király. (Zaj.) Elnök : Nem tehetek róla, hogy Ö felsége nem Nagy György képviselő urat választotta barátjává. Már negyedszer közbeszól. . . Nagy György: Én nem kívántam soha . . . Elnök : Rendreutasítom a képviselő urat, és ha mégegyszer zavarni fogja a tárgyalás menetét, a mentelmi bizottság elé való utalását fogom kérni a háztól. Bozóky Árpád : Nagyon szomorú dolgok ezek, annál inkább, mert hiszen azáltal, hogy három évig exlex volt, és a három év elmultával az exlex alatt állitólag esedékessé vált — szerintem azonban esedékessé nem vált — adókat és illetékeket később be kellett fizetni, az által, hogy a tapasztalatból látta a nép, hogy hiába van exlex, az adót később csak behajtják rajta : eképen rászoktatják a népet arra, hogy exlex-ben is fizessen adót. Mert ha hazafias kötelességét teljesítette, ezért később nemcsak hogy nem kapott jutalmat, de bűnhődésben részesült, mert egyszerre háromévi adót kellett befizetni és azáltal, hogy látja a nép, hogy az alkotmányellenes kormány tisztviselőit azért, mert