Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.
Ülésnapok - 1906-319
319. országos ülés 1908 a seb. Azonban nem szabad a már-már behegedő sebeket újból és újból felszakítani. (Helyeslés.) T. ház ! Ha mindezen humanitárius alkotásokkal szemben azt látjuk, hogy a munkások a szocziáldemokráczia vezérlete alatt hónapokon keresztül eltartó sztrájkokat rendeznek, akkor felmerül az a kérdés, vájjon tényleg olyan rossz-e a munkás helyzete, mint a milyennek feltüntetik. Ha tényleg ilyen rossz lenne, akkor lehetetlen volna, hogy heteken és hónapokon át éljen keresetének abból a többletéből, a melyet ha nem bujtaná fel a szocziáldemokráczia, arra használhatna fel, hogy egy becsületesen szerzett kis tőkének alapját rakja le. (Zaj. Elnök csenget.) Szmrecsányi György (közbeszól). Elnök: Csendet kérek, képviselő ur. Rakovszky Béla: Vagy meg van engedve a sztrájk, vagy nincs. Ha meg van engedve a munkásnak, akkor legyen megengedve annak is, a ki a munkás keresetét biztosit]a. Mit mondanának a szocziáldemokrata vezér urak, akkor ha egyszer a munkaadók is sztrájkolnának ? Pető Sándor : Teszik ezt most is. Mindennap előfordul a kizárás. (Zaj. Elnök csenget.) Rakovszky Béla : Mit szólnának, ha a munkaadók kijelentenék egyszerre, hogy a szocziáldemokrata munkásoknak nem adnak keresetet, hanem Kinából és Japánból hozatnak munkásokat, a kiket azután nem ők vezényelnek és a kik nem fognak sztrájkolni. Mezőfi Vilmos: Ki tudja, hátha azok is szoczialisták ! (Zaj. Elnök csenget.) Molnár Jenő: Mi lesz akkor a fajból ? Rakovszky Béla : Higyje el t. képviselőtársam, abban a kinaiban rövid idő alatt sokkal több lesz a magyar vér, mint a mennyi az ön ereiben folyik. (Zaj.) Elnök (csenget) : Kérem, tessék folytatni beszédét. Rakovszky Béla: Hogy ezen irányzat ellen felvehessük a harczot, a néppárt szükségesnek tartotta programmjának kibővítését. Ezért felvett programmjában olyan pontozatokat, a melyeknek megvalósításától a munkás- és a kisiparososztály sorsának javítását várja, a melyekkel a földmivesnek és a kisgazdának érdekeit véli előmozdítani. Sajnálom, hogy Bánffy t. képviselőtársam ép ma nincs a házban, mert megkérdeztem volna tőle, mi indította arra, hogy csak nemrég minden ok nélkül provokálta a néppártot. Azt jósolta a néppártnak, hogy a jövő választás után jelentékenyen megszaporodva fog visszatérni a házba. Mondta ezt sajnálkozva, siránkozó hangon és nem mulasztotta el hozzátenni, hogy ha a dolog tőle függne, mindent megtenne, hogy ez meg ne történjék. Molnár János: Mikor miniszterelnök volt, úgyis megtett mindent ellenünk, a mit csak tehetett. május 9-én, szombaton. 141 Rakovszky Béla: Ugy látszik, hogy Bánffy Dezső t. képviselőtársam megfeledkezett arról, hogy akkor, a midőn tényleg minden tőle függött, mindent megtett, hogy a néppártot megsemmisítse, — eredmény nélkül. líe vegye rossz néven tőlem Bánffy Dezső t. képviselőtársam, ha legalább is kissé furcsának találom, hogy ma, midőn tőle nem függ semmi, de semmi, a néppártot azzal fenyegeti, hogy mi mindenfélét csinálna akkor, "ha minden tőle függene, j)edig akkor, a mikor tőle függött, semmit sem tudott csinálni. Mint hogy már olyan szives volt és nekünk azt jósolta, hogy megszaporodva fogunk ide bejönni, legyen szabad részemről is kívánni valamit a néppártnak. (Halljuk ! Halljuk !) Én a néppártnak azt kívánom, hogy Bánffy Dezső t. képviselőtársam jobb prófétája legyen a néppártnak, mintsem volt saját pártjának, a melynek bizonyára szintén azt jósolta, hogy menynyire megszaporodva fog majd ide bejönni e házba. A nemzet bizalmából, a választók akaratából b. Bánffy Dezső bejött kettedmagával, itt látjuk pártját a képviselőházban szomorkodva gyászosan, még csak négy lábon állva, akár a szent Mihály lova, a melyen kivitték a hatalmát, hogy ott hagyják, a honnét vissza nem sírja senki és a hol, ha tőlünk függene, a feltámadás napjának egyetlenegy sugara sem esnék reá. Emiitettem, hogy az erő diffúziója politikai téren is megnyilvánul. Az utolsó években t. i. nagyon is felülkerekedett a nemzetiségi kérdés. (Halljuk! Halljuk!) Minden politikai rendszer hibáinak következménye csak akkor észlelhető, érezhető, ha politikai rendszer megbukik, így van a nemzetiségi kérdésben is. Bizonyításra nem szorul az a tény, hogy Tisza Kálmán rendszere alatt, a melyet Bánffy Dezső t. képviselőtársam óriási arányokban* fejlesztett, a közigazgatási közegek legszentebb kötelességüknek tekintették azt, hogy a választás napján mentül több kormánypárti választót szolgáltassanak. Pető Sándor: Ép ugy, mint most! (Zaj.) Rakovszky Béla: A legjobb közigazgatási közegeknek tekintettek azok, (Zaj. Halljuk!) a kik ezen kötelességüknek a leglelkiismeretesebben, tulaj donképen a leglelkiismeretlenebbül eleget tettek, (ügy van ! ügy van ! balfelői.) Hogy aztán ez az illető közigazgatási közeg közigazgatási téren hogyan viselkedett a népj^el szemben, mit csinált, mit nem, azzal törődni nem volt szabad, egy ilyen közigazgatási közeg ellen jmnaszt emelni bűnnek tekintetett. (Zaj. Elnök csenget. Halljuk ! Halljuk !) Magyarországnak nagy hibája közigazgatási téren az, hogy a még az azelőtti rendszerből megmaradt közigazgatási közegek abban a meggyőződésben vannak, hogy ők nem a nép szolgái, nem az a hivatásuk, hogy a népnek érdekét képviseljék, hanem megfordítva, a nép arra való, hogy ők lehessenek urak és hogy nekik biztosittassék a jövedelmük és állásuk. (Igaz! Ugy van!) Mezőfi Vilmos: Ez nagyon jó, ez igaz!
