Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.
Ülésnapok - 1906-312
312. országos ülés 1908 április 29-én, szerdán. 9 dályozása tárgyában. Rámutatott azon veszedelmes nemzetellenes mozgalomra, a mely e tekintetben Horvátországban lábrakapott, csakhogy a kormány válaszával erre az mterpelláczióra is adós maradt. 1908 február 26-án Laehne Hugó nyújtott be interpellácziót a nyugatmagyarországi pángermán izgatások tárgyában. Ezen interpelláczióban . . . (Folytonos zaj.) Farkasházy Zsigmond (ismételten közbeszól, de szavai nem hallhatók). Elnök : Kérem Farkasházy Zsigmond képviselő urat, ne kegyeskedjék a szónok szavainak súlyát a saját szavaival is öregbiteni. (Élénk derültség.) Nagy György : Ezen interpelláczióban Laehne Hugó reámutatott a külföldről jövő izgatókra és kérdezi, hogy szándékozik-e a kormány elrendelni, hogy az Ausztriából jövő izgatók figyelemmel kisértessenek és izgatás esetén azonnal átadassanak az igazságszolgáltatásnak példás megbüntetés végett ? Erre az mterpelláczióra sem kapott az interpelláló Laehne Hugó képviselő választ. Ez a kérdés ma már nagyobb keretek között mozog, már túllépte azt a határt, hogy csak azt tehetnők vizsgálat tárgyává, hogy Aehrenthal báró nyilatkozott-e ebben a kérdésben, vagy sem ? B. Aehrenthálnak vagy jobban mondva, a Magyar Távirati Irodának czáfolataazt mondja, hogy ilyen nyilatkozat megtételére nem kötelezhető, de nem mondja azt, hogy tényleg Magyarországon nincsenek megfizetett politikai ágensek, sőt ellenkezőleg azt mondja, hogy a mennyiben vannak ilyenek, azokat kiirtani a magyar kormánynak képezi a kötelességét. Gróf Bethlen István képviselő ur interpellácziójában rámutatott arra, hogy Romániában mily következetes és tendencziózus magyarellenes eljárás folyik. Ellenőrizhetetlen hirként szárnyalt az, hogy az orosz pánszláv komité segiti a magyarországi azon tótokat, a kik a magyar állam eller. izgatnak és az egységes magyar állameszme ellen foglalnak állást. Egy interpelláczió hangzott el arról is, hogy a nyáron az akkori egyik oláh miniszter, Bratianu Joel, résztvett egy Beszterczén tartott ülésen, és ott képviselte a romániai államhatalmat. Nyilvánvaló tehát, hogy a kormánynak kötelessége ezeket a nemzetellenes mozgalmakat ellenőrizni, mert ha ezek a vádak igazak, ha a kormány tényleg bizonyítékokkal, adatokkal, nevekkel rendelkezik, akkor kötelessége ezen ágensekkel szemben kíméletlenül eljárni; ha határozott bizonyítékok nem állnak rendelkezésére — mindenesetre felébredhet azért a gyanú — éberebben kell ellenőrizni ezeket a bűnös mozgalmakat ; ha pedig nem igazak ezek a vádak, akkor nyilatkoznia kell, vissza kell vernie a vádat, mert egy pillanatig sem szabad megczáfolatlanul maradnia a vádnak, hogy ezek a fizetett ügynökök a magyar közéletben szerepet játszhatnak. (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) Ez a hazafias aggodalom késztetett intcrpelláczióm előterjesztésére. En ezzel a magyar nemzetnek vélek hasznos szolgálatot tenni, mert figyeKÉPYH. NAPLÓ 1906—1911. XVIII. KÖTET. lemmel kisértem, hogy a mikor a »Magyar Hirlap« közleménye megjelent, azt a külföldi sajtó is átvette. Milyen lehet tehát a külföld véleménye, ha egy magyar hivatalos orgánumban elhangozhatik czáfolatlanul az a vád, a melynek szerzőjéül a magyar kormányzat egyik szervét, a külügyminisztert állítják oda, hogy a magyar közéletben fizetett ügynökök szerephez juthatnak. Epén azért, hogy a miniszterelnök ur feleletével megnyugtathasson, . egyszersmind pedig biztosithasson minket a felől, hogy éberebben fogja ellenőrizni a nemzetellenes mozgalmakat és erősebb kézzel fogja azokat letörni: ezért tartottam szükségesnek egy ilyen tárgyú interpelláczió megtételét. Milyen izgatottságot keltett nálunk a nyáron hogy Bratianu oláh miniszter megjelent Magyarországon és résztvett egy kulturgyülésen; akkor sem nyilatkozott a miniszterelnök ur, nem tartotta szükségesnek ebben a kérdésben az ország közvéleményét tájékoztatni. Ha Aehrenthal Alajos fizetett ügjoiökökről beszél, akkor ezsk elsősorban épen az ő emberei, a követek, a kik a magyar állameszmét a külföldön nem képviselik lelkiismeretesen. Hogyan történhetik meg pl. az, hogy Romániában nyíltan lázítottak a kiállítás alatt a magyar állameszme ellen? (Ugy van! balfelől.) Ebben elsősorban vétkes a romániai nagykövet, a ki Magyarország érdekeit, Magyarország önállóságát nem képviselte kellőképen, elég erélylyel, pedig a nagyköveteket azért fizetjük, hogy a mi érdekeinket képviseljék a külföldön és ha ellenünk irányuló mozgalmakról vesznek tudomást — — mert azokról tudomást kellene szerezniök — ne hunyjanak szemet, hanem diplomácziai utón lépjenek közbe és akadályozzák meg a folytonos izgatást és lázitást Magyarország ellen. Egyik hibája a magyar politikai életnek eddig is az volt, hogy a parlament külügyi kérdésekkel nem foglalkozott és igy a külügyminiszterek minden hatalmat magukhoz ragadtak, hogy a maguk tetszése szerint folytathatták külügyi politikájukat. Hogy Aehrenthaltól milyen szellemű, milyen tartalmú külüg}d politikát várhatunk, azt eddigi magaviselete megmutatja. Mit is várjunk az olyan külügyminisztertől, a ki határozottan kétségbevonta azt, hogy Magyarországnak joga lenne a gazdasági önállósághoz. Ebben a kérdésben is •interpellált volt Barta Ödön, de erre sem kapott választ. Mit várjunk az olyan külügyminisztertől, a ki jogtalanul és illetéktelenül beavatkozik a hadügyminiszter dolgába és a tiszti fizetések dolgában ágenskedik Magyarországon. (Ugy van! baljelóí. Zaj.) Eddig is megmutatta Aehrenthal, hogy nem szolgált rá a mag} r ar nemzet bizalmára. Nekünk nem az kell, hogy a külügyminiszter a tiszti fizetések felemelése mellett ágenskedjék, hanem az, hogy a külföldön védje meg a magyar nemzet jogos érdekét, a magyar nemzet tekintélyét. T. képviselőház ! Ezért terjesztem elő interpellácziómat, (Olvassa): Aehrenthal Alajos külügyminiszter azon gyanusitása miatt, hogy a magyar közéletben sok olyan egyéniség jutott 2
