Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.

Ülésnapok - 1906-320

320. országos ülés 1908 május H-m, hétfőn, 163 jak. Kérem, méltóztassanak megnézni a költségvetést. Nem tudom, hogy Hódy Gyula és Múzsa Gyula t. képviselőtársaim, a kik olyan élénken érdeklődnek ezek iránt a dolgok iránt, vettek-e maguknak annyi fáradságot, hogy a költségvetést áttanulmányozzák. Hódy Gyula: Bizd rám! Farkasházy Zsigmond : Felteszem, hogy képviselő társam esetleg áttanulmányozta. Hódy Gyula : Nem esetleg, hanem tessék ugy hinni. Farkasházy Zsigmond.' Elhiszem, de bizonyos vagyok benne, hogy nincs harmadmagával az egész többségben. (Mozgás.) Ha t. képviselőtársam a költségvetésnek a közegészségügyre vonatkozó kiadási tételeit megvizsgálta, akkor azt tapasztalta, hogy csak 500.000 koronát fordit a kormány a tüdó'vész elleni védekezésre, akkor, a mikor évente 78.000 ember pusztul el ebben a kórságban, s a mikor az országban minden hatodik ember tüdővészben hal meg. Ilyen körülmények közt egy 1400 millió koronás költségvetés ezred részének félét a tüdő vész elleni védekezésre f ordítani, engedelmet kérek, ez nem helyes, ez nem az ország érdekeinek megfelelő gazdálkodás. Hódy Gyula: Több van az idén felvéve, mint tavaly! Farkasházy Zsigmond: 300.000 koronával van több felvéve. (Zaj a baloldalon. Elnök csenget.) Bocsánatot kérek, ilyen tempóban a szabadelvű kormány is gondoskodott az ország előmeneteléről. Egy hang : Jöjjenek vissza! Farkasházy Zsigmond : Ne jöjjenek vissza, hanem olyanok jöjjenek, a kik máskép csinálják a dolgokat, mint a hogy a szabadelvű-rendszer csinálta. Csépány Géza: Elvi alapon legyen a kormányzás ! (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek. Kérem Csépány képviselő urat. Farkasházy Zsigmond: De ha ezeken a tereken nem is mutat fel a kormány ujabb eredményeket, ha nem is jut eszébe a közoktatás államosítására, a közegészségügy államosítására és ingyenessé tételére, a közlekedési!gynek jelentékeny befektetéssel való felkarolására gondolni, van neki egy vesszőparipájába melyen folytonosan végiglovagol az országon és a melyre nagyon büszke: ez az iparpártolás. Nem akarom kétségbevonni az iparfejlesztés fontosságát, de meggyőződésem, hogy a titkos szubvencziók utján, a hogy a t. kormány dolgozik,, nem lehet ipart fejleszteni. Az iparfejlesztésnek feltétele az, hogy legyenek fogyasztók, hogy az ország népe millióinak keresete emelkedjék, értelmisége, igényei fejlődjenek, hogy a közlekedési módok és lehetőségek javuljanak és a közegészségügy javuljon ugy, mint a hogy egy eleven organizmust is csak az . anyagcsere, természetes fejlesztésével, a mozgás természetes fettételeinek megteremtésével, a vérkeringés . elő^ mozdításával lehet fejleszteni és erősíteni. De hogy egy organikus szervezet fejlődhetnék az által, ha húst vagy zsirt fecskendezünk a bőre alá, arra eset nincsen. E szubvencziókkal való iparpártolás pedig nem egyéb, mint egy ilyen mesterséges aláfecskendezés. A kormány az 1908. költségvetéshez fűzött jelentésében előadja, hogy háromnegyed esztendő alatt sikerült 12 millió koronát iparpártolásra és szubvencziókra kiosztania. Erre nagyon büszke a t. kormány. Nagy György: Kik kapták ? Farkasházy Zsigmond: Azt, hogy kik kapták, nem lehet megállapítani. Nagy György: Pedig erre kíváncsi az ország. Farkasházy Zsigmond: Hogy miért nem lehet megállapítani, azon már én is töprengtem. Hallottam azt a kifogást, hogy nem lehet. Hódy Gyula: A konkurrenczia miatt. Farkasházy Zsigmond: Ezt a gyönyörű elméletet önök eszelték ki, hogy a konkurrenczia szempontjából nem lehet az iparpártolási baksisokat nyilvánosságra hozni. Hódy Gyula: Képviselőnek megmutatja a minisztérium akármikor. Farkasházy Zsigmond: Én kétségbevonom, de meg fogom próbálni. Megmondják azt,, hogy mely iparágak kaptak szubvencziót, de hogy kik kaptak, azt nem mondják meg. Azt mondják, hogy nem lehet, mert szégyene volna az illető vállalatnak, ha megtudnák, hogy szubvenczióval dolgozik. Először is, én konstatálni kívánom, hogy vannak igen tekintélyes vállalatok, a melyek nyíltan kajmak szubvencziót és nem restellik a dolgot. Ott van az Adria, a Magyar Folyam- és Tengerhajózási társaság, a Lloycl, az TJngaroCroata: mind kaptak költségvetésbe fölvett szubvencziót és nem szégyenük magukat. Olyan vállalatoknak pedig, a melyek szégyenlik, avagy olyan szubvencziókat, a melyeket szcgyenleni kell, az állam jrénztárából osztogatni nem helyes , és nem korrekt dolog. Hanem megvan annak az oka, hogy miért titkolják tulajdonképen ezeket a szubvencziókat. Azért, mert a kis konezokat kapják az olyan emberek, a kik a magyar társadalomnak egyáltalában nem válnak büszke-, ségére, a kik hajlandók és képesek arra, hogy megtalálják a titkos közvetítők útját és a.kik hajlandók a tolakodás olyan eszközeihez fordulni, a melyekre a társadalom értékesebb elemei nem kajohatók. A nagy szubvencziókat pedig kapják ugyanazok a bankárok és bankok, a kikről az imént említést tettem, a kik hatalmas összegeket húznak az államtól az ő barátkozásuk révén, ugyanazok a Lánczy Leók, ugyanazok a Kornfeld Zsigmondok, és a többi kapaczitások szerzik meg bankjaik számára a nagy 81*