Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.
Ülésnapok - 1906-319
140 319. országos ülés 1908 czia ? A szakszervezetek, mint olyan intézmények, melyeknek az volt a hivatásuk, hogy a munkásosztályt megvédjék a kapitalizmus kiszipolyozása ellen, nagyon üdvösek valának. Azonban mióta a szocziáldemokráczia állt az élükre, mióta vezetésüket és irányításukat befolyásolja, azóta a szakszervezetek a szocziáldemokráoziai terror nagy és magas iskolájává lettek, a melyek annyira fejlesztik a terrort, hogy ha ennek útját nem fogjuk állani, akkor odafejlődnek közviszonyaink, a hova fejlődtek Franeziaországbaii a XVIII. században. (Ügy van !) T. képviselőház ! A merre csak nézünk, azt látjuk, hogy szervezve vannak az összes szubverziv és destruktív elemek, a melyekkel szemben szervezetlenül állanak az államokat fentartó konzerváló elemek, (ügy van ! a középen.) Farkasházy Zsigmond: Radikális politikát kell csinálni, nem konzervatív politikát! (Zaj.) Elnök (csenget) : Kérem, Farkasházy Zsigmond képviselő urat nem illeti most a szó. A homályban is kérem, legyen olyan szives csendben viselkedni. Tessék folytatni ! (Felkiáltások a középen : Találva érzi magát! Zaj.) Csendet kérek. Ne méltóztassék kedélyeskedni, ez igazán nem illő a ház méltóságához. Rakovszky Béla: Az imént mondtam, t. ház, hogy a szocziáldemokráczia főleg a munkásosztályra vetette magát. Ennek az osztálynak elégedetlenségét, telhetetlenséggé nevelte, ezzel az osztálylyal elhitette, hogy minden bajnak oka a fennálló társadalmi és állami rend. Hát, t. ház, én sem látom a munkásosztály helyzetét a legrózsásabb szinekben, de méltóztassék nekem megmutatni azt az osztályt, a melynek helyzete tényleg rózsás volna ! (Zaj.) Markos Gyula: A Jakaboké rózsás ! (Derültség.) Mezőfi Vilmos: Hát az 1000 holdasok ? (Zaj. Halljuk ! Halljuk I) Rakovszky Béla : Ha a munkásosztály sorsa ezidőszerint rosszabbra fordult, ez kizárólagosan épen annak a törvénynek tulaj donitható, a melyre a szocziáldemokrata urak mindig hivatkoznak, t. i. a természet törvényére, a melyet mi bár nem ismerünk, megnyilatkozásait itt-ott látjuk. T. ház ! E földön csak egy dolognak van tényleges értéke, s ez a tényleges érték az erő. Abban az időben, midőn az emberi nem egészen kezdetleges állapotban élt, (Halljuk! Halljuk!) az erő a fizikumban nyilvánult, miért is kizárólagosan csakis a fizikai erőnek volt értéke, mert annak segítségével minden szükségletet ki lehetett elégi teni ; minden kívánságot teljesíteni lehetett. Minthogy azonban az átalakulás, vagy ha jobban tetszik, a fejlődés magával hozza a szelekcziót, a fejlődés utján az emberi nemben is bekövetkezett a szelekczió és a finomabb szervezetű egyéniségekben a fizikai erő rovására kifejlődött a szellemi erő, május 9-én, szombaton. a mely szellemi erő, megnyilvánulásának tulajdonitható a haladás. Mi következett ebből ? Ugyanabban az arányban, a melyben a szellemi erő a fizikai erő rovására fejlődött, szemben állott egy határozott erő, a fizikai erő, egy határtalan erővel, szellemnek határtalan erejével, a mely egyes kiválóbb egyéneket arra képesitett, hogy olyan találmányokat hozzanak létre, vagy olyan gépeket alkossanak, a melyek segítségével ezer, vagy százezer munkás ereje feleslegessé, pótolhatóvá lett. Ebből következik, hogy annak az egyénnek szellemi ereje ugyanannyit ér, a mennyit ért eddig tiz • vagy százezer ember fizikai erej e ; ez a természeti törvény. Tény, hogy a XVIII. századtól kezdve, mondjuk az utolsó két évszázadban e téren rohamos volt a fejlődés és ezzel együtt ép olyan rohamosan emelkedett a szellemi erő értéke, a fizikai erő értékének rovására, mi által gazdasági téren az egyensúly meg lett zavarva. Ennek következménye lett az, hogy a szelekczió, a mely két osztályra osztotta az emberi nemet, ott is beállott, a hol eddig csak a fizikai erőnek volt értéke, t. i. a munkások körében is. Az erősebb munkás könnyebben talál keresetet, mint a gyengébb és az erősebbek között egy ujabb szelekczió folytán megint annak a keresete van jobban biztositva, a kinek ereje ügyességgel párosul. Mi sem természetesebb, mint az, hogy a munkáselemnek nagy része kereset nélkül maradhat, vagy hogyha talál is keresetet, annak egyenértéke oly alacsony, hogy abból megélni annál is nehezebb, mert kulturigényei nincsenek arányban azok kielégithetőségével. De, t. ház, ez a megzavart egyensúly helyre kell, hogy álljon és pedig szintén egy természeti törvény folytán, mert tudjuk, hogy a világon minden az egyensúly felé törekszik. A gazdasági élet ezen megzavart egyensúlya annál hamarább fog helyreállani, ha mentül kevesebbet avatkozik bele a szocziáldemokráczia ; ha ezen egyensúlynak hel} r reállitását azon elemekre bizza, a melyek év tizedeken át a humanisztikus irány hivei voltak és ez irányban haladtak. (Helyeslés jobbfelől.) Egy hang a középen : Milyen eredményeket értek el ? Rakovszky Béla : Az eredményekre is rátérek ! Tessék csak tekintetbevenni, hogy az utolsó három évtizedben a társadalom hány humanitárius alkotással ajándékozta meg a munkást. Mezőfi Vilmos: Mert a szocziáldemokráczia szoritotta ! Rakovszky Béla: A szocziáldemokrácziával akkoriban egészen másként bántak el; nem olyan finn} r ásan kezelték akkor, mint ma. (Mozgás. Halljuk! Halljuk!) Egy hang a középen: Ez csak flastrom! Rakovszky Béla : A hol a sebek nagyok, a hol azok két évszázadon át el voltak hanyagolva, ott nem lehet követelni, hogy máról-holnapra mindent kigyógyítsanak. Itt igenis flastrommal kell kezdeni, balzsammal kell kezelni és lassan kigyógyul
