Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.

Ülésnapok - 1906-319

319. országos ülés 1908 május 9-én, szombaton. 133 nemzetiségiek padjain.) Azt az aggódást, a mely egy beismerésen alapszik, annak a beismerése, hogy igenis az országgyűlési nemzetiségi párt programmja bizonyult megvalósíthatónak és megvalósitandónak. Azt a félelmet látom én gr. Andrássy Gyulánál megnyilvánulni, hogy ez a párt, a mi pártunk, tartozik a jövő pártjai közé és nem azok a régi történelmi pártok, a melyek programmjukbói eddigelé még úgyszólván semmit sem tudtak megvalósítani, ámbár többségben vannak. Azt a félelmet, hogy az országgyűlési nemzetiségi párt tartozik azon pártok közé, a melyek a demokráczia jegyében haladnak előre, (Élénk helyeslés a nemzetiségiek padjain. Ellenmondások balfelől.) igenis előre haladnak és pedig mindig az első csatasorban, midőn arról van szó, hogy Magyarország népei összességének szabadságát kell kivívni. (Elénk helyeslés a nemzetiségiek padjain.) Lukács László : Mienk a jövő, éljen í Hodzsa Milán : Mai beszédemben nem fogok nemzetiségi sérelmekkel előhozakodni, nem pedig azért, mert egy házban, a hol még a belügyminiszter is, a hol még Andrássy Gyula is támadásoknak volt kitéve azért, mert egyszer a nemzetiségi törvényt végrehajtani akarni látszott, egy olyan házban nemzetiségi sérelmekről beszélni, azt hiszem, hogy legalább is időelőtti, legalább is fölösleges. Azt hiszem, hogy ez az országgyűlés teljesen eljátszotta jogát arra, hogy a nemzetiségi kérdést Magyarországon tényleg megoldja. (Mozgás.) Nem tagadom, hogy épen a belügyminiszter urnak egynéhány utóbbi intézkedésében igenis megnyilvánul egy bizonyos politikai belátás, annak belátása, hogy Magyarországon a nemzetiségi kérdés csak a törvény alapján és csak a méltányosság szerint oldható meg. Hiszen a belügyminiszter ur maga mondta egyik minapi felszólalásában, hogy az államnak arra kell törekednie, hogy saját állampolgárai meg legyenek elégedve és hogy az állampolgárok elégedettsége garancziája az állam önállásának és a szocziális békének. Ez helyes, t. ház. De, mondom, a midőn még a belügyminiszter ur is, a ki különben egy biztos többségre támaszkodhatik, kénytelen kompromisszumot kötni a saját felfogásával, kénytelen kompromisszumra lépni a törvény világos rendelkezésével, akkor azt hiszem, hogy igazán, hiábavaló dolgot végeznék, hogyha ma a t. képviselőházat megint a nemzetiségi kérdéssel foglalkoztatnám. (Helyeslés a nemzetiségiek padjain.) Nem is fogok vele foglalkozni és pedig azért nem, (Halljuk!) mert a jövő parlamentje mely hivatva lesz a nemzetiségi kérdést megoldani. Nem törvényhozási utón, hanem azon az alapon, a mely már adva van ; azon a törvényes alapon, a melyre Magyarország vezető államférfiainak már negyven esztendeje kellett volna rálépniök és a mely alapon ezt a kérdést már rég meg lehetett és meg kellett volna oldani. (Helyeslés a nemzetiségiek padjain.) A jövő parlamentjének marad fentartva ezen nemzetiségi kérdés rendezése ; a jövő parlamentje fogja kioktatni Magyarországot arra, hogy a törvények tisztelete és a törvényesség egyedüli alapja minden állam boldogulásának. (Helyeslés a nemzetiségiek padjain.) Gróf Batthyány Tivadar t. képviselőtársam e tekintetben külföldi példákra hivatkozott. Vannak pártomon nálam hivatottabb férfiak, hogy a menynyiben gróf Batthyány Tivadar romániai viszonyokra hivatkozott, ezek tekintetében neki megfeleljenek. (Zaj. Elnök csenget.) Azonban gróf Batthyány Tivadar beszédében feltűnt nekem az ő hivatkozása a lengyel-német példára, feltűnt a hivatkozás egy oly birodalom nemzetiségi politikájára, a mely a lengyeleket mint hadizsákmány kapta meg 1815-ben és a mely mint hadizsákmányt kezelte a lengyel nemzetet. . . Ballagi Aladár: Nem áll! Betűszerint nem igaz ! Nemzeti alkotmányt kaptak a bécsi kongreszszuson. (ügy van ! jobbfelöl.) Markos Gyula : Mindig ferdít! (Zaj.) Hodzsa Milán : Csak akkor lépett kompromisszumra a lengyelekkel a német birodalom, midőn ezt vagy külföldi politikája, vagy a hadviselés valamely pillanata megkövetelte. A lengyel katonák, midőn a német hadseregben a francziák ellen küzdöttek, saját nemzeti himnuszukat énekelték, szabad volt nekik a »Jesce Polska ne zginula« himnuszukat énekelni akkor, a midőn a lelkesedésükre volt szükség, a midőn a harczokban a halálba küldöttek őket. A német birodalom példájára való hivatkozás tehát egyáltalában nem áll meg, mert Magyarországon a politikai magyar nemzetet nem egy faj, hanem a fajoknak összessége alkotja és mert történelmi alapja a politikai magyar nemzetnek, hogy többféle fajból áll, és hogy minden egyes nemzetiség integráló része a politikai nemzetnek, a mely nélkül maga az a politikai nemzet csonka volna. Eltekintve attól, hogy a német birodalom lakosságának csak 6%-át teszik a lengyelek, egyáltalában nem áll meg gróf Batthyány példája. Hivatkozott gróf Batthyány több külföldi állam nemzetiségi kérdésére. így Angliában az Írekre, teljesen megfeledkezve arról, hogy itt nem nemzetiségi, hanem politikai kérdésről van szó, az autonóm jogok kérdéséről. Midőn beutazta egész Európát, egyről teljesen megfeledkezett, a mire pedig már b. Bánffy Dezső is hivatkozott, megfeledkezett a belgák nemzetiségi kérdéséről. Nagyon jól tudom, hogy a nemzetiségi kérdés megoldása Belgiumban sem haladt előre annyira, a mennyire a jogegyenlőség megkívánja. Azonban emlékszem arra, hogy Brüszszelben épen egy belga párt volt, a mely határozati javaslat formában kiforszirozta, hogy a flammand iskolákban kizárólag flammand legyen az oktatás nyelve. A mi igaz ott, igaz másutt is. Kárhoztatandó bárhol a földtekén a szocziális vagy nemzetiségi elnyomás, akármilyen indokból, akármilyen indulatból fakad is a nemzetiségi, vagy szocziális erőszak. És nem fog találni pártunkon sem gr. Batthyány t. képviselőtársam, sem a háznak egyetlenegy tagja sem, senkit, a ki bármi-