Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.

Ülésnapok - 1906-320

320. országos ülés 1908 május 11-én, hétfőn. 149 politikát. Talán helyénvaló volna, hogy mielőtt ehhez fognék, indokoljam azon aggodalmakat is, a melyekkel ezen kormány pénzügyi politikája iránt viseltetem. Azonban ezt fentartom magamnak a pénzügyminiszteri tárcza tárgyalásának idejére, másrészt nem is tartanám méltányosnak ezt most egész terjedelmében megtenni, akkor, a midőn a költségvetés beterjesztése alkalmával elmondott expozéval kapcsolatosan a pénzügyminiszter ur beterjesztette az adóreformra vonatkozó összes javaslatokat, tehát azon javaslatokat, a melyek hivatva vannak a jövőben arra, hogy adózási rendszerünket alapjaiban megváltoztassák. De miután a miniszterelnök ur maga is foglalkozott expozéjában az adóreform főelveivel és tekintettel arra, hogy pártunknak nem igen van alkalma arra, hogy a bizottságokban, tehát ott, a hol még javítani lehet a helyzeten, ilyen fontos kérdésben, a minő a pénzügyi reform is, felszólaljon, bátor leszek mindenekelőtt azon adóreformnak főelveire vonatkozólag egynéhány megjegyzést tenni. A mi pártunk, azt hiszem, a jogosság és méltányosság alapján, abból a szempontból indult ki, hogy a progresszivitást a reáladóknál is feltétlenül be kell hozni, vagy ha ezt nem teszik meg, legalább a létminimumot a reáladók tekintetében meg kell állapítani. Mert nem méltányos és nem igazságos dolog az, hogy pl. az az ember, a ki alig egynéhány holdnyi területtel bir, a melyből számos tagú családját alig képes fentartani, ugyanazon arányban fizessen földadót, mint az a földesúr, a ki mérhetetlen számú holdakkal rendelkezik. De, t. ház, a mennyiben a reáladóknál a progresszivitást és a létminimumot be nem hoznák, és a mennyiben ezen egyenes adókat nem engedné az ország pénzügyi helyzete, hogy az önkormányzati költségek fedezésére használják fel, ebben az esetben van egy határozott követelésünk, a mely az igazságnak és a méltányosságnak a követelése és ez az, hogy a maga egészében, egész terjedelmében reformáltassék, egészen uj alapokra helyeztessék az adókataszter és pedig azért, mert azt igy fentartani, a hogy most van, égbekiáltó aránytalanság és méltánytalanság. Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Maniu Gyula: Ugyancsak az odóreform dolgában van egy igen fontos másik követelésünk is és ez az, hogy ne részesittessék a mozgó tőke nagyobb előnyben a megadóztatás szempontjából, mint a vállalati tőke, értem ez alatt azt, hogy azok a tőkék, a melyek gyümölcsöztetés végett kikölcsönözve vagy deponálva vannak, ne legyenek még a mellett, hogy bizonyos adók alól teljesen mentesítve vannak, mint községi adó, útadó, megyei és egyházi rovatok kisebb adóalappal vannak megterhelve, mint az a tőke, a mely mint vállalati vagy részvénytársasági tőke társadalmi feladatot is teljesít és nagyobb koczkázattal is dolgozik. A harmadik pedig az, hogy ne fogadtassák el és ne követtessék azon irány, a mely ebben az adóreformban van, hogy t. i. az uzsorát nagyobb megadóztatással kívánja megakadályozni ugy, hogy a kontemplált adóreform szerint azok a részvénytársaságok, a melyek 8 százaléknál többet szednek, nagyobb adót fognak fizetni, mint azok, a melyek 8 százalékot vagy annál kisebb kamatot vesznek. Ez a legczélszerűfclénebb eljárás, mert hiszen az a bank, a mely 8 százaléknál többet vesz vagy ezentúl 8 százaléknál többet fog venni, nem a maga zsebéből fogja az adótöbbletet fizetni, hanem be fogja szépen vasalni a kölcsönkérőktől, azoktól, a kik kölcsönt vesznek tőle. Azáltal, hogy 2 százalékkal felemeljük a részvénytársaság részére az adóalapot, tulaj donképen nem a részvénytársaságot fogjuk megterhelni, hanem azt a közönséget, a mely kölcsönökért azon bankokhoz folyamodik. Meg kell ezt akadályozni nyilvános számadásra kötelezett vállalatoknál, de nem akként, hogy az állam húzza a hasznot és nem is ugy, hogy megint csak a szegény, kölcsönért folyamodni kényszerülő népet terheljük meg vele. Ezek után vizsgálni fogom a kormány iránti bizalmatlanságom igazolására azt, hogy vájjon ez a kormány a törvényt tiszteletben tartja-e vagy sem, hogy vájjon ez a kormány hozzájárul-e ahhoz, hogy a polgárokban a törvény iránti tisztelet minél jobban megerősíttessék, minél mélyebb gyökeret verjen. Kétségtelen, nem is képezi vita tárgyát, hogy ez a kormányzati rendszer országunk egyik alaptörvényét, az országos politikának egyik kiindulási pontját képező törvényét, a nemzetiségi törvényt nem hajtja végre. A midőn e törvényt nem hajtja végre, abból indul ki rendesen, hogy hiszen nem lehet a törvénj^t végrehajtani azért, mert egy-egy intézkedése az állam egységét megbontja, annak bomlását okozza. Én ezt tagadom. De ha igaz volna is, akkor is a törvényt, ha egyszer törvény, végre kell hajtani és a szentesitett törvények végrehajtásánál nem szabad politikai indokból kiindulni. A törvények meghozatalánál igenis indító ok lehet a politika, de a végrehajtásnál a politikának egyáltalán nem szabad közrejárnia. De önök nemcsak ezt a törvényt nem tartják meg, hanem azokat sem hajtják végre, a melyek az országban a polgári jogok alapját képezik. Baross János : A kötelességeké is ! Maniu Gyula: A kötelességek teljesítése tekintetében nem állunk hátrább senkinél. Baross János: Kokettálnak a határon tul. (Zaj.) Maniu Gyula: A 48-iki törvényhozás egyik legfontosabb és korszakalkotó intézkedése az volt, a mely az egyesülési jogot úgyszólván korlátokhoz nem kötve biztosította. Törvény van arról, és később a nemzetiségi törvény 26. §-a is határozottan kimondja, hogy az ország bármely polgárának joga van bármiféle egyesületet alapítani, létesíteni, tekintet nélkül arra, hogy mily nemzetiséghez tartozik, milyen osztálynak, nemzetiségnek tagja. (Mozgás.) Az a kormányzati rendszer, a melyet ez a kormány is folytat, daczára annak, hogy általános