Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.

Ülésnapok - 1906-320

320. országos ülés 1908 május 11-én, hétfőn. 159' ennek végrehajtása érdekében kiadott minisztertanácsi utasítással, és végül rámutattam arra is, hogy tulaj donképen az abszolutisztikus rendszernek ezek a tőkegyűjtések, ezek a kincsfelhalmozások adták meg az eszközt arra, hogy egy törvénytelen, alkotmányellenes kormány másfél esztendőn át kormányozhatott. Hogy ezek az aggodalmaim nem voltak jogosulatlanok, annak igazolására elég hivatkoznom arra, hogy az 1906-iki zárszámadás tanulsága szerint 1906-ban csak az egyenes adók bevételei 85 miihóval, a fogyasztási adók bevételei 35 millióval multák felül az előirányzatot, tehát ekkora összeget gyűjtöttek fel az 1906. esztendőben, a mit igazol az 1906-iki zárszámadás azon tétele is, mely szerint 111 milliót helyezett el a mai t. kormány azokban a bizonyos budapesti bankokban, a melyek nem tudom miféle kitűnő érdemeik alapján mindenféle kedvezményeket élveznek a magyar kormánytól. Magában a Hitelbankban 53 millió korona volt elhelyezve a múlt év végén, a Kereskedelmi Bankban 8 millió, az Országos Központi Hitelszövetkezetben szintén 8 millió korona, és ráadásul ezen 111 millió koronán kivül még 69 milliót helyeztek el giró-számlára az Osztrák-Magyar Bankban. Elhelyezték ezt elismeréséül annak, hogy az elmúlt gazdasági válság ideje alatt az OsztrákMagyar Bank olyan nagylelkűen támogatta a magyar gazdasági életet és olyan nagyon segített abban, hogy ezt a gazdasági válságot kiheverhessük, a nélkül, hogy kényszer utján tőlünk 6—8 millió kvótatöbbletet kizsaroljanak. Egy hang (haljelől) : Nem volt haszna belőle ! Farkasházy Zsigmond: Nem azt vitatom én, hogy abból az Osztrák-Magyar Banknak haszna volt, hanem azt, hogy az országnak kára volt ebből. T. képviselőtársam meg fog nekem bocsátani ; ő foglalkozik financziális kérdésekkel és jól tudja, hogy ezt a 180 milliót, a melyet épen emiitettem, szokás protekcziós bankokban két-három százalékra elhelyezni és ugyanazoktól a bankoktól kölcsönöket vesznek fel hat-hét százalékra, a differenczia kitesz egy évben 3—i millió koronát minimális számitással. Ezt Lánczy és Kornfeld úrék minden ellenszolgáltatás nélkül csak azért kapják, mert jó barátságban szoktak lenni a mindenkori kormány tagjaival. Nagy György : Százhuszonötezer koronát fizetnek egy gebe futásáért, a mikor százezer ember éhezik Budapesten! Sümegi Vilmos: Igaz! Szégyen gyalázat! Elnök : Kérem Nagy György képviselő urat, sziveskedjék beszédét azután elmondani. Sümegi Vilmos: Sikkasztókat tenyésztenek, nem lovakat! Elnök: Sümegi képviselő urat rendreutasítom. Ne méltóztassék ilyen kifejezésekkel illetni a lovaregyletet. (Zaj.) Egy hang (balfelól.): Nem a lovaregylet! A kormány ! Elnök : A kormányt se ! Sümegi Vilmos: Sikkasztókat tenyésztenek! Elnök: Tessék már csendben lenni, hogy a szónok folytathassa a beszédét. Nagy György: Száraz kenyérre se telik . . . Elnök : Nagy György képviselő urat ismételt közbeszólása miatt rendreutasítom. Nagy György: Mindegy. Százhuszonötezer koronát fizetnek egy gebe futásáért. . . Elnök: A maga idején tessék majd beszélni, most pedig az elnöki figyelmeztetésnek engedni. Nagy György : Mindig ideje van ! (Derültség.) Farkasházy Zsigmond : Elmondtam én ezeket és akkor a t. miniszterelnök ur részéről a leghevesebb ellenzésre találtam, és védte a költségvetés realitását. Én akkor azt mondtam, hogy kész vagyok a nyakamat odaadni, sőt a mandátumomat — a mely talán többet ér — letenni, ha a költségvetési év nem zárul legalább ötvenmilliónyi többlettel az előirányzattal szemben. És mit látunk ? Néhány nap előtt megjelent a t. kormánynak egy nagyon büszke kommünikéje, a melyben hivatkozik arra, hogy mily szépen sikerült az 1907-iki esztendő, a mennyiben 73 millióval multa felül csak az egyenes adók bevétele az előirányzatot. Buzáth Ferencz : Helyes ! (Mozgás a baloldal hátsó faijain. Felkiáltások : Sir a nép mindenfelé !) Farkasházy Zsigmond: Ez általában véve sem helyes, mert a kormány jól tudhatta, hogy igy lesz, hisz én is előre mondtam, bár nem vagyok olyan kapaczitás, mint Wekerle Sándor t. miniszterelnök ur, hogy ennek okvetlenül, elmaradhatatlanul be kell következnie. Ezzel tehát nincs ok büszkélkedni., De a kormány kommünikéjében hozzátette, hogy mily szép eredmény ez, ha figyelembe vesszük, hogy az adóbehajtás terén a kormány a leglelkiismeretesebben jár el és nagyon kiméletes az adófizetőkkel szemben. Bocsánatot kérek, de ez homlokegyenest ellenkezik a valósággal. Lehet, hogy a kormány nem tudja, hogy adóbehajtások czimén mi történik Magyarországon, de merem állitani, hogy az egész szabadelvű rendszer alatt oly könyörtelenül nem folyt az adóbehajtás mint most és annak nyomait, eredményét meg is fogják önök érezni. Általában véve is áll az, hogy nincsen Európában állam, a hol az adóvégrehajtási törvények oly kegyetlenek, sőt tovább megyek : oly embertelenek volnának, mint nálunk. És ezen embertelen törvényeket most a legnagyobb kíméletlenséggel hajtják végre az országban mindenütt. Tudok példát az én kerületemből. (Halljuk ! a baloldal hátsó padjain.) Kisjenő nevű községből jöttek hozzám panaszszal, hog}^ borzasztó állapot van ott, valósággal lázong a nép, a magyarság és a románság egyaránt, épen ott a nyelvhatáron, a hol békésen együtt élnek magyarok és románok, lázong a nép, mert a községnek 8000 koronát kitevő egy esztendei adóját behajtották, de azonkívül a bizonyos mulasztások folytán még megmaradt hátralékokból is behajtottak 5000 koronát, most még 4000 korona hátralék van függőben és január hóban, a mikor az embereknek betevő falatjuk nincs, a pénzügyi igazgató ráirt a jegyzőre,