Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.

Ülésnapok - 1906-312

10 312. országos ülés 1908 április 29-én, szerdán. szerephez, ki külföldi kormány fizetett ügynöke, kérdezem: 1. Van-e tudomása a miniszterelnök urnak, hogy Aerenthal Alajos külügyminiszter azzal vádolta meg a magyar közéletet, hogy abban számos olyan egyéniség játszik szerepet, kik külügyi kormányok fizetett ágensei és hogy oly egyének fordulnak meg politikai körökben, a kik Pétervárról, Parisból, Belgrádból rendes dij ázást húznak, s külföldi érdekeket szolgálnak ? 2. Milyen álláspontot szándékozik elfoglalni Aerenthal Alajos gyanúsításával szemben ? Milyen elégtételt szándékozik szerezni a súlyosan meggyanúsított magyar közéletnek ? 3. Van-e tudomása a miniszterelnök urnak arról, hogy közéletünkben külügyi kormányok fizetett ügynökei szerepelnének, vagy külföldi érdekeket szolgáló zsoldosok működnének ? 4. Ha van ilyenekről tudomása, hajlandó-e ezeket megnevezni, s tőlük közéletünket megtisztítani ? 5. Hajlandó-e beszámolni a kormány működéséről az alldeutsch izgatás, az oláh irredentista mozgalom, a nagyhorvát propaganda ügyeiben ?« (Helyeslés balfelől.) Elnök: Az interpelláczió kiadatik a miniszterelnök urnak. A miniszterelnök ur kivan felelni, Wekerle Sándor miniszterelnök: T. képviselőház ! (Halljuk ! Halljuk!) Azt hiszem, senki sem fogja tőlem kivánni azt, hogy egyes hirlapi közleményeknek czáfolatába bocsátkozzam, s azokkal bővebben foglalkozzam. (Helyeslés.) A t. képviselő ur egy kérdést intézett hozzám, a melyre, azt hiszem, talán megnyugtató választ szerezhetett volna ugyanannak a hírlapnak közleményeiből, a mely hírlapnak közleménye alapján intézte hozzám a kérdést, s talán nem tévedek, ha azt állitom, hogy a t. képviselő urnak önmaga előtt sincs kételye adandó feleletemről, mert maga jelezte, hogy az országnak általa képzelt megnyugtatása végett intézi hozzám ezt az interpellácziót. Válaszom röviden az, hogy Aehrenthal külügyminiszter ur azokat a kifejezéseket, azokat az állításokat, a melyek neki imjDutáltattak, nem használta, nem tette, nem mondotta. Es hogyha egy kicsit higgadtan gondoljuk meg a dolgot, fel sem tételezhető az, hogy egy külügyminiszter ilyen értelemben nyilatkozhasson. Ez az érdemleges válaszom. (Helyeslés.) A képviselő urnak megjegyzései közül csak egypár észrevételére kell reflektálnom. (Halljuk! Halljuk I) Először is (Zaj balfelől. Elnök csenget.) azt állitani, mint hogyha a láilügyminiszter ur illetéktelenül beavatkoznék, akár a mi ügyeinkbe, akár a tiszti fizetések kérdésébe, bocsánatot kérek, ez a valósággal merőben ellenkezik. Farkasházy Zsigmond: Tárgyalta a tiszti fizetésrendezést ? Wekerle Sándor miniszterelnök : Természetes, hogy tárgyalta és tárgyalni is fogja, mert kötelessége tárgyalni. (Zaj a baloldalon.) Bozóky Árpád : A kormány tudta nélkül ? Elnök (csenget) : Bozóky Árpád képviselő urat rendre utasitom. Méltóztassék csendben lenni. Wekerle Sándor miniszterelnök: A miniszternek azt az egyéni jogát, hogy véleményét nyilvánítsa, nem lehet kétségbe vonni, akár egyetértenek vele egy vagy más tekintetben, akár nem, de azt a jogát egy miniszternek sem lehet kétségbe vonni, hogy saját meggyőződését kifejezésre juttassa. (Helyeslés.) Annak megítélése pedig, hogy mikor nem tudnék vele egyetérteni, s mikor keletkezik közöttünk valamely tekintetben differenczia : ez ismét az én egyéni meggyőződésem körébe tartozik. (Élénk helyeslés.) A ki azt akarja, hogy alkotmányos miniszterek legyenek, az ne vonja el tőlük azt a jogot, hogy bizonyos kérdésekben saját véleményüket nyilváníthassák. Csak konstatálhatom, hogy a külügyminiszter ur nemcsak nem avatkozik a mi ügyeinkbe, hanem a legkényesebb figyelemmel óvakodik még csak a színezetétől is annak, mintha ő a mi ügyeinkbe beavatkoznék. (Helyeslés jobbfelől.) Hasonlókép azt a vádat sem hagyhatom megjegyzés nélkül, mintha követségeink a magyar érdekeket nem képviselnék. Különösen nem áll ez a bukaresti követségre nézve, a mely a legnagyobb odaadással képviseli ott a magyar érdekeket, és pedig ugy a korábbi követ, mint a mostani és az összes személyzet. A t. képviselő ur még egy kérdést intéz hozzám, (Halljuk ! Halljuk !) hogy vannak-e a magyar közéletben nem tudom miféle ágensek, a kik itt szerepet játszanak. Minden közéletben vannak olyanok, a kik a külfölddel összeköttetésben vannak, de engedje meg a t. képviselő ur, arra mi nem szolgáltunk rá és még a jogosság színezetével sem bir az a figyelmeztetés, hogy ébrebben őrködjünk a meg nem engedett külföldi összeköttetések terén. Bizza azt reánk a t. képviselő ur, (Ellenmondások balfelől.) mi ebben a tekintetben teljesítjük kötelességünket. Igen szomorú lenne, ha ugy akarnók azt teljesíteni, hogy itt a nagy nyilvánosság előtt pertraktáljunk ilyen kérdéseket; (Helyeslés.) higyje el a t. képviselő ur, hogy az utolsó falu érdekeit sem lehetne igy megvédeni, nem ezét az államét. (Élénk helyeslés.) Ez a válaszom. (Élénk helyeslés.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat ületi még a szó. Kivan szólni? (Felkiáltások : Hogyne !) Nagy György: Nem vehetem tudomásul azt, hogy a miniszterelnök ur megvédeni igyekszik Aerenthal külügyminisztert abban a tekintetben, hogy joga volna beleavatkozni a katonai kérdésekbe. Az én vélemémrem szerint semmi köze sincsen azokhoz. Itt ő nem ágenskedhetett volna ebben a kérdésben. Nem vehetem tudomásul azt a részét sem válaszának, a melyben elismeri ugyan a t. miniszterelnök ur, hogy vannak olyanok, a kik külföldi összeköttetésekkel rendelkeznek és felhasználják azt a magyar közéletben, de ezeket szerinte nem lehet megnevezni, mert a nyilvánosság előtt ilyen kérdéseket nem lehet pertraktálni. Azt hiszem, hogy ez nem Wekerle Sándor urnak a magán