Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.

Ülésnapok - 1906-320

158 320. országos ülés 1908 május 11-én, hétfőn. Midőn másodszor az 1907-iki költségvetéshez volt szerencsém hozzászólni, akkor a t. kormány már azt a költségvetést teljesen magáénak vallotta és annak képviseletére vállalkozott. Ennek daczára kénytelen voltam konstatálni, hogy ez a költségvetés sem felel meg a realitás elvének és az ország érdekeit sem képes kielégíteni. Különösen rámutattam arra, hogy ez a költségvetés, a melyet az uj rendszer inaugurált, szintén nem tesz eleget azon óriási érdekeknek, a melyeknek megóvását a 11 milliónyi föld után élő magyar nép jogosan elvárhat egy nemzeti kormánytól, (Ugy van! balfelől.) és rámutattam arra, hogy az uj rendszer költségvetésében is előfordulnak azok a visszásságok, előfordulnak azok a szabálytalanságok és visszaélések, a melyek a szabadelvű költségvetéseket legvilágosabban jellemezték. Mindkét beszédemet kormánypárti jiadokról mondottam el és ennek daczára volt bátorságom objektíve és elfogulatlanul bocsátkozni ezen költségvetések bírálatába és merem mondani, t. ház, hogy noha most ellenzéki szempontból szólok hozzá a költségvetéshez, ezúttal is volna bátorságom ezt a költségvetést elfogadni, ha azt találnám, hogy ez változtatást és javulást jelent, hogy egy uj rendszernek beliozatalát jelenti a régi, szabadelvű rendszerre] szemben. Egészen elfogulatlanul és objektíve kivánom bírálat tárgyává tenni ezt a költségvetést is és azt hiszem, lesz alkalmam kimutatni, hogy ezt a a költségvetést épen azon okokból nem fogadhatom el, a melyekből kifolyólag az előző költségvetéseket kifogásoltam, t. i. mert ez a költségvetés a realitás elvének és az ország érdekeinek meg nem felel. Ennek bebizonyítására, azt hiszem helyesen teszem, ha olyan kiindulási pontot választok, a melyet önök is úgyszólván kivétel nélkül magukévá tesznek és a melynek helyességét elismerik. Ez a kiindulási pont pedig az, hogy a szabadelvű rendszer az ország érdekeinek nem felelt meg és a szabadelvű költségvetések irreálisak. Azt hiszem, hogy ezt ma a ház minden oldalán elismerik. El kell ismerniök annál is inkább, mert hiszen évtizedeken át ennek a mostani többségnek a tagjai ostromolták a szabadelvű költségvetéseket, kifogásolták azokat minden részükben és magukévá nem tették. Ha már most nekem módomban lesz kimutatni azt, hogy a mai költségvetés szakasztott mása, bővitett kiadása a szabadelvű költségvetéseknek, akkor önök is kénytelenek lesznek elismerni, hogy jogosan állitom fel azt a tételt, hogy ez a költségvetés irreális és az ország érdekeivel ellenkezik. (Mozgás balfelől.) Mert hiszen azt csak senki sem fogja állitani, hogy egy rossz költségvetés jóvá válik azért, mert önök támogatják. Egy költségvetés nem a szerint jó vagy rossz, a mint Lukács László vagy Wekerle Sándor nyújtja be, mert a számok pártállást nem ismernek. A költségvetés jósága vagy rosszasága tartalmi mivoltától függ, bár eüsmerem azt, hogy egy jó költségvetést is el lehet vetni politikai szempontból és egy rosszat is el lehet fogadni szintén politikai érdek szempontjából, de majd lesz szerencsém arra is rátérni, hogy ha a pénzügyi, financziális és budgetárius kifogásoktól el is tekintek, politikai szempontból sem lehet ezt a költségvetést elfogadni. Nagy György: Kérem becsengetni az embereket ! Képtelenség, hogy tiz ember se legyen a teremben ! Farkasházy Zsigmond: Három szempontból kifogásolták régebben a mostani többség tagjai a szabadelvű költségvetést. (Halljuk!) Az első vád az volt, hogy ez a költségvetés kiadási és bevétek tételeiben nem felel meg a tényeknek, vagyis hogy a kiadások és bevételek nem ugy vannak előirányozva, a hogy azok várhatók és illetve a kiadások és bevételek egymáshoz való aránya sem felel meg a valóságos állapotnak. (Ugy van ! balfelől.) Erre vonatkozólag leszek bátor kimutatni, hogy ez a költségvetés a bevételek és kiadások előirányzása szempontjából épen oly bizonytalan, épen olyan labilis és ép ugy ellenkezik a tényekkel, mint az előző költségvetések. A második kifogás, a melyet fel szoktak hozni, a szabadelvű korszak költségvetései ellen, az, hogy azok bizonyos visszaéléseket és visszásságokat foglaltak magukban. Lesz alkalmam kimutatni, hogy ezek a visszaélések és visszásságok ebben a költségvetésben ép oly terjedelemben előfordulnak, mint a szabadelvű korszak költségvetéseiben. Nagy György: Szóval, Wekerle következetes marad, daczára annak, hogy Andrássy van mellette. Farkasházy Zsigmond: A harmadik vád, a melyet a szabadelvű rezsim költségvetései ellen fel szoktak hozni, az, hogy az ország érdekeit nem elégitik ki. Ki fogom mutatni, hogy ez a költségvetés is ép oly kevéssé elégiti ki az ország érdekeit, mint a szabadelvűpárt korszakának költségvetései. Lássuk elsősorban az irrealitás vádját. Volt szerencsém rámutatni annakidején arra, hogy Lukács László követte az osztrák példát, — mert hiszen Magyarországra minden jó onnét származik : — behozta az u. n. pesszimisztikus előirányzási rendszert. Ez annyit jelent, hogy a bevételeket nem valódi összegükben irányozzák elő, hanem tiz, sőt száz milliókkal csekélyebb összegekben, és azután, mikor az eredmények azt bizonyítják, hogy a bevételek felülmúlták az előirányzatot, akkor nagybüszkén rámutatnak, hogy mily hasznosan működik a kormány, ime, az ország teherviselési képessége jóval nagyobb, mint a mennyire számítottak. Volt szerencsém annak idején kimutatni, hogy milyen óriási kárral jár egy országra nézve általában, de különösen egy tőkeszegény országra az, ha ok nélkül, meg nem engedett módon, igazolatlanul, óriási összegeket elvonnak az ország polgáraitól és azokat összegyűjtik bankokba, és kiadják kamatra. Rámutattam arra is, hogy ez ellenkezik az 1897. évi JLK. t,-cz. rendelkezésével és az